Nemrégiben közzé tettünk egy francia kampányvideóta gyermekek ellen elkövetett otthoni erőszak ellen. Bár itthon is egyre többször találkozni a témával különböző plakátokon, de még mindig inkább a csecsemőrázásból fakadó veszélyeket hangsúlyozzák, az otthoni falak között elcsattanó pofonok még mindig tabutéma.
Pedig talán kevesebb tenyér csattana a gyerekek arcán, ha nálunk is vetítenének ilyen filmeket:
Tavaly nyáron Franciaországban ezzel a kis filmmel indított a Gyermekekért Alapítvány egy kampányt, amelynek keretében arra próbálták felhívni a figyelmet, hogy nincs olyan, hogy kis pofon.
“Nincsenek kis pofonok, vagy apró rázások, bármilyen erővel történő visszaélés befolyással bír a gyermek fizikai és lelki egészségére.” – nyilatkozta a kampány koordinátora, dr. Gilles Lazimi, akinek célja, hogy figyelmeztesse a szülőket a “jelentéktelen erőszak” gyermekekre ható következményeire, amelyek megjelennek azok egészségében, tanulásában és a fejlődésükben.
A “nevelő” erőszakot és testi fenyítést törvény tiltja a legtöbb uniós országban, de Franciaország nem tartozik közéjük. A tavalyi nyilatkozat arra hívja fel a figyelmet, hogy a “kis” pofonok, amit a hozott minta örökít tovább, mert a szülő gyerekkorában maga is gyakorta kikapott, súlyos visszaélésekhez vezethetnek egy-egy nevelési holtpont elérésekor.
A statisztikák szerint a verekedő szülők több mint 50%-a a gyermek két éves kora előtt már a testi fenyítés eszközéhez nyúl…
Van olyan érzésem, hogy ez Magyarországon sincsen másként. Hol vannak hát a hazai kampányfilmek? Nagy szükség volna rájuk!
Egyetértek. Néha sokkal többet használ egy-egy fenékre csapás (persze nem dühből, erővel, szíjjal, részegen, stb.), mint egy fél órás ágy szélére ülve lelkizés.
Persze természetesen nem az első lépcsőfok a tasli, popsira csapás, ez tényleg csak kényszer megoldás, először a szép szó, meggyőzés, de biz’isten néha jobban tudatosul a másikban egy ilyen hirtelen dolog után, hogy jé, valamit lehet, hogy tényleg rosszul csinálok… (természetesen egyáltalán nem a verés mellett kampányolok, soha nem is tenném, de úgy gondolom, itt sem kell a ló túloldalára esni, van, mikor már tényleg nem használ a szép szó és kell valami hirtelen figyelemfelkeltés)
Én egyszer-kétszer kaptam ki, de nem lettem lelki nyomorék tőle, sőt. Utólag még meg is köszönöm, azt az pár atyai taslit. Sokkal jobban fájt, amikor veszekedett velem anyu, vagy a szüleim ordítoztak egymással, netán egy-egy rosszkor, rossz stílusban elhintett kritika, kivételezés a kisebb testvérrel mélyebb sebeket hagyott és a testvéri kapcsolatot is hosszú időre tönkre tette…Szerintem igenis különbséget kell tenni, a között, amikor a részeg szülő ok nélkül bántalmazza a gyerekét és aközött, amikor a szemtelen kiskamasz kap egyet a fenekére.