Liza úgy érzi, Daisyre ráfér egy kis megerősítés, így ő is hozzászól a szoptatós témához. Annyit elárulhatok, nemsokára jön a másik oldal is…!
Régen gondolkozom, hogy írok pár sort a szoptatásról, most, hogy olvastam a múltkori posztot, megint kedvet kaptam.
Velem semmi sem átlagos, kezdek hozzászokni, de azt hiszem mostanában legalább olyan gyakori a szoptatással kapcsolatban a nem átlagosság, a problémák, mint a “simán megy” esetek.
Nagyon szerencsés voltam, pedig nem készültem fel a problémákra. A szülésre készülődő időszakban sok mindenről olvastam, de a szoptatási nehézségek esetén a teendőkről nem. Tök’ pozitívan úgy gondoltam, hogy ráteszem a csöppséget a mellemre, ha kell gyakrabban, és tud szopni, és lesz tej azonnal, mi lehet a gond?
Egy ismerősömtől még szülés előtt kaptam kölcsön egy mellszívót. Ránéztem, és röhögtem, hogy nem vagyok én tehén, minek a mellszívó? MINEK?
Természetes úton sikerült szülnöm, és minden oktatáson részt is vettem, a klinikán – szoptatás, fürdetés, pelenkázás, ápolás, öltöztetés. Gyakran a mellemre is raktam a gyermekem, de nem indult el a tejem akkor. Aztán egy fejős oktatáson is voltam – ott ültünk a kemény székeken, sosem felejtem el, egy “élmény” volt a sok mellét masszírozó kismamatárs látványa, alig tudtunk egy helyben ülni, könnyes szemmel próbálkoztunk kipréselni valamit a mellünkből kézzel – nem sok sikerrel. A védőnő jött, segített mindenkinek – akkor nyúlt először (és remélhetőleg utoljára) a mellemhez egy másik nő, kissé bizarr volt, de ki tudott valamennyi tejet préselni. Annyira fájt! Esküszöm, kellemetlenebb volt, mint a szülés. Olyan kemény volt a mellem, mint a szikla. Mondta is, hogy ha hazamegyünk, fejjek belőle mindent ki, addig kell csinálnom a fejést, amíg fel nem puhul a mellem. Szót fogadtam.
Hazaengedtek, hát előkerült a boci-mellszívó. A férjemmel sírva-nevetve beüzemeltük. És ment éjjel-nappal. Fájt. Potyogtak a könnyeim. A melleim tele csomókkal… Kb. egy óra elteltével indult el a tejcsöpögés, és meglepetésemre megfelelő mennyiségű tejet sikerült kifejnem. Egy baba szája nem tud versenyezni egy mellszívó erősségével, tehát magától nem tudott eleget szopizni. Szóval valahogy sikerült megúszni a tápszerezést, de ennek az volt az ára, hogy éjjel-nappal a mellszívó rám volt kapcsolva. De rengeteg tejem volt, csak magától vagy kézi segítséggel nem csorgott.
Annyira sok tejem lett, hogy a gyermekemen kívül egy babát 100%-ban még el tudtam látni anyatejjel. A szoptatás nem igazán ment, mert valahogy annyira sok volt a tejem, hogy mindig beszorult, és a tejcsatornák annyira szűkek voltak, hogy nem tudott kifolyni magától a tej. Maradt a cumi. De legalább anyatejet kapott a kicsim.
Aztán beruháztunk egy ipari mellszívóra, szerintem olyan nagy volt, mint a tehenészetekben. De végre így nem 1,5 óra volt lefejni a tejet, hanem 20-30 perc. Maga a megkönnyebbülés.
Éjszakánként nem mindegy, hogy bedagadt, leragadó szemmel, a konyhában fejve (hogy ne zavarjak mást), mennyi idő alatt jön le a tej.
Képzeljétek, vennünk kellett egy kis fagyasztót, kizárólag az anyatej tárolására! És egész gyorsan megtelt!
A terhesség alatt felszedett 20 kg-tól elég gyorsan megszabadultam úgy, hogy közben éjjel-nappal éhes voltam, ettem-ettem, és rengeteget ittam. 🙂
A gyerekem 7 hónapos korában tanult meg magától szopizni.
Annyira élvezte, hogy nem is ment a hozzátáplálás. Egy falatot sem volt hajlandó elfogadni.
1 éves korára odáig jutottunk el, hogy egy-két falatot evett, és napi 8-szor szopizott.
De itt egy másik téma kezdődhetne.
Most 2,5 éves a “babám”, és még mindig van valamennyi anyatejem, bár a körülöttem lévők mindegyike furcsállja, hogy minek adok még neki tejet, milyen beteges dolog már ez… Olyan vicces, édes, és ellenállhatatlan esténként, amikor előadja, hogy : “Én még pici baba vagyok, kérek szépen anyatejet!” Úgy gondoltam, egy éves koráig szoptatom majd, vagy maximum 1,5 éves koráig. Nem így terveztem, semmit sem így terveztem, de meg kellett tanulnom a konok fejemet meghajtanom a természet erői előtt.
Minden szoptatásra vágyó, szoptatni akaró anyukának szülés előtt javasolnám az lll.hu cikkeit elolvasni!
Mint írtam, 2,5 éves a gyerekem, és nem lesz több. Tehát az én múltbeli gondomat nem kell megoldani. Mindenkinek máshogy működik a melle és a biológiája, csak rá kell jönni, hogyan. Nem mindenki tipikus. Kevès anyatej adó van, de aki van, nem direkt csinálja. Ilyen a szervezete, túltermel és kész.
