Minden anya, aki az első gyerekével elérkezik a Nagy Korszakváltó Óvoda kiválasztásának időszakába, megretten. Először is azért – ha nem volt bölcsődés a gyermek -, mert hamarosan meg kell válni a csemetétől, akinek ezentúl szüleitől független élményei, kudarcai, sikerei, fejlődése, mi több, élete lesz.
Őszintén bevallom, számomra ez volt az egyik legnagyobb béka, amit le kellett nyelnem, mióta szülő lettem. Pedig nem vagyok az a rátelepedős fajta, igazán élvezem, ha jól eljátszanak a szobájukban, és nem másznak a nyakamba például, amikor gépelek, de mégis, addig a napig csak az én szoknyám mellett vircsaftkodtak, erre most elragadja a csúf állami gépezet. Oké-oké, túlspiláztam, tudtam én akkor is, mégis…
Másrészt jön a kérdés, ha már kiengedem a karjaim közül a gyereket, kiben bízhatok annyira, hogy jó szívvel átadjam a következő évekre a nevelése java részét?
Irigylem azokat az édesanyákat, akik kellő lazasággal és/vagy magabiztossággal választanak intézményt. Velünk nem így történt, még hónapok múlva is azon rágódtam, hogy vajon jól döntöttem-e. Pusztán azért, mert – nyilván el nem ítélendő módon – olyan követelményrendszert támasztottam az óvodával szemben, aminek én magam sem felelnék meg. Pedig én csupán azt az óvodát választottam, ahová amúgy is tartozunk. Mit érezhet az az anya, aki különböző trükkökre szorul, hogy a kiszemelt óvodába járhasson a gyereke?
Azóta leszűrtem a megfelelő tanulságot, s megtanultam súlyozva mérlegelni, aminek eredményeképpen azt kaptam, hogy jól döntöttem.
Mi fontos tehát egy óvoda kiválasztásánál?
Az óvónő. Minden más humbug. Ez meg azért para, mert az óvónő az, aki szeptemberig még teherbe eshet, vagy más ok miatt kieshet a képből. És akkor van a nagy pofára esés.
Mégis azt mondom, hogy az első és legfontosabb, hogy az óvónőben megbízzunk. Lehetőleg mind a kettőben. A legjobb, ha még a dadus is befér ebbe a körbe.
Hogy miért? Mert lehet ilyen-olyan hiper-szuper felújított óvoda, a legújabb technikával, és a legmodernebb játékokkal, járhat oda a kerület krémje, lehet ez a legfelkapottabb óvoda a környéken, ha nincs meg a gyerek és az óvónő között az a bizalmi kapocs, amitől az egész működni fog. És még az sem biztos, hogy a gyereknek majd az lesz a befutó, aki mellett mi letesszük a garast.
Talán nincs is tökéletes választás, de nem is a tökéletest kell elérni csak – mint az anyaságban – a lehető legjobbat.
Igen ám, de honnan tudjuk, hogy melyik óvodában keressük meg a számunkra megfelelő óvónőket?
Ehhez kell most a napokban nagyon rugalmasnak és leleményesnek lennünk. Most zajlanak ugyanis az óvodákban a nyílt napok. Egy-két elvetemült intézményt kivéve mindenütt (számomra természetesen) a gyerekkel várják az érdeklődő anyukákat, ahol lehetőleg az oviudvaron túl a csoportszobákat és a leendő kiscsoportos óvónőket is meg lehet ismerni. Amennyiben utóbbihoz nincs szerencsénk, akkor különböző anyukás fórumokon, ismerősök között kell beszereznünk a kellő információt.
Nem fogok meglepetést okozni, ha azt mondom, ezzel nem fogunk jutni semmire. Ugyanúgy, mint bármilyen kérdésben a gyerekneveléssel kapcsolatban, nekünk kell kijelölnünk egy főbb csapásirányt, és az annak megfelelő véleményeket meghallgatni.
Mire figyeljünk a nyílt napon még? Természetesen nagyon fontos, amit hivatalból elmondanak az ott dolgozó pedagógusok, de sokat le lehet szűrni azokból az információkból is, amit mellékesen kapunk el.Mert lehet, hogy vonzó a kiscsoporttól elérhető külön angol, meg a néptánc, de ha azt látjuk, hogy az óvónő teljesen természetesen tartja az ölében a bal lábbal ébredt kisgyereket, akár hosszabb ideig is, vagy épp ellenkezőleg, népnevelő rigmusokkal próbálja a biggyedő szájú kiscsoportost jobb kedvre deríteni – talán inkább ezek segítenek minket a jó döntés meghozatalában.
Ami számomra fontos volt a kiválasztáskor: kiscsoportban ne legyen kötelező foglalkozás, csak lehetőség, de az mindenki számára elérhetően biztosítva, a hangsúly a szabad játékon legyen. Az óvónő legyen kíváncsi a gyerekre. Mindenre, ami vele kapcsolatos, lássam rajta az érdeklődést, ha bármiről beszélek. Legyen bensőséges a viszonya gyerekemmel, de legyen szava a gyerek előtt. Partnert lásson bennem az óvónő, ne zavaró tényezőt. És hogy minél több időt töltsenek a szabadban.
Persze van egy csomó dolog, amiben nem feltétlenül értünk egyet az óvónőkkel, de amíg ez nem zavaró, és tiszteletben tudjuk tartani egymás kérését, szigorúan a gyerek érdekeit tartva szem előtt, ez egyáltalán nem baj.
