A minap egy dokumentumfilm ment az M1-en a hazai koraszülöttosztályok heroikus küzdelméről.
Zseniálisan felszabadító érzés, hogy ma Magyarországon egy ilyen filmet levetítenek – levetíthetnek! – a televízióban. Aki látta, érti, hogy miről beszélek, aki nem, annak elmondom, hogy ebben a dokumentumfilmben kendőzetlenül beszélnek arról, amiről mindenki tud: hogy a magyar egészségügy (mondjuk ki) szar.
Különösen fájó ez akkor, ha ártatlan, életükért küzdő, gyakran egy kilogramm alatti újszülötteket érintő kérdésekről van szó.
A filmben nemcsak megható és felemelő pillanatokkal, küzdelmekkel szembesülhetünk, hanem olyan arcpirító tényekkel, mint például hogy ma Magyarországon a koraszülöttosztályok nem tartoznak az intenzív, sürgősségi ellátások körébe. Vagy például: egy légzési problémával küszködő – márpedig mindegyik küzd ezzel! – csöppségnek esélye legyen az önálló légzés kipróbálásra, egyáltalán, a normális ellátásra, ahhoz két újszülöttre kellene jutnia egy nővérnek, ezzel szemben két nővérre jut tizenöt inkubátor – benne egy-egy életéért küzdő csecsemővel.
Az eszközök koráról, vagy az eu-s pályázatokon elnyert támogatások kifizetésének elmaradásáról már nem is beszélünk, beszéljen helyettünk a film. Nem lehet higgadtan végignézni!
Vigyázat, kismamák, érzékenyebbek csak saját felelősségre tekintsék meg!
És köszönet a film készítőinek!
A film egyelőre még megtalálható a youtube-on is:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: