A családi legendárium szerint világéletemben szerettem a hasamat. Gyerekkoromban apámmal megettünk egy kacsát ketten egy ültő helyünkben, a szalonnát pedig kenyér nélkül tömtem magamba. Fuldoklásig habzsoltuk a töltött káposztát, a tanyasi paprikás csirke pedig belépő a paradicsomba. Ahol felnőttem, ott az alföldi, parasztos ízvilág dominált, melynek a só, a bors és a paprika voltak az […] Tovább

  Úgy látszik, ez a téma újra és újra előbukkan az életemben. Bevallom, a mai napig felhívom anyut, ha valami olyasmit akarok készíteni, amit gyerekkorom óta – tőle – ismerek. Nem azért, mert nem sikerülne egyedül, még ha nem is pontosan úgy, ahogy megszoktam, hanem kényelemből. Egyszerűen kényelmesebb telefonon meghallgatni az instrukciókat, mint kilogikázni, hogy […] Tovább

Játszótárs! A héten befejeződik a játszótárskereső felhívásunkra érkezett írások bemutatása, de természetesen a végére is maradt még ínyencség! Csibe bizonyára gasztroblogger szeretne lenni… Vagy mégsem? Utolsó előtti versenyposztunk következik!   Nem tudom, Ti, hogy vagytok vele, de nekem kimaradt a homokból süti készítés, és valami iszapos vizet megitatunk a szülőkkel, mert ez a világ legjobb […] Tovább