Egy jó tanács, amit én a csaknem két éves, két gyerek által összeszedett tapasztalataim alapján merek adni: az óvónő is ember, lehet neki is rossz napja. Nem kell azonnal óvodát váltani, ha elcsípünk a folyosón egy ingerültebb hangot. Az igazán lényeges – ahogy a szülőknél is -, hogy valóban ritka alkalmak egyikét kaptuk-e el, és hogy később tud-e emiatt elnézést kérni a gyerekektől, vagy tekintélye mögé bújva úgy tesz, mintha mi sem történt volna.
És hogy ez hogy derül ki…? Jó kérdés.
S még ha kezdetben bizonytalanok is vagyunk, ha idővel a gyerek tényleg szeret oviba járni, nagyot nem tévedhettünk.
Szerinted mi a fontos az óvodaválasztáskor?
Igen, talán a legfontosabb az óvónéni. De ami még szintén fontos, az az óvodavezetés. Hogy van-e egyáltalán olyan, vagy az óvónők “irányítanak”…
A régi ovi, amibe beleválasztottunk se óvónénik, se a vezetés szempontjából nem volt nyerő választás. Pedig beiratkozáskor nagyon szimpatikus volt a vezetőnő, óvónéninek jó is lenne, de vezetőnek már pocsék volt. Egyébként meg körzetes ovi volt, eleve nem oda jelentkeztünk, hanem a tagóvodájába, kifejezetten kértük is, oda is írták nagy betűkkel, ennek ellenére nem a kérésünk érvényesült. Beletörődtünk, hátha jó lesz, végülis teljesen felújított csoportszoba, nagy udvar sok-sok fával, talán nem lesz gond az óvónénikkel sem. Hát lett. Az egyik nyugdíj előtt álló kiégett nő, a másik éppen most végzett, motiválatlan, egyáltalán nem elkötelezett fiatal lány. Az első két évben kb. gyermekmegőrző szerepet töltött be az ovi, tulképpen semmi nem történt a gyermekkel. Végül megelégeltem, és átvittem egy másik oviba, ahol csodálatos óvónőkkel, jó vezetéssel találtam magam szembe. (Érdekes amúgy, hogy miután eljöttünk, akkor kapott észbe a vezetőnő, és tett kisebb-nagyobb változtatásokat, pl. óvónőket cserélt, kirúgott egy dadust, aki ordibált a gyerekekkel, stb.) A tavalyi év tényleg szép volt, a fiam rengeteget fejlődött (sok lemaradása volt a régi ovi miatt), de az óvónők még így is azt javasolták, maradjon a fiam még egy évet (pedig ugye tavaly jött be a rendelkezés a “kötelezőségről”), így sajnos ismét új csoportba került. Itt megint sok a gond, a csoport egy olvasztótégely, az óvónőket mintha nem érdekelnék a gyerekek, ha valami baj van, vagy szükség van valamire (mondjuk pl. mi vagyunk a gyümölcsfelelősök, vagy valamit be kell vinnie a szülőnek), a gyerekkel üzengetnek, sokszor a gyerek előtt mondjanak olyat, hogy “hát ez a gyerek itt köhög, biztos össze-vissza fogja fertőzni az egész csoportot”, a legutóbbi szülőin közölték, hogy jó lenne, ha a nyílt napon nem hoznánk oviba az amúgy abba a csoportba járó gyerekeket, hogy ne zavarják a nyílt napot, és még sorolhatnám. De most már fölösleges váltani, kibírjuk ezt a pár hónapot, a sulit viszont jól megnéztem magamnak, tavaly és idén is voltunk nyílt napon, iskolakóstolgatón, közel van, teljesen alap, nem versenyistálló iskola, szimpatikus tanítónénikkel, úgyhogy talán nem nyúlok annyira félre…
Nem, és ezek szerint még mindig nem netezek eleget. 😛 Tisztában vagyok vele, hogy működnek a dolgok, csak nekünk nincs hátszelünk egy nem körzetes ovihoz. A mi ovink amúgy nem különleges, ha csak abban nem, hogy vannak SNI-s csoportok is. De nincsenek extra foglalkozások, csak a nagycsoportosoknak van pár dolog, (szerencsére) nem tanítanak nyelveket sem, ezért fel sem merült még bennem, hogy valaki ide akarná “benyomni” a gyereket. Más kerületekhez képest lehet, hogy vonzó (pl. ha itt dolgozik a szülő), de én meg nem fogom három kerülettel arrébb vinni a gyereket. Így is relatív messze (1,3 km) van tőlünk ez az ovi is. Ha csak valami nagyobb galiba nem lesz, maradunk ennél, legalábbis amíg el nem költözünk innen. 🙂
2015 szeptemberétől 🙂 Eltolták, nem tudtad? 🙂
És bármennyire hihetetlen, sokszor azért nem jutsz be helyhiány miatt a Nektek körzetes oviba, mert más meg odament – hátszéllel, más körzetből. Szóval próbálkozni nyugodtan lehet, mert lehet, hogy éppen abban az oviban lesz szabad hely, ahová Ti szeretnétek járatni a gyerekeket.
Ez mind szép és jó, teljesen egyet is értek, nekem is ezek lennének a szempontjaim az óvodaválasztáskor… ha lenne választási lehetőségem. No, nem azért, mert 30 km-es körzetben csak egyetlen ovi van, szó sincs róla! A kerületben van vagy hat. Csak éppen a körzetes oviba sem vették fel anno elsőre a gyereket helyhiány miatt, tehát a nem körzetesben valószínűleg teljesen esélytelenül próbálkoztunk volna. Idén pedig már minden háromévesnek kötelező a beiratkozás, úgyhogy nagyon bízom benne, hogy az óvodabővítésnek köszönhetően lesz elég hely, és szeptembertől a kisebbik fiam is együtt indul majd a bátyjával reggelente az óvodába. 🙂