Játszótárs!
Molnár Viki előtt hatalmas esemény áll: igyekszik vissza a munka világába. Vajon beleférne egy kis Ursula is…? 🙂 Szavazzatok, lájkoljatok!
Anya vagyok, Háztartásbeli vagyok – amúgy utálom ezt a megnevezést! – Feleség vagyok.
Nemsokára újra Munkaerő leszek, Nő leszek, Hasznos leszek.
Persze most is hasznos vagyok, két és fél éves fiam számára, és a férjem számára. Ennyi.
Nem mintha ennek kevésnek kéne lenni, de ahogy pereg az idő homokja, úgy egyre kevesebbnek érzem. Ettől van egy kis lelkiismeret furdalásom, de elnyomom!
Amikor délutáni sziesztát tartunk, és látom gyönyörű fiam pihenő pofiját, úgy érzem tényleg nagyon szerencsés vagyok!
Ez két óra. Akkor vége az alvásnak, és újra tépem a napok óta meg nem mosott hajam, és vágyom vissza a felnőttek közé! Felnőtt beszélgetések, melegen elfogyasztott kávé, legalább délutánig tiszta ruha, nem összekötött haj, magassarkú cipő, látható-eredményt felmutató munka, és hát Uram bocsá’ egyedül lenni a wc-n!!!!
Persze félek is egy kicsit. Le kell válnom a gyerekemről (szerintem ez általában a gyermeknek könnyebb, mint az anyának), be kell illeszkednem egy új közösségbe, újra meg kell tanulnom a hétköznapokat.
Eddig azt tanultam, hogyan legyek jó anya: a fiam igénye szerint játszani, pelenkázni, enni, aludni. Hogyan legyek jó háziasszony: tartsam uralmam alatt a káoszt, amit két pasi képes okozni, és hát hogyan legyek jó feleség: türelmes, szeretetteljes, szexi, vidám stb.
Na de ez most olymód változik, hogy mindemellett hogyan legyek hasznos munkaerő (is)!
Mert ugyebár a családfenntartó ezentúl sem fogja kivenni a részét a házimunkából, gyereknevelésből. Neki az a feladata, hogy eltartja a családot! És kész! Őt piedesztálra kell emelni, mert teszi a dolgát! Csakhogy ki emel engem éteri magasságokba mindazért, mert biztosítom neki a hátteret, hogy végezhesse a dolgát? Tiszta, vasalt a ruhája, finom ebédet visz minden nap, rendezem a gyerkőcöt, hogy kipihenhesse a munka fáradalmait, és a hétvégén is leveszem a válláról a terheket, hogy mehessen focizni, mert ugyebár neki ez jár, mivel egész héten olyan keményen dolgozik…
Na de mi jár anyának – nőnek – feleségnek – nekem? Eddig csak a szám…
Hát ez az, ami most – mivel visszatérek a társadalom dolgozó szférájába – változni fog!
Hogy hogyan? Olvass tovább, ha érdekel! Szívesen megosztom Veled!
Molnár Viki
Én most másodjára mentem vissza dolgozni, a helyzetet nehezíti, hogy új feladatkör, új projekt, új területek, úgyis írhatnám, hogy kezdeti nehézségek^2 .
A férj segít, de így is nehéz, ami a legnehezebb: versenyfutás az idővel. Reggel időben kelni (férj viszi a gyerekeket, én hajnalban megyek, hogy du időben végezhessek, szerencsém van, munkaidő szempontjából ennyire toleráns a munkahely) időben beérni melóban, délután megpróbálni időben lelépni, hogy odaérjek a város végébe a gyerekekért, valami vacsit összeütni (bevásárlás max heti 1-2x) este időben lefektetni a gyerekeket, hogy tudjak összepakolni, vasalni, picit rendet rakni, ha délután nem fejeztem bele a melót, akkor még este pótolom.
Az első két hétben a torna se maradhatott el (1 óra), így maradt 5-6 órám az alvásra. Két hét után hétvégén rosszul lettem… valamiről le kellett mondanom, hogy többet aludhassak: torna kilőve. Így is húzós a nap, de mostmég bírom.
