2014. július 1-jétől megváltozik a terhesgondozási rend. A Magyar Közlönyben olvasható törvényi rendelkezés alapján legalább két jelentős változás lép életbe: az egyik, hogy kiveszik a terhesgondozási rendből a sokak által kritizált, és a legtöbb nyugati országban már régóta mellőzött afp-vizsgálatot.
Hogy mi a baj a afp-vel? Egy vizsgálat megbízhatóságát két tényező határozza meg: az egyik, hogy száz valódi betegből hányat szűr valójában, a másik, hogy milyen mértékben mutat nem beteg személyeket betegnek, vagyis milyen arányban álpozitív. Az AFP ezekben gyengén működött. Több ezer egészséges magzat szüleinek voltak álmatlan éjszakái, vagy mentek sokkal nagyobb kockázatú vizsgálatokra “rossz” AFP érték miatt, mert a teszt betegnek mutatta az egészséges gyermeket.
A másik változás talán már egy, a terhességet, szülést érintő, ígéretesebb jövő első mérföldköve. Kiveszik ugyanis a terhesgondozásból a szülész-nőgyógyászok teljhatalmi pozícióját, ezentúl ugyanis a nődoktorok szakértelme nélkül is kihordhatunk egy gyereket. Ebben az esetben a felelős személy, aki a terhesgondozás fő koordinátora, egy szülésznő is lehet.
Természetesen ez csak alacsony kockázatú terhességekre vonatkozik, s ezt a kockázati besorolást szülészorvos végzi, továbbá a terhesség későbbi szakaszaiban a házi orvos is kérheti ennek újbóli megállapítását, de – a rendelkezés betűje szerint – egy problémamentes, komplikációt nélkülöző terhességet ezentúl a választott szülésznőnk támogatásával is végigvihetünk.
A nyár elején hatályba lépő rendelet csak azokra a várandós nőkre vonatkozik, akiknek a kockázati besorolását a hatályba lépést követően állapítják meg. Arról nem szól a fáma, hogy folyamatában lévő terhességnél élhet-e az állapotos nő kockázati besorolás megállapítási kérelemmel, de egy próbát megér, ha nagyon szeretnénk a nőgyógyászunktól a szülésig távol maradni.
És hogy miért olyan nagy hír ez? Mert ez egy nagyon fontos lépés azon az úton, amelynek során talán – merek nagyot álmodni – hamarosan megszületik az a rendelet is, amely kimondja, hogy egy nő nemcsak szülész szakorvos segítségével hozhatja világra a gyermekét a kórházban, hanem végre az orvosok is oda kerülnek a szülés-születés körében, ahol igazán szükségünk van rájuk: ott, ahol a baba megszületése problémás, mert komplikációk léptek fel, vagy mert a körülmények eleve determinálják az orvos által felügyelt szüléslevezetést.
Így talán kikerülünk abból az ördögi körből, ahová az utóbbi időben egyre mélyebbre kerültünk, amikor is a nők kifejezetten “védelmi pénzt” fizetnek az orvosoknak azért, hogy nyugodt körülmények között szülhessék meg gyermeküket, felesleges orvosi beavatkozás nélkül.
És akkor talán a hálapénz ügyében is megindul valami, ami segít normalizálni a mostani kaotikus, mindenki számára megalázó, illegális rendszert.
😀
Ugyehogyugye? Az élet nem fekete vagy fehér 🙂
Örülök, és hajrá! 🙂 Örülök, mert ez egy újabb mérföldkő a választás szabadságában, hogy ha szeretném, már nem kötelező, hogy egy nődoki kísérje végig a terhességemet, így szülésznőt is választhatok (bár én maradnék a nődokinál, éppen ezért jó, hogy választhatok).
De ugye nem gondoljuk azt, hogy ezzel vége is a hálapénz rendszernek… ? A szülésznő ugyanúgy pénzt kér majd a “választásunkért”… Ez még csak 1 lépcsőfok, ami örvendetes, de az eü-ben dolgozók nevetséges és megalázó fizetését mindenképpen meg kellene emelni, hogy a hálapénz rendszer megszűnjön…
Az AFP pedig tényleg egy ellentmondásos vizsgálat, ideje volt, hogy megszüntessék a kötelezőségét. A cikkben leírtak ellentéte is előfordult sokszor – jó AFP ellenére beteg gyerek született, így az anyuka rögtön perelt…
“Védelmi pénz” – telitalálat 🙂
Wow, nagy taps a cikkért! 🙂 Egyrészt üdvözlöm a jogszabályi változásokat, amelyek finoman szólva időszerűek voltak, másfelől pedig örülök a hangvételnek is. Az előző, hasonló témájú bejegyzésnél nekem kicsit más jött le Nemlajos hozzáállásából, mint most (de lehet, hogy a vita hevében nem figyeltem eléggé).
Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a terhesgondozás során szokásos vizsgálatok eddig sem voltak kötelezőek a kismamára nézve. Szinte senki nem tudja, de eddig az orvosnak csupán az volt a kötelessége, hogy _ajánlja_ ezeket a vizsgálatokat a várandósoknak. Hogy aztán ki melyiknek veti alá magát, az magánügy, legalábbis annak kellene lennie, ugyanis Magyarországon nincs kényszergyógykezelés. Ennek ellenére nem egészen így állnak az emberhez, ha elmulaszt egy vizsgálatot. Én pl. nem voltam terheléses vércukron a második terhességem alatt, ugyanis emberkínzásnak tartom. Hát nem volt egyszerű kimagyarázni magam. Természetesen nem azt mondtam, hogy szerintem felesleges hülyeség, hanem hogy rosszul lettem a váróban. Azt mondták, menjek el újra, de én “elfelejtettem” és szerencsére az eü.személyzet is.
Sokat lehetne mesélni arról, hogy melyik vizsgálat miért felesleges és milyen kockázatokkal jár – és mik azok, amik nincsenek a szokásos listán, pedig nem ártana.