Nem tudom, kinek nincs problémája azzal, hogy a gyerek néha – ne finomítsunk rajta – hülyének nézi az anyját (vagy az apját)? Nekem van. Az egyik ilyen sarkalatos pont az evés. Megőrülök, amikor előre megbeszélten kiszedem az ételt, megmelegítem, majd úgy, hogy van, adhatom a kutyának, mert a gyerek épp mégsem éhes. Három gyereknél ez már azért jelentős mennyiség is lehet.
Hosszas panaszkodás után a barátnőimmel végül arra jutottunk, hogy nincs más választás, a főétkezéseknél be kell vezetni a modern konyha mérettáblázatát. Ismerős, ugye, amikor a malomkeréknyi tányér közepére teáskanállal mérik a főtt rizst? Még egy kicsit meg is bolondíthatom ilyen-olyan szószokkal, esküszöm, bevezetem!
De mi a helyzet a főétkezések közötti kisétkezésekkel? Ma konkrétan három adag vargabélest kellett leküzdenem – igen, sajnáljatok csak! – miután a gyerekek kikönyörögték, majd egy rá sem nézett, egy lenyalta róla a tejszínhabot, a harmadik ugyan mind bevágta, de kért még, amit aztán érintetlenül ott is hagyott…
Erre találtam megoldást egy facebookos oldalon, ami szerint lehet önállóságot tanítani korán a gyereknek, ha kialakítunk nekik egy könnyebben elérhető polcot a hűtőben, ahol van kaja meg innivaló, hogy maguktól döntsék el ha éhesek vagy szomjasok, és szolgálják ki magukat. Így könnyen megelőzhetjük az általam csak “anyatáncoltatásnak” nevezett felesleges köröket, helyette mondjuk a következő – eredményesnek tartott – párbeszéd zajlik le:
– Szomjas vagyok!
– Van víz a hűtőben meg üdítő a kamrában.
– De fáradt vagyok!
– Ha elég szomjas leszel, akkor ott van, ahogy mondtam.
– Éhen halok!
– Van alma a pulton meg mogyoró a kamrában.
– Nem hozod ki nekem?
– Nem, pihenek hozd ki magadnak!
– Nem kell alma!
– Akkor menj és válassz mást, van sok minden.
– De nem kell semmi ami itt van!
– Akkor nem is vagy eléggé éhes…
Szerintetek egy nyűglődő gyerek erre feladná…? 🙂 Mondjuk a mi hűtőnkre nem is szívesen engedném a gyereket, mert tuti, hogy a másik polcon lévő táblás csokit, vagy egyéb nyalánkságot akarná tízóraira.
A másik problémás rész a gyereknevelésben a házimunkára való nevelés. Nálunk a két nagyobb már porszívózik, de azért rendszer még nincs benne, és ha éppen erős a kritikai érzékük, akkor port is törölnek, popsitörlővel.
Maria Montessori facebook-oldalán egy remek kis táblázatot találtam ebben a témában – házimunka gyerekeknek kor szerint:
2-3 éveseknek:
– játékok dobozba gyűjtése
– könyveket a polcra tenni
– koszos ruhát a szennyesbe tenni
– szemetet a kukába dobni
– tűzifát hordani
– összehajtogatni a tiszta konyharuhát
– megteríteni/leszedni az asztalt
– kidobni/ odaadni a pelenkát és törlőkendőt
– alsó polcokat törölgetni
4-5 éveseknek:
– megetetni a háziállatokat
– feltörölni ami kiömlött
– elpakolni a játékokat a helyükre
– beágyazni
– gyerekszobát teljesen rendben tartani
– megöntözni a virágokat
– szétválogatni a tiszta evőeszközöket
– egyszerűbb nasikat elkészíteni, pl szendvics, snack
– morzsaporszívót használni
– letörölni a konyhaasztalt
– eltörölgetni és elpakolni a tiszta edényeket, tányérokat
6-7 évesek:
– összegyűjteni és kivinni a szemetet
– összehajtogatni a törölközőt
– porszívózni
– kipakolni a mosogatógépből
– zokni párosítás
– levél gereblyézés
– krumpli és répa hámozás
– saláta készítés
– wc papír utánpótlás biztosítása
8-9 évesek:
– bepakolni a mosogatógépbe
– égőt kicserélni
– mosás teregetés
– hajtogatás
– portörlés
– bevásárlás utáni elpakolás
– rántotta, süti sütés
– kutya sétáltatás
– sepregetés a teraszon
– asztalt letakarítani teljesen
10-11 évesek:
– fürdőszoba takarítása
– szőnyeg porszívózás
– konyha kitakarítása
– egyszerűbb ételek elkészítése
– fűnyírás
– postát behozni
– kiseperni a garázst
12 év felett
– autó kitakarítása
– sövénynyírás
– falfestés
– bevásárlás listáról
– vacsorakészítés
– kenyér és torta sütés
– egyszerűbb javítások
– barkácsolás otthon
– ablakpucolás
– vasalás
– felmosás
– kis gyerekekre, rokonra vigyázni
Bevallom, némelyik egészen meglepő számomra, de találtam benne igazán jó ötleteket.
A Ti listátok hasonlít ehhez?
