Érdemes interneten ismerkedni?

Biztos ismertek ti is olyan párokat, akik az interneten ismerkedtek meg, aztán azóta össze is házasodtak, gyerekük is született. Az utóbbi években már egyáltalán nem ciki, hanem hatékony módja a társkeresésnek, ha regisztrál az ember egy ilyen oldalon.

Jómagam évekig kísérleteztem ezzel, aztán végül mégis úgy hozta az élet, hogy a férjemet végül off-line ismertem meg, és az is kiderült, hogy akár már évek óta ismerhetnénk egymást, hiszen rengeteg közös ismerősünk van… Mindegy, jobb később, mint soha.

Előtte azonban váltakozó lendülettel és elszántsággal próbálkoztam mindenféle oldalakon; hol beregisztráltam, hol kitöröltem magam, hol befizettem pár hónapra, hol eltűntem.

Hiszen aki azt szeretné, hogy lássa a kiszemelt férfiú összes feltöltött fényképét, annak bizony be kell fizetnie X összeget. Lehet egy hónapra, többre, valamint a befizetett pénz nagyságától függően vannak különböző extra szolgáltatások, amiket igénybe lehet venni. Ez első blikkre talán nem tűnik soknak, de tapasztalataim szerint az, aki igazán komolyan gondolja, több oldalon is regisztrálja magát, és ez azért már érzékelhető költség lehet havonta. Ráadásul zsákbamacska, mert nem biztos, hogy megtérül. De ha igen, akkor nincs több kérdés, mert kevés dolog van, ami annyit ér, mint megtalálni az igazi társat.

Én azok közé tartoztam, akik nem szívattak meg senkit, nem kozmetikáztam magamon, és nem tettem fel más fotókat, mint amilyen akkor voltam. Persze, típushiba, hogy vannak, akik nem tisztességes eszközökkel játszanak, hanem átvágják a többieket – csak azt nem értem, hogy az ilyenek mire számítanak? majd nem derül ki, hogy is néz ki valójában?

Persze, a reglapokon sincs túl sok lehetőség a kibontakozásra, ellenben nagyon el is lehet szúrni. Én azokat az önjellemzéseket például át sem néztem, amik tele voltak hangulatjelekkel; szerintem komolytalan az ilyen. S persze, annak sem kell bedőlni, hogy „szeretek színházba, moziba járni, kirándulni, szeretem a természetet” – mert ki nem?

Aztán ott vannak a nagyon geil macsó dumák, az ilyen „dorombolnék veled”, „gyere, csináljunk együtt mézet” típusúakra gondolok. Ezt még azzal lehet fokozni, ha az illető fotót is tölt fel magáról, amiről kiderül, hogy alacsony, pocakos, kopaszodik.

Nem érdemes vetíteni, díszcsomagolásba rakni magunkat szerintem, mert ha valaki komolyan társat keres, akkor úgyis hamar lelepleződik minden. És nem fair azért sem, mert az ember egy neten elkezdett ismerkedésbe bizony energiát, időt fektet (csetel, levelezik), és ne raboljuk feleslegesen egymás idejét.

Apropó, díszcsomagolás! Egyszer, egy-két napra regisztráltam egy olyan oldalon, ahol szextársak keresték egymást. Kíváncsiságból. Amilyen mafla és naiv vagyok, én igazi fotót raktam fel magamról 🙂 A meglepetés akkor ért, amikor beléptem, és elkezdtem nézni a „kínálatot”: egy rakás csupasz férfiágyékot. A teremtés koronái bizony a farkukkal keresnek maguknak szexpartnert, bár a hölgyeket sem kell félteni, ők pedig a mellükről és a nemi szervükről készített fotókkal akartak hódítani.

Mondom, bennem nem volt komoly szándék, inkább kíváncsi voltam erre a miliőre, de meglepett, hogy ez ennyire direkt. Hogy nem számít, ki hogy néz ki, milyen a személyisége, az illata, kisugárzása, hanem arról szól a dolog, hogy akarod vagy nem.

No, de vissza a komoly társkereséshez! Mint fentebb is írtam tényleg sok energiát vesz el. Keresgélni a fotók, reglapok között, ismerkedni, levelezni, randizni… Aztán újra meg újra megállapítani, hogy „áááá, nem megy ez nekem, ez így úgysem jön össze, csak az időt és a pénzt viszi…”.

S ha túl van az ember ezen a fázison, akkor hirtelen felindulásból ismét regisztrál, és akkor azt tapasztalja, hogy egy rakás pasi lecsap a „friss húsra”, kap egy csomó bókot (na, ez speciel nagyon jól tud esni, ha az ember régóta van egyedül), s úgy körüldongják a férfiak, mint „igaziban”.

Pár pasival kialakul a levelezés, és több is akad, aki egészen szimpatikusnak tűnik. S itt ráadásul mindenki nyílt kártyákkal játszik: nem haverkodni akarnak, és újabb kedves ismerősöket szerezni, hanem párt találni. Ezért számíthatsz rá, hogy akivel levelezel, az komolyan érdeklődik irántad. Persze, nyilván mások iránt is, hiszen nem szabad megsértődni, ha kiderül, hogy valaki több emberrel is tartja a kapcsolatot, és másokkal is randizik.

Én elég sok pasival találkoztam – bár nem tudom, mi az átlag. Az viszont tény, hogy egyikkel sem alakult ki komolyabb kapcsolatom. Egy-két barátság, jó ismeretség létrejött, de ezek a találkozások sokszor inkább lehangolóak voltak.

Hiszen mit tudsz magaddal kezdeni, amikor egy olyan pasival találkozol, akiről már első blikkre látod, hogy ezzel bizony semmi közös dolgotok nincsen? Az ilyen találkák tök fölöslegesek, viszont nem lehet megúszni őket, sajnos.

Leültök egy kávé mellé, és közös témákat kerestek. Vagy sikerül, vagy nem. Általában maradnak a semmitmondó közhelyek, és hamar kiderül, hogy világok választanak el titeket. Ha mindkét fél így gondolja, akkor sima ügy: minél hamarabb udvariasan elköszöntök, és további sok szerencsét kívántok egymásnak. Ám ha a pasinak bejössz, és rákérdez, hogy találkoztok-e még, akkor bizony kerek-perec ki kell mondani, hogy te úgy látod, nem ő az eseted. Jobb tiszta vizet önteni a pohárba.

Volt egyszer egy srác, akivel hetekig leveleztem. Kedvesnek, aranyosnak tűnt, bár a fényképe alapján nem az esetem. Lassan oda jutott a dolog, hogy elkezdtünk találkozóról beszélni. És akkor írja nekem, hogy ő csak akkor akar találkozni valakivel, ha az komoly. Hát, nem értettem. Mégis, hogyan tudjam előre, hogy be fog jönni vagy sem, akarok-e járni vele, vagy sem? Ha meg személyes találka után derül ki, hogy mégsem, akkor halálosan megsértődik? Ebből nem lett randi.

Számomra érdekes tapasztalat volt ez a próbálkozás, másoknak viszont szerencséjük volt vele, és azóta is boldogan élnek. Szerintem megéri belevágni!