Gabika áldozatul esett már a híres partidrognak. Nem is egyszer, kétszer. Álomszerű élményeit, és a következményeket megírta nekünk, és most már önálló blogban is beszámol élete eseményeiről. Köszönjük, hogy minket is megtisztelt bizalmával, talán segít, hogy minél kevesebben váljunk áldozattá! Talán a legborzasztóbb az örök tudatlanság, hogy mi is történt azon az estén…
“Első alkalommal a barátnőmmel iszogattunk, aztán kedvünk támadt bevenni az éjszakát, na már most a mi környékünkre a madár is hat napi hideg élelemmel jár, ergo választási lehetőségünk nem nagyon van a tekintetben, hogy hová is menjünk. Ámbár volt még egy, általunk fel nem fedezett hely, így hát odamentünk. Túl sokat nem tudok elmesélni az éjszakáról, mert a megérkezést követő egy órán belül kiesett minden.
Majd körülbelül 2-3 óra elteltével kezdett kitisztulni a kép, itt már megjelentek álomszerű képek, a mai napig nem tudom eldönteni, hogy valóban megtörtént-e vagy csak álom volt. Nem tudom hogyan kerültem haza, de azt sajnos tudom, hogy mindenem odalett. Fullos telefonok (mert persze ha 2 telefonod van mind a kettőt viszed magaddal, még akkor is ha tudod, a kutya sem fog aznap este hívni, ilyenek vagyunk mi emberek), fényképező, néhány ékszer (ami mindig a táskámban volt), pénztárca stb. Szóval a komplett táskámat megfújták, több, mint 100ezer forintos a kár. Rendőrségre mentem, de hát ugye nem tudtak mit kezdeni, ugyanis ez a rohadt cucc 16 de legkésőbb 24 órán belül teljes mértékben felszívódik a szervezetben (ezért is használják olyan bátran).
Azt gondolná az ember, hogy másodszor nem fog ugyanabba a folyóba lépni, de velem még egyszer megtörtént. Viszonylag olcsóbban megúsztam, ott anyagi kár nem keletkezett, de a mentő vitt el totál eszméletlen állapotban, gyakorlatilag félkómában. Az ég egy adta világon semmire sem reagáltam, így hát a szórakozóhely tulaja úgy döntött, hogy jobb, ha a szakemberek kezébe kerülök.
Természetesen még ekkor is rongybaba voltam, A mentők 00:46-kor lettek értesítve, kijöttek, hordágyra tettek és irány a kórház sürgősségi osztálya. Aztán a szomszéd városba koponya CT-re vittek, én ezt is totál eszméletlenül „csináltam” végig. Állítólag akkor kezdtem magamhoz térni, mikor hoztak vissza a helyi kórházba, erre szintén nem emlékszem. A mentősök elmondása szerint nem voltam részeg, illetve alkoholos állapotúnak mondható mégis sokan azzal jöttek, hogy túlittam magam. Nos igen, valóban fogyasztottam alkoholt, de nem olyan mennyiségben, hogy ez legyen a vége.
Ifjúságsegítőként nem mellesleg tudom, hogy ez nem is lehetséges, ugyanis borzalmas mennyiségű alkoholt kell fogyasztani ahhoz, hogy ez megtörténhessen.
Reggel mikor már teljesen kitisztultam szinte egy filmben éreztem magam. Fekszem a kórházban, jön a kérdés, hogy hol vagyok, mindenhonnan csövek lógnak ki, és teljesen meztelen vagyok. A bunkó nővér ( nem, nem érdekel, ha esetleg hozzá is eljut ez az írás) közli velem, hogy túlittam magam és meztelenül találtak rám, úgy hoztak be. Nos ez nem volt igaz, a mentősök vetkőztettek le, mert ez a szokás az eszméletlen betegeknél.
Miután nőből vagyok egyből a táskába nyúltam, egy tükröt keresvén, mikor megtaláltam és belenéztem leesett az állam. Egy (egyébként klassz színekben tündöklő) monokli vigyorgott rám a jobb szememről. Totális döbbenet. Bevillannak képek az éjszakáról, konkrétan egy kép, egy pasival vagyok, de az arca teljesen homályos, és sajnos ez erőszaknak sem minősül, miután gyakorlatilag egy félhullával van az illető „férfi” (szándékosan tettem idézőjelbe, ugyanis az ilyen nem pasi).
Azt leszámítva előző nap délutánjáig visszamenőleg nyomtak egy delete gombot a fejemben.
