Kevesen tudják, de így van. Az 1735-ben Selmecbányán alapított Bergschola (Bányász-Kohász Akadémia) hallgatói között kialakult, Selmecen és az utódintézményekben máig intenzíven élő diákhagyományok részeként vált ismertté, és terjedt el ez a jellegzetes diákszokás, amely során énekszóval rítusosan vonulva búcsúznak el a tanulók (sőt, ma már néhol az óvodások is!) szeretett intézményüktől.
De nemcsak maga a hagyomány ered innen, hanem sok ismert nótánk is ezen hagyomány közvetítésével került be a köztudatba, közöttük a máig elmaradhatatlan Gaudeamus igitur, és a Ballag már a vén diák kezdetű dalok is. Persze nem abban a formában, ahogyan ma, cinege hangú kislánykórusaink énekelik a hangszórókból, míg a virágcsokortól roskadozó diákok végigbotorkálnak a termeken. Edzett, borral érlelt, öblös hangú férfiak kórusa énekelte évszázadokon át, és énekli még ma is, a Selmecbánya hagyományait követő egyetemeken és főiskolákon.
Amikor ma hallod, vagy énekled, gondolj kicsit arra a sok-sok hallgatóra, akik egykor tényleg komolyan gondolták esküjüket: “De mielőtt még elmegyünk tovább-tovább, egy szent fogadást még teszünk: Ha Selmec/Sopron/Miskolc hív, mi ott leszünk, érette vesszen életünk! Tovább, tovább, tovább, fel búcsúcsókra cimborák!”
Jó szerencsét, érettségizők!
A dal 7:40-nél hallgatható meg az alábbi filmben:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: