Edit érdekes táborban töltött egy hétvégét. Neked lenne merszed belevágni?
Magam is alig tudom elhinni, hogy milyen táborban jártam a hétvégén!
Kezdem az elején a mesét, ami igenis valóságossá vált!
Kezdem az elején a mesét, ami igenis valóságossá vált!
Egyszer volt, hol nem volt, történt egyszer, hogy két tehetséges pszichológus hölgy, és egy lelkes programszervező fiatalember arról beszélgettek, hogy létre kellene hozni egy ismerkedős tábort. Egy olyan tábort, ahol azok a férfiak és nők tölthetnének el kötetlenül néhány napot, akiknek a való életben valamiért gondot vagy kudarcot okoz az ismerkedés, vagy annyira a munkájuknak élnek, hogy már nem marad idejük kapcsolatokat építeni.
Egy olyan tábort, ahol az internetes ismerkedés helyett, hús-vér emberekkel találkozhatnak, beszélgethetnek és nem kell megvárni, hogy néhány gombnyomás után jelenjen meg valami kamu szöveg, hanem őszinte arckifejezések, spontán mosolyok adjanak visszajelzést arról, hogy a mondanivaló befogadásra talált.
Az ötlet megvalósítása egy év múlva kezdődött el. Majd március idusán tényleg összejöttek a fiatalok, na nem a Pilvax kávéházban vagy a Nemzeti Múzeum előtt, hanem Esztergomban.
Egy olyan tábort, ahol az internetes ismerkedés helyett, hús-vér emberekkel találkozhatnak, beszélgethetnek és nem kell megvárni, hogy néhány gombnyomás után jelenjen meg valami kamu szöveg, hanem őszinte arckifejezések, spontán mosolyok adjanak visszajelzést arról, hogy a mondanivaló befogadásra talált.
Az ötlet megvalósítása egy év múlva kezdődött el. Majd március idusán tényleg összejöttek a fiatalok, na nem a Pilvax kávéházban vagy a Nemzeti Múzeum előtt, hanem Esztergomban.
Néhány hete egy levelet kaptam egy kedves barátnőmtől, hogy egy ismerkedős tábort látott meghirdetve, és gondolta, hogy esetleg érdekelne engem is. Szépen félre is tettem, hogy majd megnézem. Mivel az ígéreteimet be is szoktam tartani, elővettem a levelet és elolvastam alaposabban. Arra gondoltam, hogy bizonyára nem véletlen, hogy ez hozzám került, majd regisztráltam a levélben hirdetett oldalon. Közben nagyon bíztam benne, hogy kiegyenlítődött lesz a nemek aránya.
Pénteken este kissé megkésve, de annál nagyobb izgalommal érkeztem meg a vendégházba, a szálláshelyünkre. Bementem a kapun, majd megdöbbenve láttam, hogy helyes, kedves lányok és fiúk készítik a bográcsban a vacsorát. Azon kezdtem el filozofálni, hogy mit is keresünk mi ott? Senkinek nem volt ráírva a homlokára, hogy nehézséggel küzd az ismerkedés terén. Mondhatni az első benyomás szinte mindenkiről kellemes volt.
A második nap már meglepetéssel indult, amikor a fiúk megterített asztallal vártak minket reggelizni. Reggeli után kirándulni mentünk, így tényleg mindenkinek lehetősége volt kibontakozni a kommunikáció terén azzal, aki szimpatikus volt neki. Délután feladatok, játékok tarkították a programot; igyekeztük megismerni magunkat, az érett nőt és az érett férfit. Vacsora után belebonyolódtam egy beszélgetésbe 2 fiúval, amit fél 3-kor hagytunk abba. Természetesen a harmadik nap hulla voltam.
Vasárnapra már olyan szinten összekovácsolódott a csapat, mint akik már ezer éve ismerik egymást. Ebéd után megnéztük közösen a Bazilikát, majd alig akarva elengedni egymást, de végül mindenki így, vagy úgy hazafelé indult. A csapat legnagyobb része együtt jött vissza busszal, ahol még folytatódott a jó hangulat.
Az egész hétvégével az volt a célom, hogy megtudjam, miért nem kezdeményeznek a fiúk, illetve hogyan fogadják a fiúk, ha a lányok kezdeményeznek. A válasz az, hogy nincs elég önbizalmuk és nem mernek, mert félnek a visszautasítástól illetve 90%-ban nem nézik jó szemmel, ha a lány kezdeményez. Na meg persze azért is mentem el, hogy egy – remélhetőleg – jó társaságban eltöltsek egy izgalmas hétvégét!
Ha jobban belegondolok ezt a visszautasítást a lányok is megtapasztalhatják. Amennyiben a fiúk hosszabb beszélgetések és kölcsönös szimpátia után nem kezdeményeznek, akkor joggal gondolhatják a lányok is, hogy vissza vannak utasítva. Egyrészről ez nem egy kellemes élmény. Másrészről pedig úgy gondolom, hogy jobb hamarabb megtudni, hogy ez a kapcsolat nem életképes kettejük között, mint jóval később, amikor már mindenféle programot csináltak együtt és kis híján belezúgott a fiú lányba (vagy akár fordítva). Úgyhogy fiúk, legyetek kedvesek, kezdeményezzetek!
Összegezve a hétvégét, én kikapcsolódtam, megismertem értékes embereket illetve két nagyon tehetséges, lelkes pszichológust, akik nem analizáltak minket, hanem beolvadtak a társaságba. Arra is rá kellett jönnöm, hogy nagyon szívesen lennék részese egy ilyen csapatnak, programszervezőként, aki tervez, szervez, kivitelez és élvezi a tábor minden egyes mozzanatát. 😉
Eszter és Gabi köszönet a munkátokért és további sok sikert kívánok az alapítványnak!
A képek a szerző saját tulajdonát képezik!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: