Elnézést mindenkitől, aki ezt unja, de nem tudok lejönni erről a témáról. Sőt, nem csak, hogy felhagyni nem tudok vele, de megemészteni sem. Lehet, hogy a poszt témája belelóg az aktuálpolitikába, de sajnos annál is jobban belenyomakodik mocskos csápjaival a mindennapi életünkbe.
A monitor nem tudja visszaadni az indulatot, de jelzem, hogy ezt most kiabálva mondom: elegem van ebből a dumából, hogy fogy a magyar, és tele kell szülni a Kárpát-medencét! Akkor pedig kiváltképp elegem van, amikor kapzsi, önző és öntelt férfiak szigorú ujjakkal mutogatnak a nőkre, hogy „ez bizony a ti dolgotok, kisanyáim!”.
Nem azért, mintha nem tudnám belátni, hogy demográfiai ügyekben n(s)em állunk túl jól, és hogy ez már középtávon is nagy problémákat fog okozni. Teljesen világos, hogy nagy bajok lesznek ebből. Az viszont szintén világos, hogy ezt a problémát így nem lehet kezelni, hogy ez tökéletesen kontraproduktív, és köszönőviszonyban sincs a valósággal.
Következzenek az érvek:
1, „Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat” – ezt egy Berzsenyi Dániel nevű magyar költő írta valamikor a reformkorban, A magyarokhoz című versében. A következő mondás is ismerős lesz mindenkinek: „Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik”, ezt pedig nem más vetette papírra, mint a „legnagyobb magyar”, Gróf Széchenyi István.
Olybá tűnik nekem, hogy manapság még mindig nem nőttünk fel a reformkor nagyjainak bölcsességéhez. Ahhoz nevezetesen, hogy – nagyon durván mondva – nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Nem az, hogy mennyire vagyunk sokan, hanem a kiművelt emberfők száma. Az én értelmezésemben ez szakmai tudást, szilárd erkölcsiséget, kulturáltságot, műveltséget egyaránt jelent; legyen szó villanyszerelő szakmunkásról, vagy miniszterről.
Svájc például területre és népességszámra egyaránt kisebb, mint Magyarország, mégis elvannak. Vagy ott van a kb. kétmilliós Szlovénia, kevesebb, mint negyedakkora területen, mint mi, és valahogy el tudják viselni, sőt, élhető országot is tudnak teremteni maguknak.
Ellenpéldaként pedig ott van a milliárdos Kína és India, ahol emberek milliói élnek elképesztő körülmények között.
2, A második érvem kapcsolódik az előzőhöz. Arról van szó nevezetesen, hogy ez a mennyiségi szemlélet úgyszólván darabszámra veszi számításba az állampolgárokat, vagyis eltárgyiasítja őket, eszközként kezeli őket, akiket alárendel valami hagymázas, megalomániás törekvésnek. Márpedig az ember nem eszköz, hanem cél, és nem az számít, hogy mekkora tömeget alkot, hanem a személyiség kimunkálása, az értelmes és boldog élet.
3, Ezt az értelmes és boldog életet jelenleg a magyar állam állampolgárai jelentős részének nem tudja biztosítani. A jelenlegi magyar lakosság jelentős részének nincs tisztes megélhetése, normálisa lakhatása, nem jut megfelelő minőségű oktatáshoz, beszűkült a társadalmi mobilitás. A legutóbbi felmérések szerint több millió ember él mélyszegénységben. Kérdem, hogy mielőtt toporzékolunk, hogy még, még, még gyerek kell, nem ezeknek az embereknek az életén kéne változtatni? Vagy ők már a restli, selejt, lemondtak róluk? De ha több millió emberről így lazán le tudunk mondani, akkor mért óbégatunk, hogy fogy a magyar?
4, Most jutunk el odáig, hogy milyen környezetbe születik a kis magyarka. Olvasom, hogy a magyar állam a demográfiai problémákat enyhítendő, újfent azt bírta kiagyalni, hogy még több pénzt kell adni a kismamáknak, majd attól jön meg a gyerekvállalási kedv. Ez szép és jó, de önmagában kevés.
