1.0URSULAhttps://ursula.cafeblog.huJátszótárshttps://ursula.cafeblog.hu/author/jatszotars/<p style="text-align: justify"></p> <p style="text-align: justify"><span style="text-decoration: underline"><strong><span style="color: #003366;text-decoration: underline">Játszótárs!</span></strong></span></p> <p style="text-align: justify"></p> <p style="text-align: justify"><em><span style="color: #003366">Ismerjétek meg Daisyt, aki a szoptatásról írt nekünk a <span style="text-decoration: underline"><strong><a href="https://ursula.cafeblog.hu/2013/09/17/a-jatszotarsam-mondd-akarsz-e-lenni/" target="_blank">társkereső felhívásunkra</a></strong></span>. Merész téma, de lehet még merészebbnek is lenni! Még 3 nap van ugyanis a <strong><span style="text-decoration: underline"><a href="https://ursula.cafeblog.hu/2013/09/29/frisssssssssss/" target="_blank">nevezési határidő lejártáig</a></span></strong>!</span></em></p> <p style="text-align: justify"></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Ahány nő, annyi féle érzés és gondolat létezik a szoptatást illetően, de annyi biztos, hogy minden babának szüksége van az anyatejre és nem csupán fizikailag, hanem lelkileg is. </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">A babácska 9 hónapig az édesanyja testében élt és növekedett, védve őt a külvilágtól, melegben tartva és szüntelen ölelésben. Köztudott, hogy a testi-lelki szimbiózis a születés után sem szűnik meg. Az egyik legnagyobb csoda, hogy a női test, amikor édesanyává válik képes táplálni a kisbabát továbbra is. A fogantatás, a várandósság, a születés csodája tovább folytatódik: a szoptatás misztériumában. </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">A szoptatás jelentősége nem csupán fizikai síkon él, sokkal több annál. Egyfajta üzenet a gyermekünk számára, hogy „Itt vagyok, számíthatsz rám, védelek, szeretlek.” Már maga az anyatej is védelmi funkcióval rendelkezik a kezdetektől fogva. <a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/10/szopi3.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-5240757" alt="szopi3" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/10/szopi3-600x399.jpg" width="600" height="399" /></a></span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Az első napok előteje, a kolosztrum, védi a babát a sárgulástól, kitisztítja belőle magzatszurkot, az anyatej pedig védi az immunrendszerét, az emésztőrendszerét és a kis lelkét, azon felül, hogy táplálék. Igen, nem lehet elkülöníteni a testet a lélektől, ami hat az egyikre, az hat a másikra is, test és lélek nem létezik egymás nélkül. </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Az anyatejjel nemcsak a vitaminokat szívja magába a baba, hanem minden érzésedet, rezgésedet, szeretetedet. Közben öleled, simogatod, szeretettel nézel rá, nincs ennél táplálóbb egy kisbaba számára. Az anyatej fizikai és lelki táplálék is egyben. </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">A női test csodálatosan működik, nem egyszer történt, hogy a babámra gondoltam nagy szeretettel és már ömlött is a tejem. Sokan beszámoltak arról, hogy a szomszéd gyerek sírásának hallatára is beindult a tejtermelődésük. Ha egészséges az anyuka, ez így működik. A hormonok végzik a dolgukat, de csak akkor, ha tudatalatt nem gátoljuk őket szorongással vagy rejtett blokkokkal. Aki nem tud szoptatni, feltétlenül keressen fel egy kineziológust, sokszor nem is vagyunk tudatában annak, mi minden lapul a lelkünk mélyén. Érdemes dolgozni magunkon, mert a babák nagyon érzékeny kis lények, mindent, amit gondolunk és érzünk, éreznek és tudnak. Szoptatás közben pedig megnyílik a tudatalattijuk, ezért érdemes kedves, biztonságérzetet keltő szavakat súgni nekik, mert megértik és mélyen elraktározzák.</span></p> <p style="text-align: justify"></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Bevallom, mielőtt babát vállaltunk volna, féltem a szoptatástól is többek között. </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Lesz-e elég tejem, képes leszek-e szoptatni, lesz-e türelmem és erőm hozzá, ráérzek-e majd a technikájára és úgy egyáltalán milyen érzés lesz az egész. Tartottam attól, hogy fájni fog, annyira sok negatív beszámolót lehet hallani. </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Mivel agykontrollos vagyok, nálam alapmantra a „Negatív hatások és negatív gondolatok semmilyen tudatszintemen nincsenek rám hatással.” című mondat – és hála az Égnek, nem voltak problémáink. Amikor a kislányom megszületett, a legnagyobb természetességgel kezdett el szopizni, rögtön a születése utáni első órában, mintha mindig is ezt gyakoroltuk volna. Akkora lelkesedéssel, erőfeszítéssel, élni akarással utasította a testem a tejtermelődésre, hogy az már szinte megrendítő volt. Ilyen pici baba, ekkora életösztönnel, igazi kis csoda. </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Minden megszületett emberi lény átélte ezt a kiszolgáltatott állapotot, amikor rá voltunk utalva másokra, amikor küzdöttünk az életben maradásért. Rájöttem, kisbabának lenni sokkal nehezebb, mint bárminek a későbbi életünk folyamán. Ennyire ráutalva másokra, ha szerencsések vagyunk, akkor remélhetőleg többé már nem leszünk. Nem mondom, hogy nem voltak álmatlan éjszakáink, de szeretek szoptatni. Szeretem megélni a jelent, az anyaságot, a visszanemtérő pillanatokat, amikor a babámat táplálom, amikor elégedetten, jóllakottan rámnéz, mosolyog és a szemei azt üzenik „Köszönöm, anya, szeretlek!”</span></p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="color: #003366">Daisy</span></strong></p>richhttps://ursula.cafeblog.hu/files/2013/10/szopi3-150x150.jpg150150