Az biztos: a férjnek igenis be kell segítenie, vagyha nem szeretne, hát keressen annyit, hogy bejárónőt fogadhass, mert nagyszülők nélkül másként nem megy!!! Vagy csökkentse az elvárásokat! (amióta az enyim is kényszerű többet segíteni, már nem olyan fontos a makulátlan rend 😉 )
Bocsi, nem 3 gyerek, de egy gyerekkel sem könnyű mindent…
Visszatérni a munkába:
– Tanítsd meg a gyerekeidet gyorsan, időre, hiszti nélkül elkészülni.
– Ha nincs, szerezz be autót, mert három gyereket 2-3 felé oda- és visszalogisztikázni tömegközlekedéssel nehéz ügy.
-B) keress valakit, aki a gyerekeket hajlandó szállítani helyetted.
– Főzni értelemszerűen nem tudsz majd nap közben. Bevásárolni sem. Készülj arra, hogy a gyerekekkel kell fáradtan estefelé a boltban nyomulni, vagy hétvégén az értékes időtöket nagybevásárlással tölteni. (És takarítással, mosással, főzéssel…)
– A férjem szemében az “anutája” a jó példa: Reggel 4-5 körül kelt, hogy indulásra készüljön elő – uzsonnák, stb., és éjszaka maradt fent megcsinálni a házimunkát, hogy ne csökkenjen a rend. (És állítólag napi 4-5 órát aludt, na neeee. Ehhez én lusta vagyok.) De micsoda szuper anya, mindenre van ideje!
Kedves Viki! Tudom, hogy tanácsot adni / ítélkezni könnyebb, mint változtatni, de ha esetleg rád esik a választás, kérlek, csak akkor használd a felkiáltójelet, ha tényleg felkiáltasz, mert az egész poszt olyan, mintha végigkiabálnád. Értem én, hogy feszült vagy, több okból is, de konkrétan olvasás közben valaki nagyon magas orrhangon sipítozta a fejemben, amit írtál. Nem volt jó érzés olvasni.
A poszthoz pedig: ha a férjed nem segít, nem hajlandó segíteni, akkor szerintem mehetne is a levesbe. Nem rabszolgának szegődtél, hanem társnak, feleségnek, anyának. Aki ezt nem fogja fel, az nagyon korlátolt.
Sajnálom, hogy rád marad minden, de te vagy az, aki ezt hagyod…. Vajon ez miért jó neked?
Munkába visszaállás szerintem nem könnyű az elején…. Azért elég sokat voltál otthon, a világ meg közben nem állt meg. A legtöbb szakma 2-3 év alatt fejlődik…. Szerintem felpörögni a legnehezebb, ha ez megvan, utána menni fog.
Viszont komoly gondot jelenthet, hogy mit tegyél, ha beteg a gyerek. Ha korábban nem járt közösségbe, akkor nagy valószínűséggel az első évetek kemény lesz…. Kérdés, hogy ezt tolerálja a munkahelyed (munaktörvénykönyve már nem véd) vagy keresel valamilyen megoldást erre (nagymama stb.).
Sok sikert és ha rám hallgatsz, akkor kicsit megneveled a párodat! 😉 Mindhárman nyernétek rajta.
Azt hiszem, összetehetem a két kezem, a férjem mos, főz, takarít, egy aranyember! Jól házasodtam 🙂
Nálunk is hasonló a helyzet, bár nem tartom magam annyira szuper anyának/nőnek/háziasszonynak. Ami nekem némi önbecsülést ad, az az a tudat, hogy képes vagyok ellátni-nevelni a három gyereket és a háztartást egyedül is, s lám még blogot olvasni is marad időm. Azért a munkába állástól egy kicsit tartok, biztosan nagyon nehéz lesz, főleg akkor, ha semmi nem változik…
Tetszik az írás, de egyet értek bátor kukaccal: ez nálam kiveri a biztosítékot. Én annak idején (na jó nem vagyok matuzsálem) úgy mentem férjhez, hogy kijelentettem: A család egy társasjáték, nem lehet egyedül játszani. Gyerekünk akkor lesz, ha te már most tudod, hogy ketten kellünk hozzá. És jelentem, a férj igyekszik. Nem mindig a jó oldalán fogja meg a dolgot, de próbálkozik 🙂
Tanulság: Merj NE vállalni gyereket. Csak akkor tudod megvalósítani 100%-ban önmagad, ha nem függ tőled egy szerencsétlen kis lény.
