1.0URSULAhttps://ursula.cafeblog.huNemlajoshttps://ursula.cafeblog.hu/author/nemlajo/<p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Szeretem, akármilyen is lesz.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Így gondolunk rájuk gyerekként, amikor a jövőnket tervezzük, ezzel a gondolattal fogannak meg, ezzel a gondolattal nézünk rájuk először.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Lázadó kamaszként biztosak vagyunk benne, hogy akármilyen deviánsnak mondott kinézettel, gondolkodással tér is haza a gyermekünk, mi elfogadóak leszünk, és támogatni fogjuk őket az önkifejezésben.<a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/07/montázs-fura.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-725" alt="montázs fura" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/07/montázs-fura-600x500.jpg" width="600" height="500" /></a></span></p> <p style="text-align: justify"></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Később pedig azt hisszük, reméljük, hogy úgyis a neveltetés számít, és majd a jó példa, meg a követendő minta, a törődő nevelés, a sok-sok türelem és odafigyelés meghozza gyümölcsét, és a mi magzatunk kedves, de nem tolakodó, illemtudó, de humoros, megbízható de eleven, okos, de nem koravén gyerek lesz.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Aztán ahogy telnek-múlnak az évek, kiderül, hogy a gyerek születése nem egy tabula rasa, nem kezdődik új időszámítás minden szempontból az életünkben, a rossz szokásaink javarészt megmaradnak, kicsúszik egy-egy káromkodás, elfelejtjük elpakolni a koszos zoknit, nem esik jól elmosogatni rögtön evés után, vagy úgy kiborulunk, hogy toporzékolva üvöltözünk – pedig a gyerek látja.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Minden elismerésem azoké, akik a nap minden percében, az év minden napján tudják magukat kontrollálni, és megőrzik az önuralmukat. Én nem tartozom közéjük…</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"> </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Most az van, hogy a nagyobbik fiam… és tombolnak a tabuk, hogy bélyegzek, hogy ha leírom, akkor valamit véglegesítek, hogy ilyenről nem beszélünk, és megkapom, hogy milyen anya az ilyen. Szóval a nagyfiam egyre borzasztóbb természetű.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Kezdődött azzal, hogy többemberes baba volt (akkor még nem tudtam, hiszen első gyerek volt, azt hittem, minden gyerek ilyen), csak ölben lehetett altatni az elválasztás után, később a hajamat söndörgette elalváshoz vagy nyugtatáshoz, ez utóbbit még most sem hagyta el (éppen most is a hajam gyűrögeti a székemen állva…), ha elaludt, osonni kellett, mindig és folyamatos figyelmet követelt és követel magának. Külön vicces, amikor a játszótéren akar mutatni valamit, és addig nem kezdi el, míg mindenki rá nem figyel, egyszerre. A kiharcolt figyelemmel azonban már nem tud mit kezdeni, olyankor kapkod, hebeg-habog, túlpörög, vagy érdektelenné teszi az egészet. Az pedig tragikus – már a következményeket tekintve –, ha ne adj isten nem sikerül a mutatvány.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"><a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/07/hiszti2.jpg"><span style="color: #003366"><img class="aligncenter size-large wp-image-709" alt="hiszti2" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/07/hiszti2-600x428.jpg" width="600" height="428" /></span></a></span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Ez még önmagában nem lenne baj, de a hiszti mellett ráadásul iszonyatos küzdőszellem van benne, képes csak azért nem enni egy falatot sem, hogy ő lehessen az első, aki befejezi a vacsorát.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Mindig és mindenből versenyt csinál, de ha nem ő nyer, akkor kitör a háború! És mivel sem nem túl bátor, sem nem túl ügyes, emiatt gyakran van az, hogy a másfél évvel fiatalabb öccse lekörözi – szinte bármiben. Még az is lehet, hogy éppen emiatt van benne az állandó bizonyítási kényszer és emiatt frusztráció.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"> </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Amellett, hogy igényli a figyelmet, de nem tűri a nyilvános megszégyenülést, ezen kívül rettenetesen nehezen dolgozza fel azt, ha konfliktusba kerül. Pedig keresi. Állandóan „piszkálódik”, korlátozza a mozgásában és a komfortzónájában a kistestvéreit, igyekszik mindenben akadályozni őket, vagy direkt olyan helyzeteket teremt, hogy kiborítsa őket – elviselhetetlen hangon és hangerővel halandzsázik a fülükbe, rájuk ül, folyton elveszi a kezükben lévő dolgokat – mindezt határozottan gonoszkodó arccal, és még sorolhatnám...<a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/07/gonosz.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-715" alt="gonosz" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/07/gonosz-600x394.jpg" width="600" height="394" /></a></span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Ha megbántódik – kiengesztelhetetlen. Még akkor is, ha ő volt az, aki hibát követett el, vagy megbántott másokat, ő az, aki sértődötten elvonul, vagy magából kikelve ordít (nem, még annál is jobban ordít, mint amit most hallani vélsz a fantáziádban!).</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Én kerülöm a konfliktust, ha véletlenül belebotlom, azonnal oldom, amint lehet. Fontos, hogy mindenkit azonnal biztosítsak a megbánásomról, vagy arról, hogy nem haragszom. Ezek elől ő megállíthatatlanul menekül. Dühösen, vérig sértve, artikulálatlanul üvöltözve. </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Természetesen imádom a fiamat, az életemet adnám érte. Ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, nem érzek néha egy kis csalódottságot. Hogy miért ilyen kis bátortalan, hogy miért nem tud a jóra koncentrálni - egyébként ez fáj a legjobban, hogy képtelen hosszan jól érezni magát, előbb-utóbb borul a bili -, hogy miért mindig a hiszti a végszó, akármilyen koreográfiát is játszunk…</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">És ilyenkor eszembe jut, hogy ezek olyan apró kis korosztályos dolgok, amikre ha odafigyelek, ha nem erősítem benne ezeket a negatív tulajdonságokat, hanem megpróbálom azt előhozni, amiben kevésbé jó, ha nem hasonlítgatom a másik két, konfliktuskerülő, simulékony, vasgyúró gyerekemmel, talán szinte nyom nélkül el is múlhatnak.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"> </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">És ilyenkor az is felmerül bennem, hogy mi lesz tíz év múlva? Hogyan fogok reagálni, ha nem úgy választ párt magának, ahogyan én gondolom? </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"><a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/07/meleg-pár.jpg"><span style="color: #003366"><img class="aligncenter size-large wp-image-713" alt="meleg pár" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/07/meleg-pár-600x450.jpg" width="600" height="450" /></span></a>Ha nem az én ízlésemnek megfelelően öltözködik? Ha nem az én normáim szerint él? Ha megbotlik, és nem bánja meg? Ha ne adj isten lefelé csúszik a lejtőn?</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Megtalálom majd benne akkor is a szerethetőt, amikor már nem az lesz a legnagyobb bajom, hogy csak nyolc oktávos hangkülönbségekkel tud kommunikálni velem? Tudok-e a támasza lenni, ha az egész világ ellene fordul, ha most, kisfiús határkeresésében sem tudok száz százalékig megértő lenni vele? </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Meg tudom tanulni, hogy elfogadjam esetleg akkor is, ha olyan természettel áldotta meg a sors, amilyen emberrel – ha nem a gyerekem lenne – egyébként szóba sem állnék?</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Lehet, hogy tanulni kaptam az első fiamat?</span></p>rich