Liza úgy érzi, Daisyre ráfér egy kis megerősítés, így ő is hozzászól a szoptatós témához. Annyit elárulhatok, nemsokára jön a másik oldal is…!
Régen gondolkozom, hogy írok pár sort a szoptatásról, most, hogy olvastam a múltkori posztot, megint kedvet kaptam.
Velem semmi sem átlagos, kezdek hozzászokni, de azt hiszem mostanában legalább olyan gyakori a szoptatással kapcsolatban a nem átlagosság, a problémák, mint a “simán megy” esetek.
Nagyon szerencsés voltam, pedig nem készültem fel a problémákra. A szülésre készülődő időszakban sok mindenről olvastam, de a szoptatási nehézségek esetén a teendőkről nem. Tök’ pozitívan úgy gondoltam, hogy ráteszem a csöppséget a mellemre, ha kell gyakrabban, és tud szopni, és lesz tej azonnal, mi lehet a gond?
Egy ismerősömtől még szülés előtt kaptam kölcsön egy mellszívót. Ránéztem, és röhögtem, hogy nem vagyok én tehén, minek a mellszívó? MINEK?
Természetes úton sikerült szülnöm, és minden oktatáson részt is vettem, a klinikán – szoptatás, fürdetés, pelenkázás, ápolás, öltöztetés. Gyakran a mellemre is raktam a gyermekem, de nem indult el a tejem akkor. Aztán egy fejős oktatáson is voltam – ott ültünk a kemény székeken, sosem felejtem el, egy “élmény” volt a sok mellét masszírozó kismamatárs látványa, alig tudtunk egy helyben ülni, könnyes szemmel próbálkoztunk kipréselni valamit a mellünkből kézzel – nem sok sikerrel. A védőnő jött, segített mindenkinek – akkor nyúlt először (és remélhetőleg utoljára) a mellemhez egy másik nő, kissé bizarr volt, de ki tudott valamennyi tejet préselni. Annyira fájt! Esküszöm, kellemetlenebb volt, mint a szülés. Olyan kemény volt a mellem, mint a szikla. Mondta is, hogy ha hazamegyünk, fejjek belőle mindent ki, addig kell csinálnom a fejést, amíg fel nem puhul a mellem. Szót fogadtam.
Hazaengedtek, hát előkerült a boci-mellszívó. A férjemmel sírva-nevetve beüzemeltük. És ment éjjel-nappal. Fájt. Potyogtak a könnyeim. A melleim tele csomókkal… Kb. egy óra elteltével indult el a tejcsöpögés, és meglepetésemre megfelelő mennyiségű tejet sikerült kifejnem. Egy baba szája nem tud versenyezni egy mellszívó erősségével, tehát magától nem tudott eleget szopizni. Szóval valahogy sikerült megúszni a tápszerezést, de ennek az volt az ára, hogy éjjel-nappal a mellszívó rám volt kapcsolva. De rengeteg tejem volt, csak magától vagy kézi segítséggel nem csorgott.
Annyira sok tejem lett, hogy a gyermekemen kívül egy babát 100%-ban még el tudtam látni anyatejjel. A szoptatás nem igazán ment, mert valahogy annyira sok volt a tejem, hogy mindig beszorult, és a tejcsatornák annyira szűkek voltak, hogy nem tudott kifolyni magától a tej. Maradt a cumi. De legalább anyatejet kapott a kicsim.
Aztán beruháztunk egy ipari mellszívóra, szerintem olyan nagy volt, mint a tehenészetekben. De végre így nem 1,5 óra volt lefejni a tejet, hanem 20-30 perc. Maga a megkönnyebbülés.
Éjszakánként nem mindegy, hogy bedagadt, leragadó szemmel, a konyhában fejve (hogy ne zavarjak mást), mennyi idő alatt jön le a tej.
Képzeljétek, vennünk kellett egy kis fagyasztót, kizárólag az anyatej tárolására! És egész gyorsan megtelt!
A terhesség alatt felszedett 20 kg-tól elég gyorsan megszabadultam úgy, hogy közben éjjel-nappal éhes voltam, ettem-ettem, és rengeteget ittam. 🙂
A gyerekem 7 hónapos korában tanult meg magától szopizni.
Annyira élvezte, hogy nem is ment a hozzátáplálás. Egy falatot sem volt hajlandó elfogadni.
1 éves korára odáig jutottunk el, hogy egy-két falatot evett, és napi 8-szor szopizott.
De itt egy másik téma kezdődhetne.
Most 2,5 éves a “babám”, és még mindig van valamennyi anyatejem, bár a körülöttem lévők mindegyike furcsállja, hogy minek adok még neki tejet, milyen beteges dolog már ez… Olyan vicces, édes, és ellenállhatatlan esténként, amikor előadja, hogy : “Én még pici baba vagyok, kérek szépen anyatejet!” Úgy gondoltam, egy éves koráig szoptatom majd, vagy maximum 1,5 éves koráig. Nem így terveztem, semmit sem így terveztem, de meg kellett tanulnom a konok fejemet meghajtanom a természet erői előtt.
Minden szoptatásra vágyó, szoptatni akaró anyukának szülés előtt javasolnám az lll.hu cikkeit elolvasni!
