1.0URSULAhttps://ursula.cafeblog.huNemlajoshttps://ursula.cafeblog.hu/author/nemlajo/<span style="color: #003366">Úgy látszik, ez egy ilyen hét. Sajnos. Terka megrázó posztja után most én sem írhatok másról, mint amiről mindenki beszél. Megöltek egy nőt...</span> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Csodálatos helyen élek. Mindig megdöbbenek a szerencsén, ami ide vezérelt minket, mikor egyszer eltévesztettük a felhajtást a szigetre. Meg hogy a lakásvásáron a többi favorizált projekt nem képviseltette magát. Így - szinte sorsszerűen - itt kaptunk megfelelő lakást.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Gyönyörű a környék, közel a Duna-part, ahol a vízi világ apraja-nagyja képviselteti magát minden évszakban. Szerencsésebb időszakokban hattyúk jönnek nagy csapatokban, de mindig találkozunk kacsákkal, szárcsákkal, sirályokkal, sőt, kiskacsára vadászó vízi patkányt is láttunk már.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"><a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/10/IMG_1062.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-5240696" alt="IMG_1062" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/10/IMG_1062-600x450.jpg" width="600" height="450" /></a></span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Szeretünk itt lakni. Még csak öt éve, hogy ideköltöztünk, de hihetetlen közösség alakult ki, akik figyelnek egymásra. A lakóházak környéke rendezett, parkosított, és rengeteg a kisgyerekes család. Rengeteg! Innen nézve elképzelhetetlen, hogy nem születik elég gyerek… De nyilván, ez a hely vonzotta a fiatal családokat, hiszen ideális egy kisgyerek számára.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Persze, voltak kisebb-nagyobb bűnesetek, volt, hogy reggelre eltűnt egy-egy autóról a dísztárcsa, vagy maga az autó, és betörés is volt már erre néhány.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Ennek ellenére a környéket biztonságosnak tűnt, ahol harmadszori találkozás után már összeköszönsz a rendszeresen erre kószáló hajléktalan párral, ahol ismered, hogy kik jönnek átnézni kukanapokon a szemetest, és ha úgy adódik, adsz neki néhány felesleges befőttet, vagy az elnyűtt babakocsit. Ő pedig örül. Itt bátran szóba elegyedhettél az unatkozó nénikkel-bácsikkal, a parti birtokot igazgató gondnokkal, mindenki kedvesen, barátságosan reagált.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Imádtam a téli estéken a parton a kutyánkat sétáltatni, a szakadó hóban nagyokat rohangáltunk, de remekül lehetett gumicsizmapartikat csapni a fiúkkal ősszel. Na és mindig szívesen indultam neki, hogy a teknőseinknek friss növényeket szedjek, vagy csak ülni egy picit a parton a gyerekzsivaj után. </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"><a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/10/img_1085.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-5240698" alt="img_1085" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/10/img_1085.jpg" width="450" height="600" /></a></span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Egészen a múlt hétig. Amikor a közelben brutálisan megtámadtak egy nőt. Egy nőt, aki akár én is lehettem volna.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Egy teljesen hétköznapi nő, feleség, anya, aki gyanútlanul futni indult, és soha többé nem ért haza. Egy olyan helyen, ahová a szomszédaim is szívesen jártak futni, kerékpározni. Egy olyan helyen, aminek a közelében lévő kertészeti áruházba gyakorta elsétáltunk a fiúkkal. És eszembe sem jutott, hogy bárki lesben állhat az útszéli fák között! </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Valamiért azt gondoljuk, egy kisgyerek életbiztosítás. Hogy nem eshet baja annak, akinek dolga, ráadásul ilyen fontos dolga van a világon. Hogy akit otthon a gyermekei várnak, az hazatér.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Nem merek belegondolni a borzalmakba, amelyeket ennek a szerencsétlen nőnek élete utolsó perceiben át kellett élnie egy gátlástalan, undorító, gonosz elme beteges vágya miatt, de napok óta mégis itt futkos a gondolataimban, zsibog a bőröm alatt, szorítja a gyomrom, gombócot gyűr a torkomba, és rettegéssel tölt el.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">És már nem állok le beszélgetni ismeretlenekkel, és gyanakodva figyelem az egyre szaporodó hajléktalanokat, akiknek valószínűleg a legfőbb gondjuk most, hogy az egyre hidegebb éjszakákat valahogy átvészeljék. Hirtelen jóval többnek látszik a gyanús elem, sosem látott, rossz kinézetű arcok, csavargók, látszólag céltalanul lődörgő férfiak, arcodba bámuló idegenek mindenütt. </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"><a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/10/img_1088.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-5240697" alt="img_1088" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/10/img_1088.jpg" width="600" height="450" /></a></span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">A sétálóutca padján ücsörgő idegen fiatalemberekhez már nem szaladhatnak oda a gyerekeim, hogy megsimogassák a tákolt pórázon vezetett, alig pár hónapos kis kutyát, mert azt képzelem, éppen a következő áldozatukat kereső, könyörtelen vadászok. </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">És ahogy egyre hamarabb sötétedik, egyre sietősebb az utunk haza. Nem megyünk le sötétedés után a partra, sőt, már nappal sem szívesen. </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Eddig a nyugalom szigete volt, most már a félelemé.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">És ezen talán már az sem változtat, ha elkapják a tettest.</span></p>rich