Komolyan mondom, én nem értem, miért nem Teri nénit a sarki boltból, vagy Jóska bácsit a kocsmapult mögül teszik abba a bizottságba, ami megoldást próbál találni.
Mert józan paraszti ésszel is be lehetne látni, hogy az emberek akkor vállalnak gyereket, ha
A, van tisztes, stabil megélhetésük, hosszú távra,
B, adottak a normális lakhatási feltételek,
C, vannak jó és elérhető (nem baromi drága) óvodák és bölcsődék,
D, kalkulálható a gyerek hosszútávú oktatása is, hiszen vannak jó iskolák, és nem kerül egy vagyonba az egyetem, főiskola,
E, és nem változik meg minden gyökerestül egy következő kormány alatt, legalább négy évente,
F, jó lenne, ha a szülés és a terhesgondozás is megfelelő színvonalon, és nem hálapénzes rendszerben történne,
G, és ami majdnem kiment a fejemből: megfelelő munkahelyi környezetet is kéne teremteni, ami a gyerekes nőket nem megalázható páriaként kezeli, hanem értékes munkaerőként és partnerként.
Ja, hogy ehhez koncepció kell, és az, hogy a társadalom valós problémáival foglalkozzanak?
5, Attól pedig végképp feláll a hátamon a szőr, amikor a népesség fogyását a nők nyakába varrják, mondván, hogy ők az önző, „önmegvalósító” (nők esetében ez újabban szitokszó), individualista, karrierista galádok, akik restek gyereket szülni. Én nemtom, lehet, hogy lemaradtam valamiről, de én még úgy tudtam, hogy a gyerekhez férfi is kell, és nem csak addig amíg pár kéjes mozdulattal betolja a spermáit anyuciba (mi legalábbis még a klasszikus módszer szerint próbálkozunk, de ha valaki ismeri az unortodox praktikát is, kérem, szóljon). Normál esetben a férfi dolga nem merül ki ennyiben, hanem ő is pár évtizedre szóló kötelezettséget és felelősséget vállal, nem csak a nő. Érdekes módon, a férfiakat mégsem zaklatja senki, itt minden csak a nők hibája.
6, Emlegetik még azt is, hogy ha nem lesz elég gyerek, akkor összeomlik a nyugdíjrendszer. Ezzel is az az alapvető bajom, hogy eszközként kezeli az embert: arra jó a gyerek, hogy majd eltartson. Az ember nem ezért szül és nevel gyereket… A nyugdíjrendszer pedig a jelenlegi formájában valóban nem tartható fent, de ezt jó ideje tudjuk. Tettek valamit ellene? Na, ugye. Begyűrték a magánnyugdípénztári megtakarításunkat is a nagy közösbe (mármint azoknak közös, akik közel vannak a tűzhöz, nekünk meg lófütyi a valagunkba), lesz, ami lesz, utánunk az özönvíz alapon. És ezek az emberek akarnak minket hosszútávú tervezésre biztatni? Nagyon kedves, hogy miközben fizetjük a szüleink nyugdíját adó formájában, nekünk kéne egy rakás gyereket szülni és nevelni, hogy el ne fogyjon a magyar, és közben cinikusan csak röhögnek a képünkbe, hogy nekünk már úgysem lesz nyugdíjunk… Na, most, hogy van ez?
Hát, hirtelen ennyi jutott eszembe erről a témáról. Kíváncsi vagyok, más hogyan gondolkodik ezekről.
Kedves gizda-gazda! Az adó 1%-át civil szervezeteknek lehet felajánlani. Nem csak állatmenhelyeknek, hanem rákbeteg gyerekeket segítő szervezeteknek is, például. A gyerekeiket nevelő szülők más jogcím alatt kapnak pénzt, ld. családi pótlék, gyed, gyes, stb. Ha pedig minden magyar család földet kapna, aki gyereket nevel, akkor kicsit ki kellene szélesíteni az országhatárokat – és az újdonsült földtulajdonosok kb. 90%-a nem tudna mit kezdeni vele.