Nagy valószínűséggel mind a két esetben ugyanaz az ember lehetett az elkövető, mert ott volt ő is és saját elmondása szerint szerelmes belém és több alkalommal is pénzt ajánlott fel. Ezt természetesen kikértem magamnak és elküldtem a búsba de úgy tűnik talált jobb módszert arra, hogy megszerezzen magának.
A rendőrség persze ez esetben is tehetetlen, hiszen én magam sem emlékszem semmire, és kézzel fogható bizonyíték híján meg van kötve a kezük. Bár zárójelesen megjegyezték, hogy nem idegen számukra hasonló ügyek kapcsán a név, amit mondtam nekik.
A Ginázásom következményei pánikbetegség, depresszió. Rendszeresen visszatérő vendége vagyok a pszichiátriának ugyanis az antidepik és a nyugtató nélkül nem tudok utcára menni és aludni. Ja és hozzáteszem vagyok 25(!) éves.
Szóval kedves olvasó: légy nagyon óvatos, minden alkalommal figyeld a poharadat, és azt is, hogy kitől fogadsz el bármit is, mert elég egy cseppel több az anyagból, és nem a sürgősségin térsz magadhoz, hanem a Mennyország kapujában.”
Napjainkban sajnálatos módon egyre népszerűbbek a randi-, vagy más néven a dizájner drogok.
Ezek közül is talán az egyik legveszélyesebb a GHB, amit mi, hétköznapi emberek leginkább Ginaként ismerünk.
A Gina egy színtelen, szagtalan, cseppfolyós halmazállapotú szer, amelyet az áldozat italába csempészve használják azok, akik egy kis erotikára vagy éppen pénzre éhesek lesznek a buli során.
Igen, pénzre, ugyanis bár randi- és nemi erőszak drogként ismeretes, de ha te éppen, kedves olvasó, férfi vagy, akkor szólok előre, hogy te sem érezheted magad biztonságban, főleg, ha az illető tudomására jut, hogy nagyobb összegű készpénz és/vagy „fullos” telefon van nálad.
A szer hímnemű áldozatai ugyanis gyakran ébrednek idegen kapualjakban, zsebükhöz nyúlva, táskájukban kotorászva üresen találva azt.
Egy kis kémia
A GHB (gamma-hidroxibutirátnak, a köznyelvben Gina) a hidroxivajsavakhoz tartozó szerves vegyület. A természetben előforduló anyag. Egészen kis mennyiségben található az emberi szervezetben is, nagyrészt a központi idegrendszerben, valamint borban, marhahúsban, citrusfélékben, és szinte minden állati szervezetben. Több országban a tiltott kábítószerek közé sorolták. Ez a szabályozás van érvényben Ausztráliában, Kanadában, a legtöbb európai országban és az USA-ban. A GHB-t a Jazz Pharmaceuticals nevű gyógyszergyártó cég állítja elő nátrium só formájában, és Xyrem néven forgalmazza. A készítményt a kataplexiában, valamint a túlzott nappali álmosságban (narkolepszia) szenvedő betegek kezelésére használják.
A GHB egy triptofánszármazéknak vagy magának a triptofánnak a sejtközi térben történő felhalmozódását okozza, valószínűleg azáltal, hogy megnöveli a triptofán szállítást a vér-agy gáton keresztül. Bizonyos semleges aminosavak, köztük a triptofán vérszintje is növekszik perifériás GHB adagolás hatására. A GHB stimulálja a szövet szerotoninszintjét és megnöveli a triptofán szállítását az agy felé, annak felvételét a szerotonerg sejtekben. Mivel a szerotonerg rendszer részt vehet az alvás, a hangulat és a szorongás szabályozásában, így ezen rendszer GHB nagy dózisú adagolásakor bekövetkező stimulációja alkalmas bizonyos GHB által kiváltott ideggyógyászati események kezelésére.
Ha szájon át adagolják, a GABA önmagában nem jut át hatékonyan a vér-agy-gáton. Mivel a GABA az agyban természetes úton szintetizálódik, így a normálisnál magasabb koncentráció esetén gyorsan metabolizálódna.
Szia!Sajnos nagyon oda kell figyelni,kivel,mikor mit csinálsz!!Az ember hallgatja a hírekben ezeket a rémtörténeteket,de igazából meg sem fordul az ember fejében,hogy ezek a dolgok,történések itt vannak közöttünk,esetleg a közvetlen környezetünkben. 2 hete történt az egyik ismerősömmel meg ez a szörnyűség.A történet nagyon egyszerű:szombaton este egyedül ment le egy fővárosi szórakozó helyre,majd indulás előtt szóba elegyedett egy lánnyal(merthogy itt most az áldozat egy férfi),a lány hozott neki egy italt,na onnan kiesett neki 3 óra,az anyagi károkról már ne is beszéljünk. Neked kívánok sok erőt,hogy “fel tudj állni teljesen”,lelkileg nagyon megrázó lehetett!
