Kis magyar homofóbia

Tele van a sajtó manapság Kerényi Imre „a tudatos nemzeti – közjogi!!!! ez kimaradt gondolkodás (uhh, bevallom, eddig tudtam fejből, mit csinál drága pénzért ez az ember, most puskáznom kell) gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott” minapi nyilatkozatával – na, tessék, megtörlöm gyöngyöző homlokom, megvan. Megvan??? Ki tudja, hogy mit takar ez a poszt, és mi a feladata azon kívül, hogy óriási közpénzek felett rendelkezik, amikből többnyire csak giccsre telik?

Na, szóval nyilván már mindenki találkozott a biztos úr legutóbbi megnyilatkozásával, mely éppoly keresetlen és őszinte volt, mint a többi. Az esemény az Új Színházban történt, amikor is Kerényi kifakadt a nemzetközi „buzilobbi” ellen, és harcra buzdított ellene. S hogy kétség ne férjen hozzá, kik ellen kell hadba vonulni az elkötelezett nemzeti és keresztény harcosoknak: ezek bizony a Színművészeti Egyetem tanárai, hallgatói, dramaturgok, rendezők, valamint színikritikusok.

Vagyis ennek az embernek a fejében úgy áll össze a dolog, hogy az egész magyar színjátszást a „buzilobbi” tartja kézben, és ebből az következik egyrészt, hogy aki nem az, az nem kap lehetőséget, másrészt pedig az, hogy minden, ami kortárs modern színjátszás, az a buzilobbi eredménye. Ja, és elnyomják a rendes, jó keresztény, nemzeti színházat ezek a buzik.

Most olvasom, hogy Mundruczó Kornél díjat nyert Cannes-ban a Fehér isten című filmjével. Buzilobbi. Pintér Béla színtársulata nagy sikerrel vitte színre Bécsben a Titkaink című darabot, mely az állambiztonsági múlt feltárásának hiányával foglalkozik. Buzilobbi. Szintén Bécsben volt pár hónapja Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz című regénye színpadi átdolgozásának német nyelvű ősbemutatója. Buzilobbi.

Korlátoltság ellen nincs orvosság, pláne, ha hatalmi támogatást is kap az ember, zsíros fizetéssel megfejelve. Akkor tényleg elhiszi magáról, hogy ő valaki.

A dologban három olyan mozzanat is van, ami miatt egy normális országban úgy kivágják az ilyen embert a hivatalából, mint macskát szarni (bocsánat, bennem is munkálnak az indulatok).

1, Egy közszereplő nem engedheti meg magának a buzizást. Ez alap. Lehet róla véleménye, amilyet akar magának, de a nyilvánosság előtt nem állhat ki magánvéleménnyel. Nem azért kap annyi fizetést közpénzből, mint a Te meg az én fizetésem háromszor.

Ez amúgy kulturáltság kérdése. Ha egy közszereplő nem tudja elfogadni, hogy nem vagyunk egyformák, sem etnikailag, sem szexuális irányultságunkban, sem nemünk tekintetében, akkor menjen el WC-t pucolni, ott talán nem árt ennyit. De kisebbségekről ilyen otrombán nyilatkozni, csak azért, mert kisebbségek (s ne feledjük: bizonyos tekintetben a nők is kisebbséget alkotnak), számomra undorító és felháborító.

2, Egy valaha állítólag jó rendezőtől végtelenül kicsinyes és szánalmas, ha a szakma vele egyet nem értő részét vita és párbeszéd helyett egyszerűen ellenségként jelöli meg. Aki vitatkozik, mást csinál, más elképzelései vannak a művészetről: azt a buzilobbi irányítja. Ez végtelenül primitív. Tényleg hatalmat kell adni egy ilyen ember kezébe?

3, Kerényi többek között azt is kijelentette, hogy ha ő lenne az alkirály (nem, nem leszel apukám), akkor elvenné a Színművészeti Egyetemtől az állami támogatást, és a Ludovikán indítana „igazi” képzést. A Ludovikán, ami hajdan a tiszteket képezte a Monarchiában és a Horthy-korban, manapság pedig a közszolgákat. Egy felsőoktatási ügyekben nulla jártassággal rendelkező közszereplő nem nyilváníthat véleményt a nyilvánosság előtt szakmai kérdésekben. Egyrészt nem dolga, másrészt pedig azért nem, mert minden ilyen megnyilatkozását legitimál az a szerep, amit betölt: nevezetesen, hogy közvetlenül a miniszterelnök alá tartozik, vagyis hatalmi pozícióból beszél, sőt, fenyeget.

Mellesleg úgy gondolom, hogy nyilván vannak sokkal fontosabb dolgok is, mint az, hogy egy közpénzekkel kitömött, kulturálatlan és primitív nímand mikor mit fröcsög bele a magyar kommunikációs térbe. Inkább látleletként érdekes: itt tartunk.