1.0URSULAhttps://ursula.cafeblog.huNemlajoshttps://ursula.cafeblog.hu/author/nemlajo/<p style="text-align: justify;"><span style="color: #003366;">A középső azért üvölt, mert a nagy állandóan cseszegeti, a legkisebb azért üvölt, mert a hozzátáplálás óta fél kakilni, ezért tízpercenként reszketve-nyögve nyom az éppen tisztára cserélt pelusba egy körömhegynyit, hogy aztán üvöltve tűrje az újabb átpelenkázást véresre repedt fenékkel, a nagy kiállhatatlan és elviselhetetlen, mert már hetek óta itthon van az ovi helyett, mert hol megfázva volt, hol bárányhimlős, hol a testvérei voltak bárányhimlősek, hol nagymamáztunk egy hetet, most meg az agyrázkódás, amitől ugyan nem érzi magát betegnek egy pillanatra sem, viszont négy hétig kellene kímélő üzemmódban működnie, amit viszont a gyártási folyamata lezárása óta nem találtam meg a használati utasításában, hogy hogyan kellene beállítani…</span></p> <p style="text-align: justify;"><span style="color: #003366;"> </span></p> <p style="text-align: justify;"><a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/06/testvérek-veszekednek.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-212" alt="testvérek veszekednek" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/06/testvérek-veszekednek-600x399.jpg" width="600" height="399" /></a></p> <p style="text-align: justify;"><span style="color: #003366;">Mindezek mellé itt ez a remek nyár, amikor a kora március és a késő november remek klímája váltakozik egy napon belül ötször, néha megfűszerezve egy kis májusi aranyat érő esővel, s ha néhanapján előbukkan a nap a felhők közül, akkor nem győzöm ledobálni a gyerekről az esőkabát-pufimellény-polárpulcsi-kapucnis melegítőfelső rétegeit, hogy ne süljön meg a végre évszaknak megfelelő három percben. Legalább rétegesen koszolódnak, így minden mehet a mosásba, minden nap egy adag, ami azért jó, mert egy nap viszont nem elég a száradásra…</span></p> <p style="text-align: justify;"><span style="color: #003366;"> </span></p> <p style="text-align: justify;"><span style="color: #003366;">Már ha kimegyünk egyáltalán. Mert ha mégis, ne adj isten, merészkedünk kilépni a lakás ajtaján, akkor hót biztos, hogy tőlünk hangos a folyosó, az utca, a lakópark, a zöldséges, a gyógyszertár, a sarki bolt, a sétáló utca, ahová elvileg azért mentünk, hogy kicsit jól érezzük magunkat, de rólam csorog a víz, és torzult arccal üvöltözöm felváltva a gyerekeim nevét, akik éppen akkor tesznek valami törvényelleneset, amikor a legkisebb a járdaszegélyen egyensúlyozva indul el a szemei állásával ellenkező irányba.</span></p> <p style="text-align: justify;"><span style="color: #003366;"> </span></p> <p style="text-align: justify;"><span style="color: #003366;">Természetesen a kint töltött maximum fél óra alatt minden környéken lakó megbizonyosodhat arról, hogy amellett, hogy én vagyok a környék leghangosabb anyja, még durva, erőszakos és korlátozó is vagyok, ugyanakkor nem vagyok elég határozott a gyerekeimmel, és mindent megengedek nekik. És természetesen feltehetik a kérdést, hogy minek ennek ennyi gyerek, ha nem bír velük?</span></p> <p style="text-align: justify;"><span style="color: #003366;">A gyerekeim összevesznek a legkisebb szórakoztatására kivitt labdán, a szomszéd kislány motorján, a sose látott kisfiú uzsonnáján, megtalálják a leghegyesebb botot, az összes fűben bújó kutyaszart, a legalább egyszer használt óvszert, elhordják a parkolóból a murvát és beledobálják a Dunába, természetesen a kikötőnél, bizalmasak az idegen kutyákkal és nem eléggé bizalmasak az idegen nénikkel, nem tudnak köszönni és nem maradnak csöndben, játszótérnek használják más házak előterét, nem állnak félre, ha jönnek szembe, nem mennek elég gyorsan, de állandóan rohangálnak, és különben is, milyen sokan vannak!</span></p> <p style="text-align: justify;"><span style="color: #003366;"> <a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/06/sok-gyerek-kupi.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-213" alt="sok gyerek kupi" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/06/sok-gyerek-kupi-399x600.jpg" width="399" height="600" /></a></span></p> <p style="text-align: justify;"><span style="color: #003366;">Úgyhogy inkább itthon maradunk, meg különben is, zuhog az eső az égről a földre, ahogy a nóta mondja, én meg már a sokadik kávémat innám, de a reggelit is csak most találom meg a mikróban. </span></p> <p style="text-align: justify;"><span style="color: #003366;"> A kávémat kortyolgatva eszembe jut, hogy amikor egy rekedt üvöltözés után azt mondtam a fiaimnak, hogy amikor így kiabálok velük, akkor úgy érzem, megszakad a szívem, a legközelebbi ordítozás során a nagy fiam a szokásos dafke helyett csendesen csak annyit mondott:</span></p> <p style="text-align: justify;"><span style="color: #003366;">-          Anya, ha kiabálsz, kiszakad a szíved!</span></p> <p style="text-align: justify;"><span style="color: #003366;"> </span></p> <p style="text-align: justify;"><span style="color: #003366;">No, amíg ezt leírtam, átpelenkáztam huszadjára a legkisebbet, konstatáltam, hogy lehet, hogy a szilvalekvár megoldás az eredeti problémára, de hozott három másikat, leragasztottam a középső gyerekem vérző ujját, kapcsoltam nekik mesét, mert ma a túlélésre gyúrunk, erre meg a középsőt elnyomta a buzgóság a kanapén, mert ugye már ötödik napja 2/3-nak nincs délutáni alvás…</span></p> <p style="text-align: justify;"><span style="color: #003366;">Beteszem őket a kádba, mielőtt a többi is követi.</span></p> <p style="text-align: justify;"><span style="color: #003366;"> </span></p> <p style="text-align: justify;"><span style="color: #003366;">Miközben felsóhajtok, hogy két határidő közül az egyik talán nem fog ki rajtam, már jön is a legnagyobb, napsugaras arccal elújságolva, hogy összepakolta a vonatokat a szobájában, s már nem is értem, hogy mi bajom volt az előbb.</span></p> <p style="text-align: justify;"><span style="color: #003366;">Nem is volt olyan vészes ez a mai nap!</span></p>rich