1.0URSULAhttps://ursula.cafeblog.huNemlajoshttps://ursula.cafeblog.hu/author/nemlajo/<p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Az egyik nagy népszerűségnek örvendő napi sorozatunkban egy unoka eljátszott a gondolattal, hogy a nagyszüleit egy idősek otthonába költözteti. A téma kapcsán beszédbe elegyedtünk az anyámmal, és én viccelődve azt találtam neki mondani, hogy miért ne, a legjobb hely egy ilyen otthon, beszélgetőtársak, teljes körű kiszolgálás, még kis műhelyt is rendeztetnék be neki, hogy addig dolgozzon, ameddig csak szeretne.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"> </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Sok-sok évvel ezelőtti történetről van szó, de azóta sem tudom anyám fejéből azt a kényszerképzetet kiűzni, hogy én majd bezáratom, és holta napjáig dolgoztatom, ha egyszer majd megöregszik…</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"><a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/09/anyalánya2.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-5240584" alt="anyalánya2" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/09/anyalánya2-600x398.jpg" width="600" height="398" /></a></span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"> </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Most már tudom, milyen hely az idősek otthona. Apám nővére 89 éves, és már nem tud gondoskodni magáról. Évek óta tart a leépülése, üldözési mánia, szenilitás, furcsa víziók, hangok és alakok, be nem szedett gyógyszerek, és több baleset után a család még életben lévő része úgy döntött, hogy jobb lesz neki egy otthonban.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Nagy gonddal választották ki az intézményt. A gondozók kedvesek, közvetlenek, ismerős is van az alkalmazottak között, az épület jól felszerelt, kényelmes, szép. De a lakók nem azok a nevetgélve sakkozó csibész öregfiúk, és mosolyogva horgoló nénikék, akiket valaha ide gondoltam!</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"> </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Emlékszem a sokkoló élményre, amikor legelőször meglátogattam a nagynénémet itt. Károgó-harsogó bolyongók, pelenkás totyogók, magukról nem tudók, és a folyton mindenbe belekotnyeleskedő bolondok.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"> </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">És a nénim.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"> </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Régebben nem igazán kerestem a társaságát. Túl magabiztos volt, túl szókimondó, néha egyenesen nyers, és zavarba ejtően hatalmas műveltséggel rendelkezett. Ma már mindez a múlté. Néhány éve még számítógépet rendelt magának, hogy kitanulja minden csínját, interneten akart barangolni, de amikor hiába akart élethű képet találni egy bemondott címről, inkább hagyta a csudába az egészet.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"><a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/09/öregnéni.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-5240587" alt="öregnéni" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/09/öregnéni-399x600.jpg" width="399" height="600" /></a></span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Ma már meg tudnám mutatni neki a neten azt a kis eldugott utcát a romos házzal…</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"> </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">De egy csontosra aszott, megtört nénike vár az ágy szélén minden vasárnap, aki gyakorlatilag vak tekintetével mered a végtelen semmibe.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Van, hogy meg sem ismer, mást lát, mást vár, szinte mindig indulni készül. Kis csomagját kendőbe csomózva, karján fekete kabátjával várja, hogy hazamehessen a távoli kisvárosba, a szülői házba, amiben már évtizedek óta idegenek élnek.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">De mindig örül, ha megyek. Néha nagyothalló füléhez emeli a tenyerét, engem csöndre int, és hallgatja a hallhatatlan rádió túlvilági hangjait, mondatfoszlányokat, szavakat szajkózva vissza nekem, a hangokra siketnek. És mesél. Sosem volt dolgokról, hogy hogyan csalta meg galádul az egyébként holtig hű férje, hogy tűzzel írják az égre a katonák a nevét, ha verset szaval nekik, és már mondja is, átszellemülten, behunyt szemmel: „Kúnfajta, nagyszemű legény volt, kínzottja sok-sok méla vágynak…”</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">És jönnek a történetek, az igaziak, az apjáról, az anyjáról, akik az én sosem ismert nagyszüleim, a tanyáról, a gyermek apámról, a cselédsorról, az eltűnt ruháról, ami miatt lopással gyanúsították, az alkuról, hogy csak akkor marad tovább, ha gyors- és gépírást tanulhat, a szerelemről, a gyárról, regényekről, utazásokról…</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Időnként elcsendesül, kiszáll belőle az élet, vak szemével ismét a semmibe bámul.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Én pedig csak fogom az ápolt, de kék-barnára fogyott kezét, megsimítom a haját, a hátát, és rettegek, hogy így ér véget az én utam is.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"><a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/09/öreg.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-5240585" alt="öreg" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/09/öreg-600x398.jpg" width="600" height="398" /></a></span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Torz, ijesztő emlékekkel egy idegen helyen, ahol senkiben sem bízhatok, mert mindenki más épp olyan tébolyult, mint jómagam, bezárva a hamis múlttal, készülve egy soha be nem köszönő jövőre.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"> </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">És amikor eljövök, néhány napig túlcsorduló szívvel mosolygok az öregekre az utcán, és elbeszélgetek a házban lakó idősekkel. </span> <span style="color: #003366"> Pár napig nem bánom, ha az oviból hazafelé jövet leszólítja a fiaimat a mindig mosolygó, csoszogó bácsi, hogy aztán sokadjára is azt tudakolja tőlem: és mind fiú?! </span> <span style="color: #003366"> Egy-két napig nem zavar, ha a tacskós bácsi barackot nyom a fiúk fejére, amíg azok megbűvölten bámulják az állomásra befutó vonatot.</span> <span style="color: #003366"> Ilyenkor még azért sem ugrik görcsbe a gyomrom, ha a mamuszos nénike megfogja az egyik fiú kezét, és megkéri játszva, legyen a kísérője.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Mert ilyenkor látom mögöttük a szerelmet, a háborút, az éhezést, a küzdelmeket, a nevetést, mindazt, amivel ezen a hosszú úton valaha is találkoztak.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"><a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/09/öreglábak.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-5240586" alt="öreglábak" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/09/öreglábak-600x399.jpg" width="600" height="399" /></a></span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Azután egyszer csak visszaidomodom a többi emberhez, és nem értem, miért kell minden egyes nap ugyanazt a szövegkönyvet eljátszani, miért kell a gyerekemhez érni, miért kell csalogatni, és miért nincs jobb dolga, mint hogy végehosszan beszélgessen…</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"> </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Míg újra el nem jön a vasárnap…</span></p>richhttps://ursula.cafeblog.hu/files/2013/09/öreglábak-150x150.jpg150150