Elolvastam.
Ha ez nem elírás, akkor nagyon durva, mennyit ittatok indulás előtt. Ettől csoda, hogy azonnal nem kellett detoxra vinni titeket, bár aki hozzászokott a masszív alkoholizáláshoz, az talán jobban bírja. Ezt írtad a blogodban: “Itthon megittunk egy-egy üveg bort,azt hiszem, a helyi csehóban meg talán két felest. ”
Érdemes tiszta fejjel, normális társaságban menni bulizni.
Leírtam az első “kalandot”. nempink.cafeblog.hu
itt megtalálod.
Igen, én kíváncsi lennék, mit írnál még.
Én nem vagyok újságíró,nekem nem célom és érdekem sem kívánja, hogy fiktív dolgokat írjak le.
Csak egy picit gondolj bele,nő vagyok,akit kétszer is bedrogoztak,a második esetnél feltehetően közösülés volt,ami nem önszántamból volt,mert gyakorlatilag fél hulla voltam. A pszichiátriát járom,nyugtatókon és antidepresszánsokon élek,25 évesen. Nekem gyakorlatilag semmi hasznom nem válik abból, hogy megosztottam ezt a történetet másokkal. Elmentem a rendőrségre mind a kétszer,de semmi eredmény. Ifjúságsegítő vagyok,a bátyám rendőr,ilyen ambíciókkal feladatomnak tartom, hogy felhívjam mások figyelmét erre a veszélyre,ugyanis a mi csöppnyi városkánkban szinte minden héten kap valaki a tudtán kívül egy adagot. Nekem a második alkalommal egy hajszálon múlott az életem,szerinted ha valaki egyszer így jár,komoly pánikbetegség és depresszió a következménye akkor az önszántából megy még egyszer a málnásba? Hát nem.
A második kedves hozzászólónak pedig csak annyit mondanék, hogy az értelmi szintjét mindenki hamar kimutatja, én nem ócsárollak én csak sajnálni tudom a rothadó lelked. Igazán szánalomra méltó vagy, hogy minden ismeretség és bővebb információ nélkül,nemes egyszerűséggel lekurvázol… Nos,te az én szememben annyit sem érsz, hogy bővebben taglaljam a dolgokat vagy esetlegesen elkezdjek magyarázkodni,ugyanis egy senkinek nem teszem meg ezeket a dolgokat,pláne egy olyan senkinek aki még mérhetetlenül ostoba is e mellé.
Sylvia neked pedig sok erőt és kitartást kívánok,remélem sikerül feldolgoznod a történteket. Ha bármiben tudok neked segíteni akkor írj privátban!
Aliza,én is hasonlókat várnék el egy baráttól és miután a szintén így járt lány elég furcsán viselkedett az eset után így arra a következtetésre jutottam, hogy megszakítok vele minden kapcsolatot.
Az ilyen nem barát,sok lényeges dolgot nem írtam le,mert nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni,de ha majd úgy adódik akkor külön-külön is leírom részletesen a történteket.
Jó ég, jó ég!!! Tényleg nem szabad elmenni egyedül, igazi jó barát nélkül sehova. De az ember a gyerekét burokban sem tarthatja. Vagy kellene?
Köszönöm, hogy nem kívánsz nekem rosszat, amit én sem másoknak. Csak azt mondtam, hogy nekem egy kicsit zavaros ez a történet. És nagyon sok olyan cikk van, ami fiktív – újságíró ismerősömtől is tudom -, és gyakran írnak okító jelleggel. A hozzászólásomban nem kívántam negatívan hozzáállni ehhez a szomorú témához, de véleményemet fenntartom. Jó helyen szocializálódtam, és a környezetemben ilyen nem fordult elő. Nagyon sokat beszélünk erről, hogy mennyire oda kell figyelni. Idáig betartották. És nincs olyan barátnő, barát, aki nem figyel a másikra.
“ÚGY VISELKEDNI, MINT EGY KURVA”??? Meg “ha kétszer mész a málnásba, akkor nem a málnás a hibás”? Az első illetőt szájbabasznám egy lapáttal, és nem mondom, hogy nem kívánok neki ilyet, mert igenis kívánok! Kedves “Axel”, ha már ilyen kurva okos vagy, akkor kívánom neked, hogy legyen részed ugyanebben, és erőszakoljon meg téged is az akaratodon kívül egy perverz. Meglátjuk, ki lesz akkor a kurva.
