Nyárbúcsúztatót rendezett az egyik bolt a környékünkön. Nem igazán szeretem a kötelező népi tömegmegmozdulásokat, de úgy gondoltam, a gyerekeknek jó program, egy kicsi változatosság a kezdődő őszi rutinjukban. Ez egy aránylag zárt lakókörnyezet, ezeket  mostanában szokás lakópark névvel illetni, esetünkben ez annyit jelent, hogy nincs rajta átmenő forgalom. Gondoltam, ennek függvényében a rendezvényen részt vevők […] Tovább

  Először is szögezzük le, a mesefilm nem jó mese. Persze nagyon könnyű belecsúszni abba a hibába, hogy – bár tudjuk, a képernyő bámulása mennyire káros a gyermek fejlődésére – a délutáni, esti altatást a laptopra bízzuk, vagy csak szeretnénk magunknak egy nyugodt fél órát. Ilyenkor elindítunk egy rajzfilmet, és azt hisszük, hogy nincsen semmi […] Tovább

Lili sorait olvashatjátok. Elképzelhető, hogy sokan magukra ismernek azok közül, akik már szültek, és nem felejtették el az első heteket… A történetem nagyon egyszerű, semmi különleges, azt hiszem, de számomra most nincs fontosabb: Nyolc hetes a kisbabám, mindenem megvan, minden csodálatos, mégis sokszor teljesen ki vagyok készülve. Sokat vártunk rá. A párommal tizenkét éve vagyunk […] Tovább

Az utóbbi napokban kétszer is előfordult, hogy a technika ördöge megtréfált minket, és letiltotta a kommenteket egy-egy posztnál, mi pedig értetlenül vártuk a hozzászólásokat. Én az utóbbi napokban történetesen nagymamáztattam a gyerekeket, úgyhogy rohangáltam a hátsó udvarba, hogy fél lábbal a kerítésen áthajolva elérjem a szomszéd wifijét, és betölthessem az Ursulát. Esténként átszaladtam a boldog […] Tovább

Mostanában kezd az az érzésem lenni, hogy hajlamosak vagyunk össznépileg mindent túlpszichologizálni. Hozzátenném, én is. Vagyis mindennek tulajdonítunk lelki okot, és mindenki más viselkedését pszichológiai mozgatórugókkal meg tudjuk magyarázni. Így vagyunk egymással, a partnerünkkel, a barátainkkal, a szüleinkkel és így vagyunk a gyerekeinkkel is. Egy könyvben olvastam, azt hiszem Pál Ferinél, hogy valaha folyton moralizáltunk, […] Tovább

Van itt egy család. Nyaralnak. A nagyszülők Amerikába ki-, majd visszatelepült házaspár, a gyermekük ott nőtt fel, jelenleg is Amerikában él, ő jött most haza az unokákkal – nyaralni. Az unokák – egy 5 év körüli kisfiú és egy 8 év körüli kislány – első pillanatra nekem kissé különösnek tűntek, furán nyírt haj, nagyon karakteres […] Tovább

Vannak anyukák, akik a gyermekükről királyi többesben beszélnek. Nem tudom, ennél rosszabb-e az a típus, aki egyes szám első személyben blogot vezet, a gyerek szemszögéből… Emese mindenórás kismamaként kissé kiengedi a gőzt nálunk:   Olvastam a posztot, hogy mit ne mondjunk egy kismamának. Én magam is kismama volnék, mégis ellentámadásba lendülök! Mielőtt túl komolyan vennétek, […] Tovább

Szeretem, akármilyen is lesz. Így gondolunk rájuk gyerekként, amikor a jövőnket tervezzük, ezzel a gondolattal fogannak meg, ezzel a gondolattal nézünk rájuk először. Lázadó kamaszként biztosak vagyunk benne, hogy akármilyen deviánsnak mondott kinézettel, gondolkodással tér is haza a gyermekünk, mi elfogadóak leszünk, és támogatni fogjuk őket az önkifejezésben. Később pedig azt hisszük, reméljük, hogy úgyis […] Tovább

Na most, nyilván én is le tudom írni a dolgokat a magam életére szabva, ahhoz hasonlókat, amiket Nemlajos írt az előző posztban, és amiről szó volt a Te ismered a kedves anyukák titkát? című írásban is, és szerintem sokat mesélhetne mindenki arról, hogy gyakran nem tudott eléggé jelen lenni a gyerekei számára, és jól figyelni rájuk. […] Tovább