1.0URSULAhttps://ursula.cafeblog.huolvasóhttps://ursula.cafeblog.hu/author/olvaso/<p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"><em>Olvasónk nehezen barátkozik meg a mai kamaszok kinézetével, viselkedésével. Néha összekoccan unokájával is emiatt, de aztán, amikor ballag a gyerek, már szent a béke. Vannak ugyanis olyan alkalmak, amelyek a generációs feszültségeket is képesek mérsékelni.</em></span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366;line-height: 1.5em">Reggel korán kelő lévén, hogy csendben teljen még az az 1-2 óra, míg az egész ház népe felkél, gondoltam megnézem a  postámat. Ebbe a műveletbe annyira el tudok merülni, hogy úgy összerezdültem mikor mögöttem unokám krákogott egyet, hogy ne ijedjek meg. Visszafordulva nem akartam hinni a szememnek! Az én nagyra nőtt unokámnak mind a két szép azúrkék szeme kilátszott a homlokából! Fodrász édesanyja ollója gondoskodott róla.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Tegnap békültem ki vele. Mert szókimondó természetem előtört belőlem. </span><span style="color: #003366">Egy hete reggel felmentem indítani az unokákat iskolába, meglepődve láttam, és pár keresetlen szóval ecseteltem hogyan is néz ki - azaz nem néz ki -, mivel ki se lát a haja mögül.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Meglepetten néztem, nagyra nőtt unokám fejére, ahol irtó divatosan megnyírt haja összekuszált tollként rendetlenkedett.</span></p> <a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2014/04/ballagás2.jpg"><img class="size-large wp-image-5242207 aligncenter" alt="ballagás2" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2014/04/ballagás2-600x337.jpg" width="600" height="337" /></a> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">- Kisfiam te nem fésülködtél! - kiáltottam fel.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">- De mama! - méltatlankodott Ő - most fésültem ilyenre.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">- Fésülte az ágyad! - mondom én.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Haragszom, de a méreg nem jó tanácsadó, tovább veszekszem: - Azonnal fésülködj meg!</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Ágaskodok vele szemben - mert már egy fejjel túlnőtt rajtam. Ő – még ilyet! - nemhogy fésülködne, nagyfiúi büszkeségében sértve visszafelesel. Nem az a baj, mit mond. Ahogyan!</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">-   Ezt a hangot nem engedheted meg magadnak - mondom megbántva -, ne is szólj hozzám egyhamar!</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">És Palika bizony éppen csak hogy köszön, már vagy tíz napja, na de ezt én se bírom soká. Mondom neki,</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">-  Figyelj ide, béküljünk ki, többé nem piszkállak a frizurád miatt!</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Mert hála Istennek, jó gyermek. Nem csavarog, tanul is jól, segít a kistestvérei vigyázásában, tanít engem a számítógép csodáira - megjegyzem, nem túl nagy eredménnyel -, de türelmesen ismételgeti a tudnivalókat.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Szóval ez fiatalember, ma reggel ki van mosdva, fésülködve, szép ragyogó fehér ingben, fekete nadrágban.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">-         Jöttem megmutatni magam – mondja.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">-         Ó igen! Ez igen! Ezt szeretem! - lelkesedek.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Ma ballag az unokám!</span> <span style="color: #003366"> Lám, lám tudja ez a gyermek, hogy kell kinézzen egy tisztességben megőszült nagymama unokája.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Puszi jobbra, balra, találkozunk 10-kor.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Nagyon melegnek ígérkezik az idő, az udvaron lesz az ünnepség. Szalmakalap föl, Férjem kérdi, bár tudja hiába:</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">      -   Fontos?</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Ő bizony inkább szenvedne a napon, semhogy szalmakalapot tegyen a fejére.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">De én nőből vagyok.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Átadjuk a szép virágcsokrokat, kis apró ajándékokat. Lányom helyet foglalt az első sorban a kispadon. Gondolhattuk volna, hogy nem helyes, mert kicsik, alacsonyak voltak, amiről az elsősöknek leér a lábuk, és nekem is. Természetesen fel lettünk állítva, mert tényleg nekik lett kikészítve.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Lányom beszerez számomra egy széket, ez szúrja a másik nagymama szemét.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">   -    Vigyázzatok, nehogy a lábatokra legyen húzva a szék! – mondja mérgesen.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366"> -   Dehogy lesz! Nem volt szándékom, mondom - de gondolom magamban, mi lenne, ha mégis?! De tudtam viselkedni.</span></p> <a href="https://ursula.cafeblog.hu/files/2014/04/ballagás.gif"><img class="size-large wp-image-5242208 aligncenter" alt="ballagás" src="https://ursula.cafeblog.hu/files/2014/04/ballagás-600x600.gif" width="600" height="600" /></a> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Himnusszal kezdődött az ünnepség, amikor a „Balsorshoz” érünk, már könnyezik a szemem. Még ennyi év múltán is így élem meg a Himnuszunkat. És ez így is marad, minden bizonnyal.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Az oklevelek kiosztása után a ballagók elmentek átöltözni, unokám is. Örültem nagyon, mert láttam, hogy a nadrágja le akar esni! Bár az utóbbi időkben ezt mindig így viselte, de gondoltam, ha átöltözni mennek, akkor most biztosan helyére kerül a derékszíj, hiszen nem csípő szíjat viselnek!</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Á dehogy!</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">A kislányok hosszú bő fehér ruhában, a fiúk a ballagó ünnepiben jöttek vissza és egy szép társastáncot adtak elő, amit fél éven át gyakoroltak. Unokám attól félt itthon, hogy mi lesz, ha elvéti, 42-es lábával letapossa a kislány törékeny lábát. Én azon drukkoltam ott, mi lesz, ha leesik a nadrágja?!</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Nna, ez nagy lecke lenne a számára. De ezt még rosszindulattal se kívánná az ember, hát, még ha úgy szereti azt a haszontalant, mint én. Szerencsésen megúszta a műsort.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">Sok fényes dicséret után szétoszlott a társaság, mindenki ment haza</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="color: #003366">A nadrágját a többi fiú is a csípején hordja állapítottam még később, nem nagy belenyugvással.</span></p>    rich