Velem nagyon hasonló dolog történt, mint ami a cikk írójával. Az első eset 2013 májusában, Egerben, ahová iskolába jártam. Két lány lakótársammal mentünk el otthonról, egyáltalán nem ittunk sokat, és még mielőtt valaki jogtalanul lekurvázna, nem pasizni mentünk, hanem az addigi sikeres vizsgákra inni egyet. Hármunk közül én jártam rosszul, ugyanis elmentem a pulthoz kérni egy tequilát, amiben már benne volt a drog – mivel lány pultos volt, gondolom nem ő akart megdugni engem, úgyhogy gyanítom hogy az állt a háttérben, hogy kit tudnak meglopni eszméletlen állapot alatt. Bedrogoztak, az egész este kiesett, pedig nem voltam rosszul, mégis az egyik pillanatról a másikra minden kiesett. Szerencsére a lakótársaim hazacibáltak, és a lelki meg a pszichés sérelmeken kívül nem lett más bajom.
Második, fél évvel későbbi eset még bizarrabb, ugyanis a szomszédba(!) mentem át – megjegyezném, egy nógrád megyei 1700 fős faluban lakom. Nagyjából fél tizenegyig emlékszek az estére, aztán miközben jöttem le a lépcsőn, elvesztek az emlékeim. Másnap közölték, hogy összehánytam mindent, a sárban fetrengtem, mire megfürdettek, megmosták a hajam, majd lefektettek, és vígan folytatták a bulizást. Nem vittek haza, mert “nem bírtak”, márpedig 55 kiló vagyok, nem 130. Reggelre a telefonom eltűnt, gyanítom, hogy meg is erőszakoltak, de nem tudom bizonyítani, mert egy szikrányi emlékem nincs az egészről, csak az, amit másnap reggel tapasztaltam. Gyanúsított nincs, mert a házigazda a – mint az utólag kiderült – drogos haverjait védte a 12 éves “barátságunk” ellenében. A fejemet többször durván bevertem – saját beismerésük szerint az ő hibájukból -, az orvos a legkorábbi időpontra szerzett nekem időpontot a neurológián, ahol azt mondták, hogy egyelőre nem találtak semmit, de az majd csak évek múltán derül ki, hogy tényleg “épségben” megúsztam-e az estét.
A következmény nálam is: több hónapig tartó depresszió. Szerencsére a gyógyszerezést megúsztam, de lehet, hogy csak azért, mert nincsenek emlékeim egyik estéről sem. De a többiben nem kárpótol semmi, hogy 22 évesen lassan a lábam nem merem kitenni itthonról, mert félek az emberektől. Arról nem is beszélve, hogy a novemberi eset után azzal kezdték a híreket a tévében, hogy “Szlovákia és Észak-Magyarország területén az újonnan piacra dobott partidrogtól a hétvégén öten haltak meg.” Anyukám a mai napig nem tudja feldolgozni, hogy egy hajszálon múlt, hogy nem én lettem a hatodik. A telefon természetesen nem lett meg, pedig fejjelentést is tettem.
Úgyhogy IGEN, ilyenkor természetesen a nő a kurva, mert valamelyik pinaéhes nyomoréknak feláll a farka. Úgy bizony! Mert a nő a hibás, hogy át merészel menni a szomszédjához, vagy hogy be merészel ülni a barátnőivel egy kocsmába koccintani egyet valamivel! De elárulom annak a kurva okos illetőnek, aki így gondolja, hogy a GHB-t egy pohár ásványvízbe sem nagyobb művészet beletenni, mint egy pohár sörbe. Úgyhogy ennek tudatában kérném ezeket a rettentő okos embereket, hogy gondolják át még egyszer ezt a “nem a málnás a hibás”-című elméletet.
a barátnőm csak az első esetnél volt velem,akkor külön-külön de mindketten hazaértünk a saját lábunkon,nálunk aludt.
A második esetnél egyedül voltam. A hely tulaja mondta, hogy őt az akasztotta ki, hogy ott álltak a közelben kb 30-an és senki nem segített, az egyik pultos talált meg az udvaron. Állítólag mentem és egyszer csak összeestem.
A két eset egyébként két különböző helyszínen történt.
Úgy értem hogyhogy nem egymás melletti kórházi ágyban ébredtetek?
A barátnődet is bekábították? Kétszer is?
