1.0URSULAhttps://ursula.cafeblog.huNemlajoshttps://ursula.cafeblog.hu/author/nemlajo/<p style="text-align: justify"></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Fél hét előtt 3 perccel arra riadok, hogy a férjem cifrát káromkodik. Elaludt. Persze a telefon az oka, amit ugyan lenyomott szundiba, de nem azért, hogy soha többé ne jelezzen aztán. Ilyenkor már a szomszéd városban kellene felvennie a munkatársát.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Konstatálom, hogy bár két gyerek is félig rajtam fekszik, de a mellem nincs egyik szájában sem, úgyhogy felajánlom, a kutyát leviszem én. De gyorsan döntsön, mert ha a szöszmötölésre felébred a legkisebb, akkor már csak fájdalmak árán tudom magam kiszabadítani a fogsora közül. Próbálok minél összeszedettebb lenni – később ez elmúlik magától -, így az egy perc múlva megszólaló időzítőt kilövöm a telefonomról, és eltemetem a lustizós fél órámat.</span></p> <p style="text-align: justify"><a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2014/03/óra.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-5241679" alt="óra" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2014/03/óra.jpg" width="400" height="250" /></a></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Eközben a két nagyobb ébredezni kezd, és persze az empátia totális hiányával hangosan beszélni mindenféle piros madarakról, álmokról. Gyorsan kislisszolok a még alvó legkisebb mellől, fél kézzel megragadva az ágy mellé helyezett ruháimat, mert a hálószobánk akkora, hogy ha lelépek az ágyról, már nem tudok visszanyúlni a ruhákért. Nem, nem úgy értem, hogy olyan nagy.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Sebtiben felöltözöm, miközben hallom, hogy a férjem kedélyesen nevetgél a munkatársával, bocsánatkérően beszámolva a történtekről. Igen, nyugodtan vigye még el a gyerekeket az oviba, lesz rá ideje! Telefont letéve azonnal folytatja a szitkozódást, én meg rásziszegek félvállról, hogy néha nekünk is adhatna ebből a vihorászós jókedvéből.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Közben kiszámolom, hogy ha most beveszem az ilyen-olyan maroknyi gyógyszeremet, akkor ma még kávét is ihatok, mert fél órán belül még a lakásban fogok tartózkodni. Éljen a korán kelés!</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Leviszem a kutyát, aki meglepően nyugodtan sétál a póráz végén. Nem sürgős neki semmi. Ennek köszönhetően jó nagy kört kell megtennünk, mire minden dolgát elvégzi.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">A lakásba nyitok, hogy még egy gyors pacsival melegváltást játsszunk a férjjel, aki már rohan is tovább.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Előkészítem a fiúk ruháit, egyenként beleimádkozom őket, <span style="text-decoration: underline"><strong>b<a href="https://ursula.cafeblog.hu/2014/02/09/cukor-nelkuli-nasi-gyerekeknek/" target="_blank">anános keksszel</a></strong></span><strong> </strong>csábítva őket a gyorsabb tempóra. Mire a legkisebbet is felöltöztetem, a kávémat megiszom, már majdnem annyi az idő, mintha fél órával később keltünk volna. Franc a kávéba, biztos az lehet az oka. Meg a kávéhoz fogyasztott fészbuk…</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Egy pillanatig elgyengülök, és megkérdezem a fiúktól, mi lenne, ha itthon maradnánk. A legnagyobb felháborodottan tiltakozik, ő ma oviba akar menni!</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Rohanva fogat mosunk, cipőt húzunk, elindulunk. 7:42, még mindig jobbak vagyunk, mint egy átlagos napon, hurrá! Már látom magam előtt elnyúlni a hosszú, nyugodt napomat… Háromszáz méterre a házunktól bevillan, hogy nem pakoltam el a váltóruhákat, és a nagyobbik pizsamáját is kiadták mosásra, az is itthon maradt.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Hátra arc, indulás vissza. Próbálom nem észrevenni, hogy már megint a folyosón futkároznak, miközben összeszedem a váltónadrágot, pótgatyát, pizsamát a szárítóról. Vívódom, hogy  a nagyobbiknak is vigyek-e másik nadrágot, de valamiért úgy emlékszem, hogy neki még van. A nap egyik legsúlyosabb tévedése, ami újabb ötszáz méter megtétele után tudatosul is bennem.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">A másik súlyos ballépésem, hogy ezt azon mód közlöm is a fiammal, aki innestől kezdve az óvodáig hisztivel büntet. Nem, nem hajlandó utcai nadrágban maradni! Nem, ő nem fog rövid nadrágot felvenni! Most azonnal forduljunk vissza!</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Mivel ezt a lehetőséget egy az egyben elutasítom, meglengetem előtte, hogy esetleg jöjjön haza velem, remélve, hogy mivel fél órával ezelőtt még pont ő akart legjobban oviba menni, ezt majd visszautasítja. Már nem is számolom tovább a napi tévedéseimet.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Az ovihoz érve kiscsoportos öccséhez lép, és közli vele, hogy ő nem marad oviban, ő hazajön velem. A biztonság kedvéért harmincnyolcszor megismétli, míg én egyre idétlenebb hanghatásokkal próbálom figyelmeztetni, hogy ne tegye.</span></p> <p style="text-align: justify"><a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2014/03/fiúk.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-5241678" alt="fiúk" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2014/03/fiúk.jpg" width="460" height="307" /></a></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Első utunk a nagyobbik csoportjához vezet. Hajthatatlan, nem marad. Beszólunk az óvónőnek, vázoljuk az eseményeket, elbúcsúzunk.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">A középső ekkor már zokog, ő is haza akar jönni, én meg észreveszem, hogy a jobb szemem tikkel, és furcsán ráng a fejem.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Közben összefutunk egy csoporttárs anyukával, aki felajánl egy pótnadrágot, verdás, bár kicsit rövid, én boldogan borulok a nyakába, de a nagyobbik továbbra is hajthatatlan.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Az agyam kattog, de nem, nem vagyok hajlandó hazamenni egy zsáknyi gyerekkel, ha már felébredtünk, felöltöztünk, visszafordultunk, elsétáltunk, felmentünk, félig levetkőztünk. Talán a téboly ülhet ki a szemeimre, mert egyszer csak rám néz a nagyobb, és a zokogó középső feje felett odasúgja, mégis maradna… Bizonyára hatott a belengetett lego-újság is, amit a csoporttárs anyukája említett.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Én beadom a kiscsoportba a középsőt, szó szerint beadom, kézből kézbe, miközben látom, hogy minden gyerek a szekrényekhez tolt széksoron ül, templomi csöndben. Mindez olyan erős kontraszt az átadóban zajló családi csata után, hogy riadtan kérdezem, mi a baj. Semmi, csak ma 9-től torna van.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Atyám, mondd, hogy itt van a tornaruhájuk!!!</span></p>richhttps://ursula.cafeblog.hu/files/2014/03/fiúk-150x150.jpg150150