Itt a farsang, áll a bál

1.0URSULAhttps://ursula.cafeblog.huNemlajoshttps://ursula.cafeblog.hu/author/nemlajo/Itt a farsang, áll a bálFarsang tájékán az anyák mindig nekilátnak bebizonyítani, hogy minden más anyukánál szuperanyubbak, és egészen megvadulnak a különböző jelmezötletektől. Én is. Mindig is vágytam rá, hogy kreatív anyuka legyek. <a href="https://ursula.cafeblog.hu/2014/01/14/mit-alkossunk-a-gyerekkel/" target="_blank">Írtam is</a> erről már többször, de újra és újra rá kell döbbennem, hogy a vágy és a szándék nem elég, vagy nem mindig elég. Mert álmaimban az úgy volt, hogy majd én dolgozom az én ötleteimen, míg a gyerekeim a sajátjukat tökéletesítik belemélyülve, vagy amíg az aprónép épp a másik szobában tevékenykedik - csöndben és békében! -, vagy a megbízató háromórás délutáni szunyókálását végzi, addig szépen megfestem-varrom-ragasztom-szögelem, amit kitaláltam a srácoknak, hogy azután majd nagy kacagások közepette olvadjunk egy boldog családdá újra és újra... És persze, majd az én gyerekeimnek lesznek a legszuperebb jelmezeik, amelyek észrevétlenül, de kívánságuk szerint fognak elkészülni, hogy amikor előlebbentem, tenyerüket összecsapva essenek egyik ámulatból a másikba. Úgy képzeltem, hogy ahogy nő a gyerekek száma, úgy növök majd fel a feladathoz, úgyhogy a sokadik farsangra már rutinosan fogok készülni, pikk-pakk legyártok x+n jelmezt, ahol az x a gyermekeim száma, az 'n' pedig én vagyok, mert ugye egy igazi kreatív anyuka nem hagyja ki magát a gyerekek szórakozásaiból. <a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2014/02/farsang.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-5241633" alt="farsang" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2014/02/farsang.jpg" width="400" height="266" /></a> Azt elfelejtettem megálmodni, hogy mi lesz addig, amíg megszerzem a rutint. Meg arról sem szólt a fáma, hogy már az első intézményesített farsangra nagycsaládos leszek, egy kis diktátoroskodó legnagyobbal, aki hallani sem akar arról, hogy a testvérei kimaradjanak a mókából, sőt, mindenkinek személyre szabottan kiosztja, hogy minek kell beöltöznie. Tavaly betegség miatt megúsztuk a készülődést, de idén nincs mese, teljesíteni kell! Úgyhogy fejjel a mély vízbe, idén négy komplett jelmezt kellett elkészítenem. Mit ne mondjak, sokszor elmélkedtem a sorstársaim módszereiről, vajon hogy csinálják mások? Ők is tépik a hajukat, miközben azt üvöltik a gyereknek, hogy "szállj már le a varrógép talpáról, mert majdnem elvarrtam a kezem!", vagy másutt is úgy készül a ruha, hogy közben a legkisebb ki-be kapcsolgatja az éppen öltögető varrógépet? Másutt is elhangzik ezerszer a fenyegetés, hogy "A te jelmezed fejezem be utoljára, és ahogy magamat ismerem, akkor pénteken jelmez nélkül maradsz!", vagy a gyerek részéről, hogy "Anya, ha nem engeded meg, hogy a számítógépeden nézzem a mesét, akkor nem hagylak varrni!" - nohiszen, hát próbáld csak meg, örömmel hagyom majd magam eltéríteni! És persze: "Nem látod, hogy éppen azért küzdök, hogy a farsangon legyen jelmezed, értsd már meg, hogy nem érek rá, ne lökdöss, menj arrébb, ne vidd el, hozd ide, hová lett, mit csinálsz már megint, miért kell felállnom, most ültem le, sosem leszek kész ezzel a..." Szóval különösen zajosra sikeredett az idei farsangi szezon. De hát ez a lényege, nem? Hogy erős hangzavarral, duhaj hangulatban elűzzük a telet. Azt hiszem, rajtunk nem múlik. De bevallom, amikor végre elkészül a jelmez, és látom a fiúk csillogó tekintetét, hogy megvalósítottam, amire vágytak, az azért mindent visz. Ilyenkor úgy érzem, be sem kell öltöznöm, mert belülről váltam szuperhőssé - és azért milyen jó, hogy nem mindig én vagyok a főgonosz a mi kis közös mesénkben... :) Remélem, az elmúlt napok ellenére csupa jó emléket őriznek majd meg az első igazi farsangjukról! Ti mit alkottatok az elmúlt hetekben? rich