Azt eddig is tudtam, hogy nagy szerencsém volt. De mostmár egészen biztos vagyok benne. Ugyan nekem a szülésfelkészítő tanfolyamon mondták, hogy a helyes mellretételkor a szoptatás nem fáj… Na azért ezt nem mondanám. De az én gyerekem hál’ Istennek egyből ügyesen látott a dologhoz, szívott, mint a kis porszívó. Amikor a tej belövellt, az annyira simán ment, hogy nem is voltam benne biztos, hogy ez már tej, és nem előtej. Oké, megduzzadt egy kicsit a mellem, de nem keményedett meg, nem csomósodott be. Én esténként masszíroztam a zuhany alatt, hogy felpuhuljon, de 5 perc elég volt hozzá.
Én csak szót fogadtam a szoptatási tanácsadónak, addig fejtem, amíg fel nem puhult a mellem, hogy be ne gyulladjon…
Azt hittem, mindenki tudja, hogy minél többet szopizik a baba és/vagy minél többet fejsz, annál több tejed lesz. Ezt találták ki így a “természet erői”. Mivel te igyekeztél könnyíteni a feszülő melleiden, csak fejtél és fejtél, így aztán egyre több és több lett a tej. Szerintem.
Nekem az első babámmal az égvilágon semmi gond nem volt szopi-ügyben, minden ment tök simán. Jól meg is lepődtem, amikor a másodiknál másképp alakult. Az első pár napban egyáltalán nem szopizott, de olyan békésen aludt, hogy tudtam, minden rendben. Aztán amikor beindult a tej, ő is jól rákapott a szopira és állandóan csak a cicimet akarta. Másfél óra szopi, tíz perc szünet, megint másfél óra szopi – kábé ez volt a menet. Csakhogy a mellbimbóim közben iszonyúan megfájdultak! A babám meg csak kérte és követelte, nekem meg minden egyes szoptatás olyan volt, mintha másfél órára rászorítottak volna egy csípőfogót a bimbómra. Egy hét után olyan elegem volt a hangosan zokogós szoptatásokból, hogy elhatároztam, ez így nem mehet tovább, tápizni fogok és kész. De aztán nem jutottunk el idáig, kitartottam és a dolgok helyre álltak.
Négy gyerekem közül az első1.5 éves koráig szopizott a többi 3 2.5 évig. Az elsőt leválasztottam nagy keservesen az okoskodó, megvetéssel rám néző idősebb anyukák tanácsára. Nagyon nehéz volt, mert éreztem, hogy az ösztöneim mást diktálnak. Nagyon fiatal voltam és sajnos bíztam idegenek tanácsaiban. Liza nagyon becsülöm kitartásodat és büszke vagyok rád, hogy tudtad mit diktál neked az anyai ösztön! Én azzal vigasztalom magam, hogy a másfél év is szép teljesítmény volt a gyerkőctől és tőlem. A többiek meg élvezhették a szopizás ” demokráciáját “!
Voltak nálam háznál is, a profik is csak pislogtak. Még 2 szopós baba kellett volna felváltva, folyamatosan, hogy a napi kb. 1,7-2 l tejemet mind megigyák. Biztos tudat alatt hármasikrekre vágytam. 😉
A gyerekemen kívül 2 babának adtam tejet, az ő anyukáik feladták, nem szenvedtek a mellszívóval + 6 hét után visszamentek részmunkaidőbe dolgozni, úgy nehéz a szoptatás.
Ja és ne keseredj el, hogy nem úgy működsz, mint a tankönyvek. A lényeg, hogy megismered önmagad és mindenre találsz megoldást. Ez így jó!!!! 🙂
Nekem 3 gyerekemből 2-nél voltak komoly szoptatási gondok. Megértelek.
Szerintem nagyon ügyesen megoldottad a dolgot, bizony nem könnyű mellszívóval fenntartani a tejet és éjszaka közepén fejni (tudnék én is mesélni).
És így a babád a legjobb anyatejet kapta. Respect!
Pedig vannak babák, akik nem tudnak szopizni. Vannak. Annyira szikla volt a mellem amíg napi 2 l tejem volt, hogy esély se volt rá, hogy elindítsa. Ha ráhagyom, hogy ő szopizza ki elsőre, 100%, hogy elapad.
Nem értem. Ha minden oktatáson részt vettél, akkor nem mondta senki, hogy a mellszívó gépek lópikulát sem érnek?? A baba ezerszer hatékonyabban kiszívja a tejet! Nekem 7 hónap alatt 2x sikerült tejlázat produkálni, amikor a baba egyszercsak végigaludta az éjszakát, én meg örültem az alvásnak. A szoptatás lényege, hogy nem szabad feladni, és próbálkozni kell addig, amíg a baba meg nem tanulja a helyes technikát. Vannak szoptatási tanácsadó szervezetek, akik, ha kell házhoz mennek. A csomókat gyengéden kell masszírozni szopi közben. Mi is vettünk mellszívó készüléket, úgy fájt, hogy csillagokat láttam és 1 csepp nem sok, annyi nem jött 20 perc alatt. Inkább szoptattam óránként és 1 nap alatt kijött minden. Fontos, hogy ne aludj hason és ha begyulladt, hideg vizes borogatással és lehűtött káposztalevéllel (nagyon hatásos!) kezeld.