Éljenek a szupernőcik! De minek és meddig? Egy szép napon arra ébredsz, hogy 40-en vagy. A gyerek felnőtt, a munkádat utálod, de eddig nem volt időd váltani. Azért dolgoztál itt, mert itt elnézték, ha beteg volt a gyerek és betegszabira kényszerültél. Eszedbe jut, hogy régen szerettél volna a divattal foglalkozni. Hogy mennyire készültél az egyetemre, de ebből nem lett semmi, mert Te magad választottad a szupernőciséget. Elgondolkozol, azon, hogy mikor volt időd elolvasni egy jó könyvet, vagy színházba menni. Reggelente elnézed az arcod a tükörben, és ha egy percnél többet szánsz arra, hogy gondosan szemügyre vedd, láthatod azokat az apró szarkalábakat, amikről eddig nem is tudtál. Tanulság! Ne akarj szupernőci lenni, mert olyan gyorsan elrohan melletted az élet, hogy észre se veszed, és hát ha van kerék ami nem forog visszafelé az az életkor kerék. Tedd meg azt a szívességet magadnak, hogy fogd be a férjed mind a gyereknevelésbe, mint pedig a háztartásba, nem leszel te ettől kevesebb és fontos , hogy több időtök legyen egymásra és magadra. Hidd, el megtérül.
20 éve lavírozok a munkahelyi elvárások és az itthoni feladatok között. Nyáron leépítettek, kényszervállalkozó lettem, és itthon dolgozom. Nem keresek annyit, mint a volt munkahelyeimen, de sokkal nyugodtabb minden.
Én úgy gondolom, hogy igazán otthonos csak akkor lesz egy lakás, ha mindenki jól érzi magát benne.
A mindenkibe pedig anya is beletartozik. Ha viszont neki mindent egyedül kell csinálnia és meg kell felelnie a folyamatos elvárásoknak, akkor az inkább egy munkahely neki, és nem egy olyan otthon, ahol jól érzi magát.
De nem kritikaként írtam, szívem szerint én is csodanő lennék, aki mindenre képes, de én háziasszonyként megbuktam. Ahogy hallom, rengeteg olyan férfi van, akik otthon nem vállalnak be semmit, elég tipikus, a férfiak – szerintem – fele ilyen, puskával se lehetne őket rávenni a háztartásra és gyereknevelésre.
Nekem is tetszett az iras. En ugy velem, hogy a pasik/ferjek annyit engednek meg maguknak, amennyit parjuk rajuk hagy. En helyedben valtoztatnek az elvarasaimon a ferj fele, es tuti nem turnem ezt a hozzaallast.
Egyébként engem is érdekelne – őszintén – hogy lehet valaki szuper háziasszony, kiegyensúlyozott anya, és csinos nő is egyben, amikor a férjétől nem kap segítséget. Mik azok a dolgok, amik önbecsülést adnak? Hogy tudsz csendet, rendet fegyelmet tartani otthon, meg otthonosságot teremteni, hogy a férjed pihenni tudjon? Gyerek mellett éjjel, vagy a 2 óra alatt, amíg alszik?
Nekem tetszett:)
Hogy őszinte legyek, nálam ez a hozzáállás nagyon kiveri a biztosítékot, hogy a férfi dolgozik egész héten, és ezzel minden el van intézve részéről, a továbbiakban természetesen jár neki a pihenés meg a többi.
Én tuti, hogy egy hétvégére ráhagynám a gyereket, reggeltől estig:)
Jó írás! Nehéz lesz, főleg ha beteg a gyerkőc, és elvárják, hogy ne hiányozz sokat. És éjjel főzni másnapra. Remélheted, hogy jó lesz a bölcsi/ovi, mert lehet, hogy nem lesznek kedvesek… Nehéz az elválás! A kislányomat kb. 2 hónapig otthon le se tudtam tenni a kezemből, és könyőrgött, hogy ne menjünk. Változott már, könnyebb. Húzós lesz, nem olyan könnyű, mint régen. De ha kapsz megbecsülést, így is megéri.