Már megtörtént . Csak meg kell nézni pl-úl a közgyógy kiuresítését . Egyértelmű az irányzat . !!!!!!!!!
Addigamig egy kóbor kutya többet ér a társadalom szemében mint a gyerekeit felnevelt szülő nem lessz több gyerek . A szülőknek nem de a kóborkutyamenhelynek utalható az adó %-a.A tudomány felkínálja a gyerek nemének befolyásolását . Nem értem ,hogy egy alkalommal miért nem engedik ezt hisz így sok családban megszületne a második vagy harmadik ellenkező nemű gyermek .Rengeteg olyan jóanyagiakkal ill potenciális , áldozatkész nagyszülői háttérrel rendelkező gyereket akaró szingli van akinek nem jön össze kapcsolat. Miért nem engedik a mesterséges megtermékenyítést számukra???? Továbbá miért nem fogadták el a gyereknevelés támogatását földadással????Megjegyzem mindíg vidéken született több gyermek .
B) Ma arra buzdítanak, hogy szülj. Agyatlanul.Hímsoviniszta módon.
Ha nem jön össze a kívánt népszaporulat, akkor mondjuk a 60 év fölöttiek részére megszüntetik az egészségügyi ellátásokat?
Hm, rabságban még az állatok sem szeretnek szaporodni, nem?
Buták. És be vannak szarva, hogy miután a nyugdíjpénzt elkártyázták, azt a sok öreget ki tartja majd el.
Hm, szerintem ha erről van szó, miért nem fogadunk örökbe egymillió árvát a világ minden tájáról?
Ja, és ne várj a polititikától semmit. Semmi jót. De komolyan. Különben folyton csak dühös és frusztrált leszel.
Peregrina, a legjobb jószándékkal hadd nyugtassalak meg: nem, nem vagy tisztában azzal, hogy milyen nehézségek várnak rátok, amennyiben gyereket vállaltok! 🙂 Egy gyerek felnevelése milliószor több nehézséget, gondot, tanácstalanságot, konfliktust, lemondást, aggodalmat és egyebeket hoz magával, mint amennyit önmagában az erre vonatkozó aktuálpolitika gyártani képes. És sokszorosát annak, ami pusztán az anyagi-egzisztenciális oldala. Garantálom neked, hogy előre elképzelni sem tudod, mi vár rátok. És így van jól.
Gyereket nevelni sokkal-sokkal több annál, mint hogy a sok vízfejű majom milyen gombokat nyomogat a parlamentben, meg hogy megint új cipő kell.
De jó hírem is van: ha gyereketek születik, úgysem lesz időd híreket hallgatni, így felhúzni sem fogod magad rajta annyira. 😛
Sosem értettem azokat az embereket, akik állandóan a politikával foglalkoznak és hergelik magukat a sok baromságon. A politikusok csináljanak, amit akarnak, játsszák csak az idióta társasjátékukat maguk között – amíg alapvető emberhez méltó életünk van, addig én nagy ívben teszek rá. Választani sem járok soha, mert egyik agyalágyultat sem vagyok hajlandó támogatni fikarcnyit sem. Félek tőle, hogy annak, ami most politikai színtéren zajlik, nagyon csúnya vége lesz, de a mai magyar átlagmentalitást elnézve képtelen vagyok hinni benne, hogy ez megváltoztatható volna. Úgyhogy amíg normálisan élhetek, addig nem érdekel más, és próbáljuk kis családunkkal jól érezni magunkat abban, ami van.
