Rákattantam a duolingora. Ami azért nagy szó, mert évtizedek óta küzdök a nyelvtanulással. Ha kedvem volna tanulni, időm nincs, ha időm van, akkor jó módszert nem találok, belevágok ebbe, belevágok abba, és aztán nem jutok sehová. Most már bátran kijelenthetem, úgy még soha nem tanultam nyelvet, hogy két hétig minden egyes nap legalább egy órát […] Tovább

Nincs nyelvvizsgám. Nem azért nincs, mert… és sorolhatnám a kifogásokat, hogy tíz éves koromtól az egyetemi tanulmányaim végéig kilenc nyelvet volt szerencsém tanulni (orosz, angol, francia, német, észt, ógörög, latin, jelnyelv és eszperantó), és nem azért, mert csélcsap volnék, hanem mert adott iskolatípusban ezek közül az egyikre, vagy kettőre volt lehetőség, a következőben meg megint […] Tovább

Várandós voltam, amikor először találkoztam egy nővel, aki két nyelven nevelte a kislányát. Mindenki előtt magyarul beszélt vele, de otthon csak olaszul. Megkérdeztem, hogy az olasz anyanyelve-e, de azt mondta, nem, csak élt kint, és nagyon jól tud, egyáltalán nem probléma, hogy mindent olaszul mondjon, és ez a gyereknek is hasznos. Azóta másokat is ismerek, […] Tovább