Van még némi szendvics a tálcán? Maradt még egy kis krémes a hűtőben? Mariposa máris a sarkunkra lép, nehogy a húsvéti kajadömpingben elveszítsük a nyári bikini-terveinket.
„A lustaság fél egészség!” – szokták mondani. Sajnos, ez nem igaz! Sőt depresszióhoz vezethet a mozgáshiány, illetve alacsony önbecsüléssel küzdő embernek is mondják, hogy leghatékonyabb gyógymód a jobb közérzetre a sport.
Azt hiszem, hogy nem én vagyok egyedül, aki némi túlsúllyal küzd. Na, nem az anorexiáról beszélek, mert azt teljesen más jellegű „betegség”; önképzavar. Hanem mindazokról a hölgyekről és urakról, akik tudják, hogy meg kellene szabadulni néhány (vagy még több) kilótól, de nem tudják hogyan.
Azt is le kell szögezni, hogy az egészséges életmódnak több összetevője van. Fontos, hogy sokat legyünk friss levegőn, és ha még ehhez napsütés is párosul, akkor ez maga a paradicsom. Sokan nem is gondolják, hogy mennyire fontos a víz; a tiszta víz, legalább 1,5-2 liter naponta, amit nem helyettesít se leves, se kávé/tea illetve gyümölcs se. Emellett persze létszükséglet az elegendő alvás, amit mindig ugyanabban az időben ajánlatos betartani minden nap (7-8 óra/nap).
Két dologra még oda kell figyelni, melyek nap, mint nap fókuszban vannak, és mindig beszélünk róla. Az egyik az egészséges étrend. Erről természetesen órákat lehetne beszélni és oldalakat írni, de talán majd máskor. 😉 Inkább térjünk rá a másik nagyon fontos elemre; a mozgásra.
Úgy gondolom, hogy nem árulok el nagy titkot, hogy mindenki „sportol”, addig legalábbis, amíg iskolába jár. De mi van utána?
De ne szaladjunk ennyire előre! Azt már több témában érintettük, hogy amit hozol otthonról, az nagyban befolyásolja az életedet, a szokások, a gének. Ami neked évekig „normális” vagy inkább természetes volt, az nem fog hirtelen megváltozni. Persze, ezzel azt se szeretném mondani, hogy a szüleim tehetnek róla, hogy MOST nem sportolok, DE vannak (voltak) rá hatással.
A családomban senki, de senki nem űzött semmilyen sportot rendszeresen. Idősebb testvéreimet még láttam valamikor pingpongozni, amikor még anno megvolt hozzá az asztal. Majd hébe-hóba tollaslabdáztunk, amikor még nem volt olyan nagy forgalom az utcánkban (vidéken) sötétedés előtt. Kirándulni soha, de soha nem mentünk. Utólag édesanyám ráfogta a pénz hiányára. Pedig, szerintem, nem ez volt a gond. Valószínűleg, a szüleim is úgy nevelődtek, hogy nem tartották ezt fontosnak.
Életemben nem voltunk nyaralni a családdal. Sajnos! Gyakorlatilag, 18 éves koromig a testnevelés óra jelentette a mozgást. Egész kamaszkoromban egyetlen egy dolog volt mozgásnak tekinthető ezen kívül: a társastánc tanfolyam, amit általános iskola utolsó évfolyamában kikönyörögtem a szüleimtől.
Ráadásul volt egy olyan időszak, amikor a tornafelszerelésem eltűnt, és nem tudtuk olyan hamar pótolni. Így néhány hétig felmentésem volt testnevelésből. Valójában nem bántam, mert mindig az derült ki ezeken az órákon, hogy milyen idétlen és béna vagyok a labdajátékokban. Mások meg másban. Nem is értem, itthon a testnevelés miért azt jelenti, hogy lemérjük, mekkorát dobsz kislabdával, vagy tudsz-e szekrényre ugrani, ahelyett, hogy különböző sportágak megismertetésével magát a mozgást szerettetnék meg a gyerekekkel az iskolában…? A kérdés költői, tudom.
Az is igaz, hogy sosem szerettem futni. Én egy idő után rosszul lettem. Leesett a vérnyomásom, vagy a vércukorszintem. Tény, mi tény, nem a testnevelés volt a kedvenc időtöltésem. És ez csak továbbfokozódott 18 éves kor után. Valahogy nem találtam meg benne a szépséget és nem tudtam beleszeretni egyetlen sportágba sem.
Öt évvel ezelőtt mégis megtört a jég. Beiratkoztam egy tánciskolába, ahol elkezdtem salsát tanulni. Azóta is megvan ez a szenvedély és töretlenül járok táncolni. 😀 Emellett igyekszem baráti társasággal kirándulni, és sokat gyalogolok, amit egy-egy hétvégén városnézés címszó alatt végzek.
Így tapasztalatból mondhatom már, hogy sosem késő elkezdeni! Csak mindenkinek meg kell találni a számára leginkább örömet okozó sportágat. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a fokozatosságot. Aki fogyni szeretne, annak érdemes elmenni egy edzőhöz, aki személyre szabottan mondja el, hogy mit kell csinálni. Készít egy edzéstervet és annak figyelembe vételével és betartásával mindenki képes elérni a megfelelő testsúlyt. Ha nem vagy magányos alkat, akkor nyugodtan iratkozz be egy kurzusra, ahol társaságban tudsz szenvedni (vagy inkább élvezni a mozgást).
Az egyetlen nehéz dolog ezzel, az új szokás felvétele. Az első hónap bizonyára nem lesz könnyű. Mégis, amint beépül életed menetrendjébe, nem fogod tudni elképzelni napjaidat nélküle. Sőt szinte hiányozni fog, hogy kiengedd a gőzt és megszabadulj a stressztől, amit ez a rohanó világ generál bennünk.
Most le is teszem a „tollat”, és megyek táncórára. 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: