1.0URSULAhttps://ursula.cafeblog.huNemlajoshttps://ursula.cafeblog.hu/author/nemlajo/<p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Nyárbúcsúztatót rendezett az egyik bolt a környékünkön.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Nem igazán szeretem a kötelező népi tömegmegmozdulásokat, de úgy gondoltam, a gyerekeknek jó program, egy kicsi változatosság a kezdődő őszi rutinjukban.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Ez egy aránylag zárt lakókörnyezet, ezeket  mostanában szokás lakópark névvel illetni, esetünkben ez annyit jelent, hogy nincs rajta átmenő forgalom.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Gondoltam, ennek függvényében a rendezvényen részt vevők száma is bőven az elviselhetőn belül lesz majd. Tévedtem.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Nagyjából száz négyzetméteren volt felállítva egy ugrálóvár, egy labdafújó izgalmasság, két sörpad kreatívsaroknak, egy a repilufiknak, valamint egy kínálgatópult.  A mulatságot levezénylő srác hol hatalmas buborékokat eregetett, hol  az ugrálóvárban tomboló gyerekeket instruálva és felügyelve hajtogatta a lufiállatokat.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"><a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/09/lufi.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-5240429" alt="lufi" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/09/lufi-600x339.jpg" width="600" height="339" /></a></span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">No, hát erre a száz négyzetméterre betömörült soktucat gyerek, anyástól, nagyanyástól, hogy megküzdjön egymással és az elemekkel.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"> </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Én ugyebár három gyereket abszolváltam, egyet babakocsistól, ami már önmagában kudarc egy ilyen helyen. A füvön amúgy sem tudod tolni, de ha még tudnád is, akkor meg a tömeg miatt nem, a másik kettő meg kétfelé kerüli az embereket, és egy pillantás alatt eltűnnek a szemed elől.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Hordozva sem lenne praktikusabb, mert a lökdösődő emberek között csak ugyanúgy aggódhatnék a gyerekem miatt, úgyhogy leginkább sehogyan sem kellene ilyen helyre járni.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Na de a kezdők bénázása, ugye…</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"> </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Először lelkes anyukaként bőszen követtem az amúgy tényleg talpalatnyi területen a két nagyobbat, egyrészt mert tényleg kevés tapasztalattal rendelkezem a (felnőttként látogatott) kvázi-majálisról, másrészt mert a gyerekeim is eléggé átváltottak bambi-üzemódba.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Toltam hát a babakocsit a buckákon át, szedtem a labdát a röptetőhöz, próbáltam okosabbnak és ügyesebbnek látszódni a gyerekeimnél, közben felmérni a terepet, mi merre található, s persze megakadályozni, hogy a babakocsis kicsin valaki átessen.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Töretlen lelkesedéssel kísértem el őket az ugrálóvár kapujáig, vártam végig velük a sort, figyelve, hogy mikor tudnak az engedélyezett létszámú (5 fő) csoportba beférni. Mivel ők valamiért már eléggé nagy fiúkként lettek azonosítva, így pillanatok alatt egy metálkoncert arénájára hajazó hullámzásban találták magukat néhány valóban nagy fiú társaságában, emiatt az én kétharmadom egy-két bátortalan próbálkozás után inkább a perifériára szorulva próbálta megőrizni a nyugalmát és a már nem is olyan őszinte mosolyát.</span></p> <p style="text-align: center"><span style="color: #003366"><a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/09/ugrálóvár.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-5240431" alt="ugrálóvár" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/09/ugrálóvár-600x426.jpg" width="600" height="426" /></a></span></p> <p style="text-align: center"><span style="color: #003366"><em>A kép azt a véletlen pillanatot örökíti meg, amikor úgy tűnik, egyedül vannak, és biztonságban. De elmúlt... </em> </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">A tébolyult ugrabugra után úgy véltem, hogy a következő kötelező elem ebben az extrém sportban a hajtogatott lufiállat beszerzése a kölkök számára. Türelmesen (vegyük ezt költői túlzásnak) kiálltam babakocsistól az alig húsz perces sort, elnéztem néhány elém tolakodó, elszánt gyereket, ahogy az amúgy is két részből álló kard mellé még egy kardhüvelyt is berendel magának, miközben az enyémek valahol a távolban (jó, mondjuk úgy öt méterre) dobálták a labdákat a fújókákra, és hagyták, hogy én ejtsem el nekik a lufivadat.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Miután végképp én (mit is beszélek, a gyerekeim) következtem volna, rá kellett döbbennem, hogy a fiaim finoman szólva is tesznek rám, és a többször is könyörgőn elrebegett „gyere ide és mondd el mit szeretnél” kérésre, és konkrétan eszük ágában sincs odajönni.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Az én rabszolgaláncaim itt hullottak le. Egy torz mosollyal kiléptem a sor elejéről, és elindítottam a gyerekeimet az önmegvalósítás rögös, ámde annál gyümölcsözőbb útjára.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Először is elmagyaráztam nekik, hogy a lufiállatról lemondhatnak, viszont kaphatnak repilufit, amennyiben odamennek és kérik. Természetesen a társaságomban, de önállóan. Tétován, bátortalanul, de lufival távoztunk! </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Azután ugyanezt felajánlottam a süteményes standnál, ahol már érezték, hogy egy új korszak van kibontakozóban, és – főleg a nagyobbik – erőteljes lázadásba kezdett az önálló sütikiválasztás és annak hangos megnevezése ellen. De én voltam a kitartóbb, végül – engem kézen fogva, és halkan rebegve ugyan, de – ők kérték a papírtálcára a sütiket.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Kezdtem megrészegülni a hirtelen jött sikertől, hiszen mégsem járja, hogy míg más gyerekek magabiztosan (és milyen hatékonyan!) végzik az önmenedzselést, addig az én hibásan értelmezett (és gyerekkoromból fakadó) szülői szerepemmel háttérbe szorítottam a saját gyerekeimet, akadályozva őket az akaratuk tevékeny kifejezésében. Úgy éreztem, hogy ezen az úton most kell végigmennünk, és lám, milyen könnyen megy! </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"><a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/09/nyárongyerek1.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-5240430" alt="dv1696018" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/09/nyárongyerek1-490x600.jpg" width="490" height="600" /></a></span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">De korai volt az örömmámor, az utolsó próbatételbe ugyanis belebuktunk.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">A fiaim ismét szerettek volna ugrálni a várban, én pedig teljesen a háttérbe vonultam a legkisebbel. Igazából már nagyon elegem volt az egészből, a mindenkiben ellenséget látó, és az unokáját marcona matrónaként védelmező nagymamából, a tömeg szélén cigizgető apukákból, a szem elől tévesztetett, lökdösődő gyerekekből, a csokorba verődve trécselő anyukákból, meg magamból, a teszetoszaságomért, meg a lufifóbiámért, hogy úgy érzem magam a sok pukkangatás miatt, mintha háborús övezetben lennénk, és hogy nem tudom élvezni ezt a remek délutánt a gyerekeimmel.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Míg ezt végiggondoltam – nagyjából húsz perc alatt – négy forduló is lement az ugriknál, és valahogy a gyerekeim egyik eresztésbe se fértek bele. Hol a kicsik mentek, hol a nagyok, hol a lányok, majd végül azok, akik még eddig nem voltak. A fiaim meg csak ültek bánatos-nagy szemekkel a vár szélén, és vágyakozva nézték az ugrálókat. Mert az ő kicsi fejükben az volt, hogy ők sem nem lányok, sem nem kicsik, de még nem is nagyok, és végül is már egyszer ugráltak, másfél órával azelőtt…</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"> </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Elfacsarodott a szívem, amiért ilyen helyzetbe hoztam a fiúkat. Kézen fogtam őket, és beültünk inkább a sarki cukrászdába, ahol közösen elnyaltunk egy-egy fagyit, amit a felszolgálóval hozattunk az asztalunkhoz.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"> </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">És többé nem megyünk frusztrálódni tömegrendezvényre, pláne nem gyereket trenírozni!</span></p>rich