1.0URSULAhttps://ursula.cafeblog.huolvasóhttps://ursula.cafeblog.hu/author/olvaso/<p style="text-align: justify"><em>Nektek miről szól a karácsony? Olvasónk, Liza egy hagyományosnak is mondható magatartásformát ír le, ami kiüresíti az ünnepeket. Ti hogyan készültök?</em></p> <p style="text-align: justify"></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Kinek-miről szólnak a nagy ünnepek? A környezetemben látok sok példát mindenfélére, de leginkább szerintem mindenki túlzásokba esik. Ez az időszak minden fronton a lázas készülődésről szól leginkább. Ki így, ki úgy. </span></p> <div style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Valaki lázasan dekorál, valaki már rohangál ajándékok után, valaki sütireceptekért bújja a netet, és ott vannak a vállalkozók, akik az egész éves gyér forgalmukat most fellendítik, és ezért nincsenek otthon a családjaikkal az ünnepek előtt. (Aztán meg nincs energiájuk ünnepelni, és nem is készültek fel az ünnepre, lelkileg-testileg használhatatlanok, sőt, panaszkodnak, hogy minek ilyen hosszú leállás, a gazdaságnak nem jó egy hosszú ünnep, mert az is kiesés a termelésből, az alkalmazottakat meg akkor is kell fizetni.) </span></div> <div style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Az alkalmazottak is felpörögnek ilyenkor, az ünnepi bezárások előtt előre behozzák a lemaradást... Az ünnepekig mindenki lefárad.</span></div> <div style="text-align: justify"><span style="color: #003366"> </span></div> <div style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Talán nem tipikus,  de évek óta a karácsony, és a nagy ünnepek számomra eléggé kiüresedtek.</span></div> <div style="text-align: justify"></div> <div><a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/12/kar5.jpg"><img class=" wp-image-5241182 aligncenter" alt="kar5" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/12/kar5-300x225.jpg" width="500" height="300" /></a></div> <div style="text-align: justify"></div> <div style="text-align: justify"><span style="color: #003366"> </span></div> <div style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Gyermekkoromban a család mindig túl hevesen készülődött, és az együttlét boldogsága hosszú évek óta nem volt meg. A szülők azzal voltak elfoglalva, hogy megfelelő mennyiségű dísz legyen, és annyi étel, hogy az asztal leszakadjon, és karácsonykor mindenki kapjon ajándékot. Mondjuk akkor mások voltak az ajándékozási szokások, pocsék, de a férfiak zoknit és nyakkendőt kaptak, a nők tusfürdőt, csak a gyerekek kaptak játékokat és ruhákat. De karácsony előtt megszűnni kényszerültünk mi gyerekek, hogy a felnőttek kiélhessék a takarítási-főzési-sütési-díszítési kényszerüket. Mire magához az ünnephez értünk, teljesen hasznavehetetlen TV-t bámuló fáradt felnőttek vettek minket körbe, akik a stressz és a kötelező összejövetelek miatt gyakran össze is ugrottak. Nincs ünnep veszekedés nélkül. </span></div> <div style="text-align: justify"><span style="color: #003366"> </span></div> <div style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Most, hogy saját családom van, minimalizáljuk a rokonlátogatást. És nem foglalkozunk a sértődésekkel. Nem akarjuk idegbajban meg TV előtt lepunnyadva tölteni a szentestét, nézni, hogy a család minden tagja a háta közepére kívánja az ünneplést. Legalábbis amit ők gondolnak annak. Idegbajos férfiak, mert a házsártos feleség egész nap ordít, hogy pakoljon, szerelje fel az égőket a fára, díszítse a házat, javítsa meg a fűtést, stb. Lepusztult háziasszony, aki bevásárlás, takarítás után mindenből hatszoros adagot süt a négyfogásos vacsorához. Unatkozó gyerekek, akik utálják, hogy a rokonsághoz kell menni, kötelező végiglátogatni minden évente egyszer látott érdektelen rokont, és természetesen senki sem foglalkozik velük, csak maximum a "milyen az iskola" kérdésekkel. Illetve megy a trakta, mert mindenki túl sokat sütött. Inkább bedugják a fülüket a fejhallgatóval, vagy TV-t néznek, vagy Facebookoznak a mobiljaikon.</span></div> <div style="text-align: justify"></div> <div style="text-align: justify"></div> <div><a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/12/kar2.jpg"><img class="alignnone wp-image-5241184 aligncenter" alt="kar2" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2013/12/kar2-300x225.jpg" width="500" height="300" /></a></div> <div style="text-align: justify"><span style="color: #003366"> </span></div> <div style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Jobb lenne egymással foglalkozni. Akár társasjátékozni. A TV-t kikapcsolni (száműzni!). Pici ajándékokat adni. Mondjuk egy finom lekvárt. Vagy valami személyes apró kedvességet. (Ne azt nézni, hogy ki mennyiért mit vett... )</span></div> <div style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Ünnep előtt fölösleges szerintem széthajtani magunkat. Fáradtan nem lehet ünnepelni! </span></div> <div style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Elég lenne egy sütit készíteni együtt, boldogan, harmóniában.</span></div> <div style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Elég lenne egy fát állítani. Nem értem, miért kell kívül-belül felvillanyozni a házat, és mindent agyondíszíteni? Kinek szól ez? Megmutatjuk a szomszédnak, hogy mi tyű de készülünk? Vagy ez egy bizonyos önmegvalósítás? (Vagy csak nem vagyok nő, és nem értékelem az ilyen külsőségeket? Normális vagyok én ettől?)</span></div> <div style="text-align: justify"><span style="color: #003366"> </span></div> <div style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Persze, én lusta háziasszony vagyok. Nem vadászom az akciós díszeket, talán nem eléggé készülök, kissé alulmotivált vagyok. És karácsony táján néha szeretnék megszűnni. Vagy inkább örülni kicsit az együttlétnek. Elfelejteni a kiterjedt családot, a hajcihőt. Azért szeretnék ajándékot is kapni... Valami apró személyeset.</span></div>rich