URSULA

Nős férfi a szeretőm - nem az én problémám!

Tünde pontosan olyan nő, mint akikért megnyitottuk ezt a blogot. Nem mondhatja el senkinek, ezért elmondja az egész világnak… A múltkori bejegyzés kommentjeiben szinte megszólítva éreztem magam, amikor számon kérték, hogy lehet elcsábítani egy nős férfit. Hogy egyáltalán, milyen nő tehet ilyet? Hát tessék, megmondom: egy teljesen átlagos nő is képes rá! Például én. Nincs […] Tovább

Mit ne mondjon egy kismama? - visszavágó

Vannak anyukák, akik a gyermekükről királyi többesben beszélnek. Nem tudom, ennél rosszabb-e az a típus, aki egyes szám első személyben blogot vezet, a gyerek szemszögéből… Emese mindenórás kismamaként kissé kiengedi a gőzt nálunk:   Olvastam a posztot, hogy mit ne mondjunk egy kismamának. Én magam is kismama volnék, mégis ellentámadásba lendülök! Mielőtt túl komolyan vennétek, […] Tovább

Az abortuszról

Andrea élete úgy alakult, hogy kétszer is abortuszra kellett mennie. Nem mentegetőzik, nem keres kibúvót, csak elmeséli a történetét: Hetek óta vívódom, hogy megírjam-e a történetemet, mert nincs neki sem tanulsága, sem különösebb happy end-je, mégis kikívánkozik belőlem, mióta olvastam nálatok a hozzászólásokat a beteg magzatról szóló posztban. Nekem volt abortuszom, kettő is. Úgy kezdődött, […] Tovább

Mi a rosszabb: ha félrelép vagy ha féltékeny?

Szerintem a legjobb az ilyen blogokban, hogy van visszacsatolás, és mindig van módunk megismerni az ellenvéleményt is. Ennél már csak az az izgalmasabb, ha egy adott szituációból született konfliktus másik oldalát is be tudjuk az olvasók segítségével mutatni. Mint most, Brigi soraival: A múltkori megcsalós poszt kapcsán éreztem úgy, hogy meg kell szólalnom. Komolyan mondom, […] Tovább

A legtöbb gyerek belehalna - én túléltem

Kivari érzései sokakat ösztönöztek hasonló vallomástételre, amelyben az édesanyjukkal való kapcsolatukról írtak nekünk. Adrienn története viszont felkavaróbb, megrázóbb, mint amit valaha is el tudtunk volna képzelni. A nevét – saját kérésére – megváltoztattuk.   Nagyon nehéz a múltamról írnom, mivel amikor a gyerekkoromra és azon belül az anyámmal való kapcsolatra gondolok, akkor régi sebeket tépek […] Tovább

Nem szeretem az anyámat!

Kicsit óvatosak az olvasóink, de lassan-lassan érkeznek levelek, amiket tisztelettel köszönünk! Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a leveleket szerkesztve tesszük közre, de neveket, eseményeket nem változtatunk meg benne, úgyhogy kérünk, ha tartasz tőle, hogy felismernek, Te magad változtass ezeken! A mai posztunkat kivarinak köszönhetjük, aki az édesanyjával áll folyamatos lelki konfliktusban. “Olvastam a múltkori írásotokat a […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!