URSULA

Apám felhívott

Hogy ennek miért van hírértéke, vagy egyáltalán, mi ebben a pláne? Hát az, hogy apám az elmúlt tizenpár évben nemhogy felhívni nem hívott fel soha, de konkrétan le se szart. Nyilván tudhatta, mert mégis ő az apám, hogy mikor van a születésnapom, de egyszer sem csörrentette meg a számomat. Ja, persze, nem is tudhatta, hogy […] Tovább

Szülőként értettem meg az apámat

Későn találtunk egymásra, mint a legtöbb felnőtt rokonommal. Gyermekként idegenkedtem a tekintélyelvűségétől, ma már tudom, hogy ez csak eltévedt módszer, hogy azt higgyük, hatással vagyunk a világ működésére. Furcsa családba születtem, egy nem jól működő házasság utolsó defektjeként. Furcsa család, de mégis olyan gyakori volt akkoriban. Apa és anya, bár nem boldogok, de köti őket […] Tovább

Varázstűvel, varázscérnával

Ritka, mikor egy férfi olyan büszke párja gondolataira, hogy másokkal is megosztja. Reméljük, Eszter örülni fog neki! Egy elgondolkodtató részlet egy titokzatos életútból, péntek estére: – A gyermeket meg kell kereszteltetni! Nem kutyakölyök az! – nagyapa szavai még mindig ott visszhangoznak a fülében. Nem kutyakölyök… Az a reggel más volt, mint a többi. A kisfiú […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!