Kedves Katka22,
nagyjából hasonlókat gondolok, mint Jucuska. Ráadásul mi most gyerekprojektben is vagyunk, úgyhogy nagyjából tisztában vagyok, milyen nehézségek várnak ránk. Hát, nem kevés. Amin ki vagyok akadva ezen a téren, az inkább az, hogy sok minden megfelelő szemléletváltoztatással, akár anyagi ráfordítással is lehetne könnyebb. Mégsem oldják meg azok, akiknek ez lenne a dolguk. Valahogy minden fontosabb… És világos, hogy nem állambácsinak szül az ember kis adófizetőket (valamelyik vadbarom ezt is ki bírta egyszer ejteni a száján), nem is magának, hogy legyen ilyenje is, hanem belső késztetésékből.
S igazad van, hogy húsz évre előre nem lehet kiszámítani semmit, de valamivel stabilabbá, biztonságosabbá akkor is lehetne tenni az életet.
De mondom, a fő bicskanyitogató számomra az, hogy összevont szemöldökkel, komor arccal mennydörögnek nagyon fontos emberek, hogy “fogy a magyar” – és a szöges ellentétét csinálják annak, amivel jobbá lehetne tenni az életet.
Úgy gondolom, ez a poszt pont nem arról szól, hogy nyafogunk azon, hogy ebbe a világba gyerek szülni felelőtlenség.
Ez a poszt arról szól, hogy miért várják el tőlünk, nőktől országunk nagyjai, hogy akkor innentől kezdve mi otthon ülünk és gyereket nevelünk, csak hogy megállítsuk a népességfogyást. Én igazából ezt látom Peregrina írásából, az, hogy megemlíti, hogy egyébként milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy gyermeket vállalni akaró nőnek, az már csak hab a tortán.
Nem vagyok álszent, tudom, hogy régen is rengeteg nehézséggel kellett szembenéznie annak, aki gyermeket vállalt. Engem az háborít fel, hogy olyan nyilatkozatok érkeznek, főleg férfiak szájából, hogy a nőnek otthon a helyük, szüljenek sok-sok gyereket, majd a férj eltartja a családját. Csak azt felejtik el ezek az álszent szónokok, hogy a hagyományos családmodell lehet, hogy 20-30 évvel ezelőtt még megállt a lábán Mo-on, de manapság mindkét szülőnek illik dolgoznia ahhoz, hogy legalább egy alapot megteremtsen (nem luxusról beszélek, leginkább a mindennapi megélhetésről, a lakás-autó-mobil az már lassan luxusnak számít).
Igen, ahogy írjátok, ha gyermeket szeretne vállalni egy pár, azt nem azért teszi, mert az állam erre “kényszeríti”, hanem mert szeretnének, mert elérkezettnek látják az időt. Ez így a természetes, pont ezért született ez a poszt is (szerintem) – ne mások határozzák már meg, mikor és mit kell csinálnia egy nőnek. Mi viszont otthon azért számot vetettünk azzal is, mivel jár majd az, hogy bővül a családunk. Nem akartunk mindent megtervezni, de nem szerettünk volna felelőtlenül belevágni a dolgokba úgy, hogy ne gondolnánk végig – szerettünk volna biztos lakhatást (megteremtettük, és nem rokkantunk bele, mert ennek is rendesen utánanéztünk), biztos alapokat (mert egy időre kiesek a munkából, az államtól kapott ellátások meg nem túl kecsegtetőek, bár én örültem, hogy ennyit is kaptam). És persze szerencsénk is volt – a kerületünkben elég sok a bölcsőde, óvoda, iskola, és első gyermek után a munkahelyem is visszavett, de tudom, hogy én fehér holló vagyok, másoknak fizetniük kell a bölcsiért, mert nincs állami, küzdeniük kell, hogy gyerek után visszatérhessenek dolgozni, stb.
