1.0URSULAhttps://ursula.cafeblog.huolvasóhttps://ursula.cafeblog.hu/author/olvaso/<p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"><em>Andrea élete úgy alakult, hogy kétszer is abortuszra kellett mennie. Nem mentegetőzik, nem keres kibúvót, csak elmeséli a történetét:</em></span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Hetek óta vívódom, hogy megírjam-e a történetemet, mert nincs neki sem tanulsága, sem különösebb happy end-je, mégis kikívánkozik belőlem, mióta olvastam nálatok a hozzászólásokat a <strong><span style="text-decoration: underline"><a href="https://ursula.cafeblog.hu/2013/06/07/ha-beteg-a-magzat/" target="_blank">beteg magzatról</a></span></strong> szóló posztban.</span> <span style="color: #003366">Nekem volt abortuszom, kettő is.</span> <span style="color: #003366">Úgy kezdődött, hogy az egyik nagyon jó barátnőm elmesélte, megesett, és megkért, hogy segítsem végig azon az úton, amelyet választott. A terhesség megszakítása mellett döntött. Őszintén megdöbbentem, de természetesen elkísértem a megyei kórházba, és meglátogattam akkor is, amikor be kellett feküdnie. Emlékszem a szobaszámra, és az ágyra is, ahol feküdt.</span> <span style="color: #003366">Nem telt el pár hónap, és egy másik, nagyon jó barátnőm hívott félre, hogy segítsek neki, nyújtsak támaszt ebben a nehéz időszakban. Terhes lett, s mivel még a szüleivel lakott, hogy előttük ki ne derüljön, ő is ugyanebben a megyei kórházban akarta elvégeztetni a beavatkozást, annak ellenére, hogy nem ebben a városban élt. Illetve éppen ezért.</span> <span style="color: #003366">Természetesen őt is végig támogattam, elkísértem a kórházba, majd meglátogattam, és megdöbbenésemre azt vettem észre, hogy ugyanabban a szobában, ugyanazon az ágyon fekszik, mint az előző barátnőm. Ők ráadásul ismerték is egymást, de egyikőjük sem tudott a másik terhességéről…</span></p> <span style="color: #003366">Már az első alkalommal megfogadtam, hogy mindent megteszek, csak én ne kerüljek soha ilyen helyzetbe!<a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/07/abortusz2.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-832" alt="Medicine" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/07/abortusz2-600x400.jpg" width="600" height="400" /></a></span> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Sajnos az élet másként hozta, és másfél évre rá, egy szenvedélyes éjszaka, meg egy extrán későn érő (27. nap) pete átrendezte az életemet. </span> <span style="color: #003366">Az első gondolatom az volt, hogy megtartom, bár minden ellene szólt. A srácot, aki azóta egyébként a férjem, akkor ismertem meg, gyakorlatilag ez volt az első sikeres együttlétünk. Mindketten egyetemisták, kollégisták voltunk, nem volt munkánk, nem volt pénzünk, nem volt lehetőségünk. De én nem akartam abortuszra menni. </span> <span style="color: #003366">Ezt elmondtam a doktornak is, akinél sírva fakadtam, mikor elmondta a vizsgálat eredményét. Csak hümmögött, és azt hajtogatta, hogy nehéz dolog ma így gyereket vállalni.</span> <span style="color: #003366">Elmondtam a családsegítő nőnek is, akinek a feladata lett volna, hogy a lehetőségeimről felvilágosítson, de ehelyett csak folyamatosan a nehézségekről és a kilátástalanságról beszélt, szinte terelt az abortusz irányába.</span> <span style="color: #003366">Egyáltalán nem találtam segítő kezet! Tudom, ennek ellenére kitarthattam volna, de több heti vívódás után, 10 hetesen elvetettem a magzatomat. Ugyanabban a kórteremben feküdtem, mint a barátnőim, csak a mellettük lévő ágyon. Kísérteties volt!</span></p> <span style="color: #003366">De úgy látszik, ennyi „tanulópénz” sem volt elég, több mint három év múlva a kapcsolatunk a párommal egy időre szétbomlott, és én gyakorlatilag ugyanezt a forgatókönyvet eljátszottam egy másik fiúval.</span> <span style="color: #003366">Friss kapcsolat, első sikeres együttlét, szintén már a ciklusom végén, a 28. napon, és megint egy későn érő pete…</span> <p style="text-align: justify"><a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/07/terhesség-rosszullét.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-819" alt="terhesség rosszullét" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/07/terhesség-rosszullét-399x600.jpg" width="399" height="600" /></a> <span style="color: #003366">Teljesen összeomlottam. Most szó nem volt a baba megtartásáról, a fiú a terhesség hírére első kérdésként nekem szegezte: Mikor mész a kórházba? </span> <span style="color: #003366">Ugyanaz a doktor, ugyanaz a családsegítő, de már megvető hangnem, hiszen már ott az előzmény, jártam már abortuszon. Lám, én lettem a notórius visszaeső, a nő, akinek az abortusz jelenti a családtervezést. Iszonyatosan szégyelltem magam, és gyűlöltem is, hogy ilyen helyzetbe keveredtem.</span> <span style="color: #003366">A sors kegyes volt hozzám, mert egy teljesen üres szobába kerültem, szobatársak nélkül tölthettem az utolsó éjszakát. </span> <span style="color: #003366">A fiúnak természetesen esze ágában sem volt eljönni, így teljes magányban kértem a megbocsájtást a babámtól.</span></p> <span style="color: #003366">Mind a két műtétre emlékszem. Emlékszem a tágító pálca felhelyezésére, a táguló méhszáj fájdalmára az éjszaka sötétjében. A másnapi altató injekcióra, a szobába csupasz és vérző altesttel visszahordott lányok sorára, az első jajgatásokra, ahogy magunkhoz térve rádöbbenünk az egyedüllétre – a megáldott testünk kiürült, nem lakik bennünk többé senki, s a lelkünk is üresen visszhangzik.</span> <a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/06/szomorú-nő.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-497" alt="szomorú nő" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/06/szomorú-nő-600x400.jpg" width="600" height="400" /></a> <span style="color: #003366">Életem meghatározó pillanata volt, mikor a második műtét után kinyitottam a szemem, és ott volt ő, az egykori társ, aki az első műtétkor megfogadta, hogy soha nem hagy magamra a bajban. Ő jött el, fogni a kezem, mikor a mástól fogant gyermeket taszítottam el magamtól.</span> <span style="color: #003366">Azóta született már négy gyermekünk. A lelkem mélyén tudom, hogy minden újabb babával kérem az Örökkévaló (bárki, bármi is legyen az) megbocsájtását azért a két, soha meg nem született babáért.</span> <span style="color: #003366">De akárhányszor ránézek a gyermekeimre, gondolok rájuk is. Tökéletes gyerekek lehettek volna.</span> <span style="color: #003366">De akkor az én négy babám nem élne, mert őket soha nem szülhettem volna meg…</span>rich