URSULA

Nem találnád ki, mit reklámoz ez a videó...

Sokszor gondoljuk úgy, hogy a gyerekünk felvállalhatatlanul viselkedik boltban, utcán, rendelőben – akárhol, emberek között. Megnézve ezt a filmet, egyből kisimultak a ráncaim… Ugye, hogy a Te gyereked nem is hisztis? 😉 De az utolsó pillanatig ki nem találtam volna, hogy mit reklámoz!   BOLDOG ELSŐ SZÜLETÉSNAPOT, URSULA! Tovább

Vendégként a saját temetéseden...

Fura ötlet, de hatásos: kampányfilmet készíteni abból, ahogy néhány notórius gyorsan vezető gyanakvás nélkül elmegy egy családi találkozóra – amelyről kiderül, hogy a saját temetése. Vagy legalábbis az is lehetne, ha a szerencse elpártol tőle azon a napon. A nagyszabású kampány során természetesen beszervezték a családtagokat, akik nagyon meggyőzően játszották szerepüket. Nem is csoda, egyáltalán […] Tovább

Miért vetette filmre a saját abortuszát egy dúla?

Az alábbi sztori biztos sokakat meghökkent, még magam sem tudom, hogyan viszonyuljak hozzá. Ezért nem is kommentálom az esetet, csak elmesélem, és kíváncsi vagyok, Ti mit szóltok hozzá. Olyat már hallottunk (és egyre nagyobb divat is), hogy a szülést felveszik videóra. Nekem kicsit furcsa és idegenkedem is ettől, de majd, ha itt lesz az ideje, […] Tovább

A ballagás is magyar találmány!

Kevesen tudják, de így van. Az 1735-ben Selmecbányán alapított Bergschola (Bányász-Kohász Akadémia) hallgatói között kialakult, Selmecen és az utódintézményekben máig intenzíven élő diákhagyományok részeként vált ismertté, és terjedt el ez a jellegzetes diákszokás, amely során énekszóval rítusosan vonulva búcsúznak el a tanulók (sőt, ma már néhol az óvodások is!) szeretett intézményüktől. De nemcsak maga a […] Tovább

Nincs olyan, hogy kis pofon!

Nemrégiben közzé tettünk egy francia kampányvideóta gyermekek ellen elkövetett otthoni erőszak ellen. Bár itthon is egyre többször találkozni a témával különböző plakátokon, de még mindig inkább a csecsemőrázásból fakadó veszélyeket hangsúlyozzák, az otthoni falak között elcsattanó pofonok még mindig tabutéma. Pedig talán kevesebb tenyér csattana a gyerekek arcán, ha nálunk is vetítenének ilyen filmeket: Tavaly […] Tovább

Még sosem láttad ilyen szépnek a fővárost!

Tudjuk, hogy rossz a közlekedés, sokszor beáll a forgalom, elviselhetetlen a szmog, gyakran szemetes, a belvárosban gyakori a kutyagumi, hogy állandóan felállványozzák a fél várost, hogy a felújítások inkább rontanak rajta, mint szépítenék, hogy bebetonozzák a fákat, hogy elorozzák a Margitszigetet, hogy a környékbeliek haragszanak a Sziget fesztiválért, hogy a budaiak fújolnak a pesti oldalra, […] Tovább

Te bocsánatot tudsz kérni a gyermekedtől a hibáidért?

Hányan vagyunk, akik a szüleink, vagy egészen határozottan anyánk számunkra borzalmas nevelési elvein mormogunk és bosszankodunk?  Hány anya van köztünk, aki felnőtt lányát figyelve folyton kritika alá vonja annak minden egyes döntését, lépését, véleményét? És ezt a kritikai tekintetet látva, hányan fordulunk a gyerekünk felé a kelleténél nagyobb indulattal, mert előre sejtjük, hogy már megint […] Tovább

Nem sokan vállalják, ha tudják, mi vár rájuk...

Szerencse, hogy legtöbben csak később értesülünk a kisbetűs járulékokról. 🙂 A bostoni Mullen ügynökség gondolt egy nagyot, és elhelyezett több online reklámfelületen egy kamu hirdetést egy betöltendő operációs igazgatói posztról. A feltételek brutálisak, állandó készenlét, egészségügyi, pénzügyi jártasság a minimum követelmény, a rugalmasság csak követelmény, nem lehetőség, ugyanakkor sem fizetés, sem pihenőnap nem jár az […] Tovább

Így nőnek fel egy pillanat alatt...

Legalábbis ebben a két videóban. A holland Frans Hofmeester mindkét gyerkmekét, a 14 éves Lottét és a 11 éves Vince-t csecsemő koruktól szinte naponta filmezi. Ebből készített most egy-egy rövidfilmet, amiben a szemünk láttára pereg le 3-4 perc alatt az elmúlt évtized. Ha jobban megnézem a nagy fiamat, lehet, hogy a valóságban is pont ugyanilyen […] Tovább

Szabad egy táncra?

Nem vagyok egy táncfenomén. Soha nem is voltam, pedig szerettem volna az lenni. Lelkesedésem, és a jövőbe vetett csalfa hitem akkor tört le, mikor tizenhárom éves koromban a tánctanárom biggyesztett szájjal válaszolta érdeklődő kérdésemre: nemigen látok ebben a csapatban kiemelkedő tehetséget, akivel érdemes lenne továbblépni. Mondjuk ez a tánc- (és illem!)tanár egyszer kiszólított minket a […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!