A barátnőmtől én ezt várnám:
– Nem hagy ott. Mellettem marad. Ha látja, hogy baj van, azonnal kirángat belőle. Ha valaki erőszakoskodik velem, mellém áll. Ha látja, hogy rongybaba vagyok, azonnal hív segítséget, közbeavatkozik.
Ha meg ketten feküdtetek bekábítva, akkor hogyhogy nem egymás mellett ébredtetek a kórházi ágyban?
Az persze jó hogy sokan okulnak ebböl a cikkből,de ha kétszer mész a málnásba akkor nem biztos hogy a málnás a hibás!!!am meg nagyon sajnálom a pórul járt hölgyeket sajnos gerinctelen emberek képesek használni ilyent
Köszönöm szépen! 🙂
talán nem kéne ugy viselkedni mint egy kurva !!!!!
ismerkedni mindenkivel ,- elfogadni az idegentöl az italt mert jó képü és hátha lesz folytatása stb. ma ez a divat – meg is érdemli aki igy viselkedik
Sajnos igen ilyen a hozzaallas es barkivel elofordulhat ugyan ez vagy meg rosszabb 🙁
De mar talan az is egy lépés hogy ilyen nyilvanos forumon megjelent hogy mi tortent veled Mielobbi lelki felepulest
udv talinka
A barátnőmnek nem keletkezett anyagi kár így ő nem foglalkozott tovább az esettel,lehet én is ezt tettem volna, ha nincs az, hogy mindenem odavész.
Igen, én is úgy tudom, hogy nehéz leállni a gyógyszerekkel,nekem először nem is volt elég a mennyiség,így dózist kellett emelni,most szinten tartás van,aztán a későbbiekben nekilátunk a csökkentésnek.
Remélem sikerülni fog,mert így 25 évesen nem cél a gyógyszer és/vagy egyéb szerektől való függés…
Most írhatnám azt, hogy akkor azt kívánom, hogy éld át te is,de nem teszem,mert még az ellenségemnek sem kívánom nemhogy egy idegennek. Mindenesetre elgondolkodtat, hogy hol szocializálódhattál,ha azt gondolod, hogy az ember kitalál ilyeneket. Ne legyen részed abban amiben nekem!
Nekem az a véleményem, illetve érzésem, hogy ez egy fiktív történet, egy cikk a szerző tollából okulásul, ami pozitív, de nem igaz történet. Természetesen vannak ilyen, és még csúnyább partidrogos esetek.
Remélem csak átmeneti a gyógyszerszedés. Olyan, mint a drogok, nehéz kijönni a gyógyszerszedésből, úgy tudom. Neked szerintem fel kellene dolgoznod, egy szakértő segítségével, de ilyen gyorsan nem megy… De legalább leírod… És a barátnőddel mi lett? Hogyhogy nem vigyázott rád? Egyedül nem szabad elmenni szórakozni…
Egyébként volt ismerősömnek hasonló esete, szórakozóhelyen, ahol keverték a piát metilalkohollal, és napokig csőlátása volt, nem emlékezett az estére, pedig nem is ivott sokat. Pult alól adott olcsó pia. A szórakozóhelyen a pincérek azt mondták, bocsi, szülinapi buli volt, valaki behozta, és “lehet, hogy véletlenül” abból adtak…
Az első eset után kezdtem el a gyógyszereket szedni,azelőtt semmi bajom nem volt,de egyébként utána olvastam és írják is “mellékhatásként” a pánikbetegséget. Az orvosokról meg inkább ne is beszéljünk,döbbenet nah és a bunkó nővér…
Még be is szólt, hogy szép egy ifjúságsegítő vagyok, hogy detoxra ittam magam,nah adtam én neki.
Egy hónap telt el az eset óta és remélem, hogy nem vagyok terhes,mert bár gyógyszert szedek,de az eset előtt tíz nappal kezdtem el.
Igazából gyógyszer nélkül kellene megoldani,de a tünetek enyhítése miatt muszáj szednem.
A második eset óta még így is gyakran vannak rémálmaim,amikben menekülök a fickó elől… :S
Jó ég… Sajnálom.
De hihetetlen, hogy az orvosok is így állnak hozzád. Ért két nagy trauma. Azelőtt gondolom nem szedtél gyógyszereket, nem voltak gondjaid.
Biztos, hogy gyógyszerrel lehet ezt megoldani?
Még szerencse, hogy nem lettél terhes…
Köszönöm Kedves Ursula a közzétételt,remélem minél több emberhez eljut és óvatosabbak lesznek az emberek,mert sajnos a rendőrség egyelőre tehetetlen. 🙁