Tehát az teljesen természetes, hogy ha gyermeket szülök, nekem kell a felelősséget vállalnom azért, hogy hogyan élünk meg. De engedjék már meg nekem, hogy ezt felelősségteljesen tegyem, ne parancsra…
“én már kiszültem magam” 😀 Ezen nagyon jót derültem. 🙂 Igen, egyetértek! Nem szeretem, hogy úton útfélen azt mondják, hogy ebbe a mai világba gyereket szülni felelőtlenség, meg milyen nehéz.. stb. Szerintem régen ennél csak nehezebb volt! Fel sem tűnik már nekünk, hogy mennyi minden megkönnyíti az életünket, s mennyivel több támogatást kapunk, mint akár csak a mi szüleink, nagyszüleink. Ideális körülmények? Nagyon szubjektív, hogy ki mit tekint annak. Mi még csak mostanában fogunk saját lakást vásárolni, ha egyáltalán sikerül, de már van három gyerekünk a 1,5 szobás kölcsönlakásban, amit 1-2 éven belül vissza kell adnunk… Ha arra vártunk volna, hogy pl. ez a feltétel (megfelelő méret saját lakás) adott legyen, akkor 40 éves korom előtt nem szülök, az biztos. Márpedig eredetileg úgy terveztem, hogy 30 fölött sem fogok már… Nem lehetünk benne biztosak, hogy mindig jól fogunk élni, nem lesznek gondjaink, de bízunk magunkban annyira, hogy valahogy mindig meg fogjuk oldani.
Azt viszont én sem értem, hogy miért folyton csak a nőket zaklatják azzal, hogy fogy a magyar. A férfiaknak ugyanakkora felelőssége van ebben, mint a nőknek. Ismerősök, barátok körében – a “felmérés” nyilván nem reprezentatív – csak olyan példákkal találkoztam, ahol az anya szeretett volna több gyereket, de az apa már nem. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs ilyen fordítva, de valószínűleg az a ritkább, hogy a férfi nyúzza a nőt évekig, hogy szüljön +1 gyereket (vagy egyáltalán egyet), de a karrierista némbernek csak az önmegvalósítás jár a fejében, s minél előbb el akar menni dolgozni, ahol a munkáltatók amúgy is tárt karokkal várják a kisgyermekes anyákat, mint azt tudjuk. ..
Hát, nem tudom…. Nagyon drámainak találom a posztot és persze van benne sok igazság, hogy a körülmények nem idálisak.
De hát sem anyáink, sem nagyanyáin, sem dédanyáink esetében nem voltak azok. Sőt, megkockáztatom, hogy azért nem rossz a helyzet.
Elvégre igenis van még ingyenes óvoda és iskola rendszer és nem lesz analfabéta a gyereked. Igenis tudsz dolgozni és megélni, persze keveseknek jut luxus azt elismerem, de őseinknek jutott?
Lehet TB alapon szülni és nem kötelező fizetni a vizsgálatokért….
És végül nem a magyar államnak szülsz és nem azért mert ők buzdítanak, hanem azért mert szeretnél gyereket. Ha mindenki mindig az ideális körülményekre várna, akkor már régen kihaltunk volna.
Komolyan azt várod, hogy bárki biztosítson, hogy neked a következő 20 évben tuti lesz munkádm amiből meg tudsz élni? Nem lehet, hogy ezt neked kellene előteremtened?
Sőt, teszek egy népszerűtlen kijelentést, felnevelni a gyerekeimet nem a magyar államnak kell, hanem nekem. Az én dolgom, hogy legyen hol lakni, legyen meleg étel és legyen meleg ruhájuk. Ha ebben kapok segítséget, akkor jó, hanem akkor is meg fogom oldani.
És nem várok arra, hogy egyszer majd soha nem volt körülmények lesznek, persze, hogy van olyan hely, ahol jobb körülmények vannak, de a világ nagyobbik része és több milliárd ember bizony messze alattunk él ám. Azért ezt is érdemes figyelembe venni.
Mindezek mellett nem értek egyet sok mindennel a jelenlegi politikában, de engem ugyan nem akadályozna meg, hogy gyereket szüljek, de én már kiszültem magam.
A poszt minden szavával, gondolatával mélyen egyetértek… sajnos…