1.0URSULAhttps://ursula.cafeblog.huNemlajoshttps://ursula.cafeblog.hu/author/nemlajo/<p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">A múlt héten volt a fiaim óvodájában egy kedves összejövetel, apukák, anyukák egy délutánt tölthettek el a gyermekeik társaságában, az adventi várakozás, a közeledő karácsony jegyében. Volt gyertyagyújtás, sütemény, Luca napi búzaültetés, majd egy, az elmúlt hónapok munkáját bemutató kis dalgyűjtemény, amelyet a gyerekek adtak elő a szüleiknek. Büszkén, de izgatottan.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Én meghatottan figyeltem a zavart mosollyal tekintetembe kapaszkodó fiamat, ahogy mindig elmosolyodik, ha észreveszi, hogy figyelem.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Azután végignéztem a szülőkön… Sokkoló volt a látvány: sehol egy arc, szinte mindenki a telefonja/kamerája mögé bújva örökítette meg a soha vissza nem térő látványt. Akit mégsem takart el az okosabbnál okosabb kütyüje, mert rutinosan gyerekfejmagasságból vette a műsort, az tekintetével folyton azt ellenőrizte, nem mozdult-e el a kép.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Hirtelen úgy éreztem magam, mintha egy sajtótájékoztatóra kaptam volna meghívást, vagy egy felkapott celeb vonult volna át a termen. De bevallom, fogalmam sincs, hogy a gyerekek hogy érezhették magukat.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"> </span></p> [embed]https://www.youtube.com/watch?v=OINa46HeWg8[/embed] <p style="text-align: justify"></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Értem én, hogy meg szeretnénk őrizni az emlékeinket az utókor számára, az is világos, hogy szeretnénk majd időről-időre újra végignézni, ahogy a kis Pistike énekli a Kiskarácsonyt. És biztosan Pistike is hálás lesz évek múlva, ha látja, életének mennyi fontos pillanatát mentettük át az enyészet elől az öröklétbe. De nem lehetne megbeszélni, hogy egy vagy két szülő (ahol esetleg apuka és anyuka is jelen van) megörökíti az eseményt, nagytotálban, nem ráközelítve édes egyetlen magzatának orra hegyére, és azt utána mindenkinek szétküldi?</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Ha másért nem, csak azért, mert a jelen Pistikéje néha szeretné, ha csak ülne azon a pici széken az anyukája, amin egyébként Pistike szokott grízes tésztát kanalazni, vagy kifestőt színezni más, szürkébb hétköznapokon. Most, mikor ünneplőbe öltözött a csoportszoba és a gyermeki szív, biztos vagyok benne, hogy Pistike hálás lenne egy-egy bátorító mosolyért, biztatóan csillogó tekintetért.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">A jelen Pistikéje ugyanis többnyire nem törődik a jövő Istvánjával, ő csak el szeretné énekelni a dalt az anyukájának. Sőt, dehogyis szeretné! Az óvónéni akarja, hogy most, itt, mindenki előtt énekeljék el a Mennybőlazangyalt. Pistike egyáltalán nem akar énekelni, Pistike szerepelni sem akar, csak enni még egy-két szeletet abból az isteni almás pitéből, meg az anyukájához bújni, esetleg egy kicsit megrugdosni Károlykát a délelőtti szemétkedéséért, de előbb ide kell állni a szőnyegre, és mindenki mással együtt énekelni, miközben vakuk villognak, és telefonnal kameráznak, hogy aztán feltolják a jutyubra meg a fészbukra, mert olyan iszonyatosan büszkék a szülők, hogy a gyermekük már ilyen sok dalt tud ilyen hangosan elénekelni.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">De biztosan jólesne szegény Pistikének, ha ő is, élőben, eredetiben, ríltájmban érezhetné ezt a büszkeséget, vagy legalább az anyukája tekintetébe megkapaszkodhatna egy kicsit.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Csak az almás pitéig.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Biztosan megköszönné egy félszeg mosollyal a számára különleges figyelmet.</span></p>rich