Internetfüggőség – többen vagyunk érintettek, mint hinnénk!
Liza olyan kérdéseket feszeget, amelytől – bevallom – kínosan feszengeni kezdek, és próbálok máris, magam előtt is indokokat – igazából kifogásokat – keresni. Pedig egyáltalán nem is játszom. “Csak” olvasgatok…
A gyerekek biztonsága miatt sokan aggódnak, mi történik, ha elkeverednek mellőlünk, baleset érheti őket, vagy egy idegen cukrosbácsi elcsábítja őket a játszótérről. És mi történik, ha a szemünk láttára, otthon, a saját szobájában történik baj a gyerekkel, és már csak pszichológus segíthet?
Egy ismerősöm is hasonlóan aggódott a gyerekeiért, és mivel nem mindig volt ideje kimenni velük a játszótérre, és otthon a gyerekek nem mindig csak a kert nyugalmát akarták élvezni, pénz is volt, nyilvánvaló program-pótlékként vettek számítógépeket a gyerekek szobájába, hogy ha úgy van kedvük, szabadidejükben számítógépezzenek. Baleset itt nem érheti őket, és kontroll alatt tarthatók addig is, úgy is, a korosztály minden tagja azzal tölti az idejét – osztálytársak közül is -, hogy online játékokat játszanak. Ha hétvégén összefutottak, felvonultak a gyerekszobába, és együtt játszottak a számítógépes játékokkal, csendben, kedvesen, egymás mellett ülve gyakorolták a Sims, illetve a focis és stratégiai játékok menetét. A szülőket nem is zavarták, anyu és apu is biztos lehetett benne, hogy nem történik a gyerekekkel semmi baj. Ha éhesek voltak, enni lementek, és nem volt veszekedés, nem kellett a szülőknek beleavatkozniuk a játékba.
Évek teltek el, veszekedés csak abból volt a szülők és gyerekek között, hogy a leckék elkészüljenek legalább, ne a játék legyen a legfontosabb. Egyre több lett a játszma. Net-korlátozás volt néha a büntetés, de nehéz úgy tiltani, hogy a számítógép a szobában van… A gyerekek azóta felnőttek, de otthon élnek, és a legfontosabb és igazi, egyetlen hobbijuk a netezés maradt, online posztoló világban élnek, online híreket olvasnak. A családi együttléteken az okostelefonjaikba merülnek, vagy azonnal mennek a kéznél lévő számítógéphez. Fogalmuk sincs, hogyan kellene a valódi életben ápolniuk a kapcsolataikat.
Nem tudom, mi lesz a vége, milyen felnőttek lesznek majd. Baj ez? Ez egy új generáció, akik a gépen keresztül értik csak meg egymást? Amíg a gyerekek kicsik, addig van remény, hogy majd kinövik, majd kialakítanak maguknak saját életet, saját baráti kört, saját hobbit. De amikor egyre nagyobbak lesznek, kezd ez a remény elillanni. Itt olvasható egy példa a netfüggőségről gyermekkorban, és itt a teszt, ha aggódsz, hogy a gyermeked netfüggő lett.
Magamon is érzem, a kollégáimon is érzem azt, hogy néha – mivel a net mindig kéznél van – túl nagy a csábítás, gyakorlatilag folyamatosan olvasgatunk, minden szabadidőnkben. Hol vannak a határok? Mikor káros? Amikor mindennél fontosabb, hogy elolvassunk egy hírt? Amikor a család látja kárát?
A munkahelyemen ismertem meg, egy kollégám lett Candy Crush-függő. Nem akartam kipróbálni, nem is fogom soha. Azt olvastam, hogy ezek a játékok függővé tesznek. Amúgy kívülről nézve amolyan agyzsibbasztónak látszik. Mindenféle színű cukorkákat kell kilődözni, végtelenítve. A kollégám nagyon ideges, ha egy-egy órányi munka végeztével nem nyomhat le 5-6 cukorkatörő menetet. És kifejezetten mérges volt, csapkodott, amikor a Facebookra nem tudott feljelentkezni, mert a nagyfőnök bent volt. A munkahelyről ezeket a dolgokat ki kellene tiltani.
De az okostelefonok is csábítanak a játékra. Ott vannak a játszótereken, a buszokon, mindenhol, ahol az ember eddig bámulta a felhőket. Most szépen van rá lehetőség, hogy minden időnket kihasználjuk a “művelődésre”. A gyerekek is ezt látják, mi mit várnánk? Az apuka böngész és olvas, anyuka is ezzel tölti a szabadidejét, a gyerek is kívánja.
Tehetünk arról, ha függővé válunk, amikor minden mindig kéznél van? Kell-e, lehet-e a gyerekszobákból kitiltani a számítógépeket, a gyerekektől elvenni az okostelefonokat? Kifogás az, ha azt mondják, hogy mindenki ezzel játszik? Kifogás-e az, ha valakinek megszűnt a baráti köre, mert mindenki online világába menekült (vagy egyéb függő, amit nem részleteznék), akit eddig ismert?
Pedig kézenfekvő a megoldás: ebben is, mint mindenben, a kulcsszó az önmérséklet!
Igenis, tegyük el az okostelefont, kapcsoljuk ki a netet otthon, amikor együtt is lehetne a család.
Te meg mered tenni? Meg tudod még tenni? Miért olyan fontos online lenni? Mit pótolsz vele? Mi hiányzik?
