Tegnap megnéztük a Pinokkió Disney-féle adaptációját a gyerekekkel. Bevallom, én még soha nem láttam, sőt, a történetet sem ismertem a maga teljességében, csak az alapszituációt, a fából készült báburól, aki igazi kisfiú akart lenni. Hogy eddig miért nem vált életem részévé ez a mese, arról majd máskor! Szóval tegnap végre megismerkedtem Pinokkió kalandjaival, és amikor […] Tovább

Az utóbbi napokban kétszer is előfordult, hogy a technika ördöge megtréfált minket, és letiltotta a kommenteket egy-egy posztnál, mi pedig értetlenül vártuk a hozzászólásokat. Én az utóbbi napokban történetesen nagymamáztattam a gyerekeket, úgyhogy rohangáltam a hátsó udvarba, hogy fél lábbal a kerítésen áthajolva elérjem a szomszéd wifijét, és betölthessem az Ursulát. Esténként átszaladtam a boldog […] Tovább

Az utóbbi időben csak kapkodom itt a fejemet, kissé különös dolog megismerni a férfitársaink gondolkodásmódját rólunk – nőkről. Egyébként is akartam már erről a témáról írni, de most találom csak igazán aktuálisnak, hogy szóba került a nőiességét a maga teljességében megélő, szexis, vonzó anya képe. Na igen, a kérdésfelvetés jogos: ki ne akarna az első […] Tovább

Van itt egy család. Nyaralnak. A nagyszülők Amerikába ki-, majd visszatelepült házaspár, a gyermekük ott nőtt fel, jelenleg is Amerikában él, ő jött most haza az unokákkal – nyaralni. Az unokák – egy 5 év körüli kisfiú és egy 8 év körüli kislány – első pillanatra nekem kissé különösnek tűntek, furán nyírt haj, nagyon karakteres […] Tovább

Vannak anyukák, akik a gyermekükről királyi többesben beszélnek. Nem tudom, ennél rosszabb-e az a típus, aki egyes szám első személyben blogot vezet, a gyerek szemszögéből… Emese mindenórás kismamaként kissé kiengedi a gőzt nálunk:   Olvastam a posztot, hogy mit ne mondjunk egy kismamának. Én magam is kismama volnék, mégis ellentámadásba lendülök! Mielőtt túl komolyan vennétek, […] Tovább

Már megint a játszótér! Van úgy, hogy egy anyának értékes és hasznos segítőtársa akad  apuka, vagy a lelkes nagymama személyében, aki mentesíti őt egy-két órára, és leviszi a gyereket a játszótérre. Épp csak annyi időre, míg a wc-t kitakarítod anélkül, hogy a legkisebb eliszkoljon a wc-kefével, és valahol a szobában falfestőset játsszon vele, vagy leolvasztod […] Tovább

Gyerekkoromban mindig úgy képzeltem el, hogy valami nagyon vidéken lesz egy házunk, hatalmas udvarral, talán egy kis kerttel is, a ház előtt földúttal, ahol a gyerekek fetrengenek majd a porban, minden kóbor állatot hazahordunk, és persze mindegyiket meg is tartjuk. Háztól vesszük majd a tejet, zöldséget, gyümölcsöt, gyűjtjük a kavicsokat, terméseket, és nagyon-nagyon sokat fogunk […] Tovább

Kivari érzései sokakat ösztönöztek hasonló vallomástételre, amelyben az édesanyjukkal való kapcsolatukról írtak nekünk. Adrienn története viszont felkavaróbb, megrázóbb, mint amit valaha is el tudtunk volna képzelni. A nevét – saját kérésére – megváltoztattuk.   Nagyon nehéz a múltamról írnom, mivel amikor a gyerekkoromra és azon belül az anyámmal való kapcsolatra gondolok, akkor régi sebeket tépek […] Tovább

Itt a nyár, a napom nagy része abból áll, hogy hónom alá csapom a fiúkat, és kibattyogunk a ház mellé a játszótérre. Mezítláb. Nagyfiam négy éves múlt, így ez a negyedik nyarunk a játszóterek különös világában. Emlékszem, tapasztalatlan anyaként mennyire nehezen indultam ebbe az új közösségbe. Mint sok “sorstársam”, én sem akartam „játszótéri anyuka” lenni, […] Tovább

Egy barátnőm vívódik. Van két gyönyörű gyermekük, egy kisfiú és egy kislány. A férje nagyon szeretne egy harmadik babát is, a barátnőm még bizonytalan. Arra gondoltam, összegyűjtöm, miért jó nagycsaládosnak lenni, hátha másnak is jól jön egy ilyen kis összefoglaló.   Aztán a hivatalos részébe bele is tört a bicskám, mert annyi dolog változott az […] Tovább