Patakokban folyik rajtam a víz, egyrészt a kapkodás, de nagyrészt a stressz miatt. Mert persze, hogy az utolsó utáni percben derül ki, hogy a nagynak nincs szandija, csak az, amit egész nyáron hordott, úgyhogy most egy gyorsszerviz, szivacsos dörzsölés, addig, amíg a neten beszerzett (de még nem próbált) lábbelik meg nem érkeznek, jó lesz ez […] Tovább

  Először is szögezzük le, a mesefilm nem jó mese. Persze nagyon könnyű belecsúszni abba a hibába, hogy – bár tudjuk, a képernyő bámulása mennyire káros a gyermek fejlődésére – a délutáni, esti altatást a laptopra bízzuk, vagy csak szeretnénk magunknak egy nyugodt fél órát. Ilyenkor elindítunk egy rajzfilmet, és azt hisszük, hogy nincsen semmi […] Tovább

Lili sorait olvashatjátok. Elképzelhető, hogy sokan magukra ismernek azok közül, akik már szültek, és nem felejtették el az első heteket… A történetem nagyon egyszerű, semmi különleges, azt hiszem, de számomra most nincs fontosabb: Nyolc hetes a kisbabám, mindenem megvan, minden csodálatos, mégis sokszor teljesen ki vagyok készülve. Sokat vártunk rá. A párommal tizenkét éve vagyunk […] Tovább

Tegnap megnéztük a Pinokkió Disney-féle adaptációját a gyerekekkel. Bevallom, én még soha nem láttam, sőt, a történetet sem ismertem a maga teljességében, csak az alapszituációt, a fából készült báburól, aki igazi kisfiú akart lenni. Hogy eddig miért nem vált életem részévé ez a mese, arról majd máskor! Szóval tegnap végre megismerkedtem Pinokkió kalandjaival, és amikor […] Tovább

Az utóbbi napokban kétszer is előfordult, hogy a technika ördöge megtréfált minket, és letiltotta a kommenteket egy-egy posztnál, mi pedig értetlenül vártuk a hozzászólásokat. Én az utóbbi napokban történetesen nagymamáztattam a gyerekeket, úgyhogy rohangáltam a hátsó udvarba, hogy fél lábbal a kerítésen áthajolva elérjem a szomszéd wifijét, és betölthessem az Ursulát. Esténként átszaladtam a boldog […] Tovább

Mostanában kezd az az érzésem lenni, hogy hajlamosak vagyunk össznépileg mindent túlpszichologizálni. Hozzátenném, én is. Vagyis mindennek tulajdonítunk lelki okot, és mindenki más viselkedését pszichológiai mozgatórugókkal meg tudjuk magyarázni. Így vagyunk egymással, a partnerünkkel, a barátainkkal, a szüleinkkel és így vagyunk a gyerekeinkkel is. Egy könyvben olvastam, azt hiszem Pál Ferinél, hogy valaha folyton moralizáltunk, […] Tovább

A kamerázós kamaszok kapcsán, akikről tegnap Nemlajos is írt, azon gondolkodtam, vajon van-e bármiféle biztosítékom arra, hogy az én gyerekem nem fog ilyet vagy ehhez hasonlót csinálni? Vajon igaz-e az, hogy minden a nevelésen múlik, és ha odafigyelek, az én gyerekem nem hagyja majd magát leitatni egy házibulin, és félig részegen nem jut majd eszébe […] Tovább

Hogy lehet, hogy egyes testvérek szeretik egymást, figyelnek a másikra, és a közelségük kitart hosszú éveken vagy egy életen keresztül, mások pedig kezdettől fogva gyűlölik, vagy nem viselik el a másik közelségét? Szerintetek mi befolyásolja azt, hogy a gyerekek egymáshoz való viszonya hogyan alakul? Tudom, sok nevelési elvet fel lehet hozni, és, remélem, meg is […] Tovább

Már megint a játszótér! Van úgy, hogy egy anyának értékes és hasznos segítőtársa akad  apuka, vagy a lelkes nagymama személyében, aki mentesíti őt egy-két órára, és leviszi a gyereket a játszótérre. Épp csak annyi időre, míg a wc-t kitakarítod anélkül, hogy a legkisebb eliszkoljon a wc-kefével, és valahol a szobában falfestőset játsszon vele, vagy leolvasztod […] Tovább

Gyerekkoromban mindig úgy képzeltem el, hogy valami nagyon vidéken lesz egy házunk, hatalmas udvarral, talán egy kis kerttel is, a ház előtt földúttal, ahol a gyerekek fetrengenek majd a porban, minden kóbor állatot hazahordunk, és persze mindegyiket meg is tartjuk. Háztól vesszük majd a tejet, zöldséget, gyümölcsöt, gyűjtjük a kavicsokat, terméseket, és nagyon-nagyon sokat fogunk […] Tovább