Minden anya, aki az első gyerekével elérkezik a Nagy Korszakváltó Óvoda kiválasztásának időszakába, megretten. Először is azért – ha nem volt bölcsődés a gyermek -, mert hamarosan meg kell válni a csemetétől, akinek ezentúl szüleitől független élményei, kudarcai, sikerei, fejlődése, mi több, élete lesz.
Őszintén bevallom, számomra ez volt az egyik legnagyobb béka, amit le kellett nyelnem, mióta szülő lettem. Pedig nem vagyok az a rátelepedős fajta, igazán élvezem, ha jól eljátszanak a szobájukban, és nem másznak a nyakamba például, amikor gépelek, de mégis, addig a napig csak az én szoknyám mellett vircsaftkodtak, erre most elragadja a csúf állami gépezet. Oké-oké, túlspiláztam, tudtam én akkor is, mégis…
Másrészt jön a kérdés, ha már kiengedem a karjaim közül a gyereket, kiben bízhatok annyira, hogy jó szívvel átadjam a következő évekre a nevelése java részét?
Irigylem azokat az édesanyákat, akik kellő lazasággal és/vagy magabiztossággal választanak intézményt. Velünk nem így történt, még hónapok múlva is azon rágódtam, hogy vajon jól döntöttem-e. Pusztán azért, mert – nyilván el nem ítélendő módon – olyan követelményrendszert támasztottam az óvodával szemben, aminek én magam sem felelnék meg. Pedig én csupán azt az óvodát választottam, ahová amúgy is tartozunk. Mit érezhet az az anya, aki különböző trükkökre szorul, hogy a kiszemelt óvodába járhasson a gyereke?
Azóta leszűrtem a megfelelő tanulságot, s megtanultam súlyozva mérlegelni, aminek eredményeképpen azt kaptam, hogy jól döntöttem.
Mi fontos tehát egy óvoda kiválasztásánál?
Az óvónő. Minden más humbug. Ez meg azért para, mert az óvónő az, aki szeptemberig még teherbe eshet, vagy más ok miatt kieshet a képből. És akkor van a nagy pofára esés.
Mégis azt mondom, hogy az első és legfontosabb, hogy az óvónőben megbízzunk. Lehetőleg mind a kettőben. A legjobb, ha még a dadus is befér ebbe a körbe.
Hogy miért? Mert lehet ilyen-olyan hiper-szuper felújított óvoda, a legújabb technikával, és a legmodernebb játékokkal, járhat oda a kerület krémje, lehet ez a legfelkapottabb óvoda a környéken, ha nincs meg a gyerek és az óvónő között az a bizalmi kapocs, amitől az egész működni fog. És még az sem biztos, hogy a gyereknek majd az lesz a befutó, aki mellett mi letesszük a garast.
Talán nincs is tökéletes választás, de nem is a tökéletest kell elérni csak – mint az anyaságban – a lehető legjobbat.
Igen ám, de honnan tudjuk, hogy melyik óvodában keressük meg a számunkra megfelelő óvónőket?
Ehhez kell most a napokban nagyon rugalmasnak és leleményesnek lennünk. Most zajlanak ugyanis az óvodákban a nyílt napok. Egy-két elvetemült intézményt kivéve mindenütt (számomra természetesen) a gyerekkel várják az érdeklődő anyukákat, ahol lehetőleg az oviudvaron túl a csoportszobákat és a leendő kiscsoportos óvónőket is meg lehet ismerni. Amennyiben utóbbihoz nincs szerencsénk, akkor különböző anyukás fórumokon, ismerősök között kell beszereznünk a kellő információt.
Nem fogok meglepetést okozni, ha azt mondom, ezzel nem fogunk jutni semmire. Ugyanúgy, mint bármilyen kérdésben a gyerekneveléssel kapcsolatban, nekünk kell kijelölnünk egy főbb csapásirányt, és az annak megfelelő véleményeket meghallgatni.
Mire figyeljünk a nyílt napon még? Természetesen nagyon fontos, amit hivatalból elmondanak az ott dolgozó pedagógusok, de sokat le lehet szűrni azokból az információkból is, amit mellékesen kapunk el.Mert lehet, hogy vonzó a kiscsoporttól elérhető külön angol, meg a néptánc, de ha azt látjuk, hogy az óvónő teljesen természetesen tartja az ölében a bal lábbal ébredt kisgyereket, akár hosszabb ideig is, vagy épp ellenkezőleg, népnevelő rigmusokkal próbálja a biggyedő szájú kiscsoportost jobb kedvre deríteni – talán inkább ezek segítenek minket a jó döntés meghozatalában.
Ami számomra fontos volt a kiválasztáskor: kiscsoportban ne legyen kötelező foglalkozás, csak lehetőség, de az mindenki számára elérhetően biztosítva, a hangsúly a szabad játékon legyen. Az óvónő legyen kíváncsi a gyerekre. Mindenre, ami vele kapcsolatos, lássam rajta az érdeklődést, ha bármiről beszélek. Legyen bensőséges a viszonya gyerekemmel, de legyen szava a gyerek előtt. Partnert lásson bennem az óvónő, ne zavaró tényezőt. És hogy minél több időt töltsenek a szabadban.
Persze van egy csomó dolog, amiben nem feltétlenül értünk egyet az óvónőkkel, de amíg ez nem zavaró, és tiszteletben tudjuk tartani egymás kérését, szigorúan a gyerek érdekeit tartva szem előtt, ez egyáltalán nem baj.
Egy jó tanács, amit én a csaknem két éves, két gyerek által összeszedett tapasztalataim alapján merek adni: az óvónő is ember, lehet neki is rossz napja. Nem kell azonnal óvodát váltani, ha elcsípünk a folyosón egy ingerültebb hangot. Az igazán lényeges – ahogy a szülőknél is -, hogy valóban ritka alkalmak egyikét kaptuk-e el, és hogy később tud-e emiatt elnézést kérni a gyerekektől, vagy tekintélye mögé bújva úgy tesz, mintha mi sem történt volna.
És hogy ez hogy derül ki…? Jó kérdés.
S még ha kezdetben bizonytalanok is vagyunk, ha idővel a gyerek tényleg szeret oviba járni, nagyot nem tévedhettünk.
Szerinted mi a fontos az óvodaválasztáskor?
