Aki nem akar, ne szüljön

1.0URSULAhttps://ursula.cafeblog.huterkahttps://ursula.cafeblog.hu/author/ursul/Aki nem akar, ne szüljönEgyre többen vállalják fel manapság, hogy nem akarnak gyereket. Sem most, sem később. Azt szeretnék, hogy hagyják őket békén ezzel a kérdéssel, ne idegesítsék folyton és ne kérjék számon rajtuk azt, hogy egyedül vagy párban, de gyerektelenül szeretnék leélni az életüket. Az érveik között általában az szerepel, hogy úgy látják, a gyermeküknek nem tudnák megteremteni azt az életszínvonalat, amire a kicsinek szüksége lenne, sőt, a saját életszínvonaluk is nagyon leromlana a gyerek okozta kiadások miatt. Van, aki kiemeli, hogy utálná a kötöttségeket, hogy nem mehet bulizni és nem élhetne olyan társadalmi életet, mint eddig, és – talán a legerősebb érv -, hogy egyáltalán nem is vágyik babára, kisgyerekre, utódra. Soha nem is vágyott, és rosszul van a gondolattól. Esetleg érzi, hogy, mivel ő maga is hajlamos a neurózisra, nem tudna megbirkózni egy kis lénnyel, aki egyszer csak megjelenik, és elfoglalja az eddig kényelmes magánszféráját. <a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/06/babakocsi-nem.jpg"><img class="alignnone size-full wp-image-509" alt="babakocsi nem" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/06/babakocsi-nem.jpg" width="300" height="300" /></a> <a href="https://ursula.cafeblog.hu/2013/06/10/fogyasztot-szulsz/">Volt már szó</a> arról ezen a blogon, hogy egyes érvelések szerint, eleve kevés gyereket kell szülnünk, mert ugye a bolygónk erőforrásai csökkennek, más érvelés szerint viszont sokat kellene, hiszen a magyar meg fogy, ugye. Nem igazán hiszem, hogy ezek valós erők lennének: ki védekezik a bolygónk és ki szül a hazánk iránti kötelességből? Vagy tévedek, és naív vagyok? Nem kizárt… Mindenesetre be kell vallanom, első körben, mint sokan, én is önzőnek tituláltam az életszínvonalra vonatkozó indokokat, főként pedig a „mi lesz a bulizással meg a barátnőkkel meg az utazással?” – magyarázatokat. Hogy erről nem képesek lemondani? Hogy még ennyit sem tudnak megtenni? De rájöttem, hogy nincs igazam. Egyrészt, ez tényleg lemondás. Másrészt, és főképp: miért kellene olyan gyerekeknek megszületniük, akiket az anyja nem akar, csak kötelességből és külső kényszerből szül? Ha valaki úgy látja, hogy szörnyű anya lenne, és nem tudná szeretni a gyerekét, és érzi, hogy csak akadály lenne az életében, alapvetően teljesen jogos, hogy nem vállal babát vagy soha vagy addig, amíg ezekkel a félelmekkel zöldágra nem vergődik valamennyire, és amíg fel nem ébred benne a vágy mégis egy gyerekre. Ha nem lesz ilyen, akkor nem lesz. Másik kérdés, hogy miért alakulhat ki egy nőben, hogy nem akar gyereket? Gondolom, ezerféle belső oka lehet, mégis nagyon különösnek tartom, hiszen – én úgy érzem -, ez egy nagyon mélyről fakadó belső késztetés, vágy az emberek nagy részében. Mintha a zsigereinkből jönne, egész kontrollálhatatlanul, régi korok és idők mélyéből, szinte kitörölhetetlenül. De persze, ha nincs, hát nincs. Ha még csak nem is zavarja a nőt, hogy nincs igénye, vágya gyerekre, nehéz és értelmetlen volna kényszeríteni arra, hogy foglalkozzon mégis a gyermekvállalás kérdésével. Aki nem akar, ne szüljön. Ez nem tragédia. Főleg ha jól érzi magát a bőrében. Ha valaki akar, és nem jön össze, az sokkal, de sokkal rosszabb lehet.richhttps://ursula.cafeblog.hu/files/2013/06/babakocsi-nem-150x150.jpg150150