Nem tudom, kinek nincs problémája azzal, hogy a gyerek néha – ne finomítsunk rajta – hülyének nézi az anyját (vagy az apját)? Nekem van. Az egyik ilyen sarkalatos pont az evés. Megőrülök, amikor előre megbeszélten kiszedem az ételt, megmelegítem, majd úgy, hogy van, adhatom a kutyának, mert a gyerek épp mégsem éhes. Három gyereknél ez […] Tovább

Nem én mondtam, bár támogatom az ötletet. Amit egyébként connecticut-i anyukák tűztek a lobogójukra, és különböző önvallomásokkal képsorozatot készítettek belőle. Mert nem vagyunk egyformák, a döntéseink különbözőek, mégis mindannyian egészséges fiatal felnőtteket akarunk nevelni a gyermekeinkből. Akár elsőre teherbe estünk, vagy segítség kellett hozzá, akár hüvelyi úton szültük meg gyermekünket, vagy császárral segítették a világra, […] Tovább

Itt a jó idő, ragyog a napfény, végre a hétvégét sem mosta el eső, vagy fújta el orkán erejű szél, nosza, irány a természet. Mivel meglehetősen rugalmatlan, a bevált utat el nem hagyó, a spontaneitást messziről kerülő család vagyunk, így szombat délelőtt az utunk a Veresegyházi Medveparkba vitt. Mert ott már jártunk. Sokszor. Ennek ellenére […] Tovább

Olyan ritkán beszélünk arról, amikor büszkék vagyunk. Mi anyák. Valahogy nem elégszünk meg azzal a társadalmi nyomással, ami amúgy is rajtunk feszül, hogy az anyaság mellett kiegyensúlyozott nők, kívánatos feleségek és tökéletes háztartási alkalmazottak legyünk, mi  még a „főállásunkban”, az anyaságban is szeretjük inkább a hibákat észrevenni. Jó, nem mindenki, de sokan igen. És én […] Tovább

Elsőre romantikus, aztán ijesztő, aztán putris, aztán mégis vonzó, aztán elbűvöl, aztán el sem ereszt többé. Valahogy így nőttem fel én is, félvadon, reggeltől estéig valahol kint a többiekkel, és a szüleink csak kikiabáltak sötétedéskor értünk. Ezt idézte fel bennem ez a képsor, amit pár héttel ezelőtt pillantottam meg a neten. Azóta vissza-visszatérek hozzá. Nem […] Tovább

Fél hét előtt 3 perccel arra riadok, hogy a férjem cifrát káromkodik. Elaludt. Persze a telefon az oka, amit ugyan lenyomott szundiba, de nem azért, hogy soha többé ne jelezzen aztán. Ilyenkor már a szomszéd városban kellene felvennie a munkatársát. Konstatálom, hogy bár két gyerek is félig rajtam fekszik, de a mellem nincs egyik szájában […] Tovább

Sarah és Andy Justice gyermeket szeretett volna. Talán többet is. De mivel közös gyermekük az orvosok szerint nem születhetett, így az örökbe fogadás mellett döntöttek. Akkor sem hátráltak meg, mikor kiderült, az életet adó anya hármasikrekkel várandós. És mire megszületett a három bébi, Sarah állapotos lett – ikrekkel. Így lett 9 hónapon belül öt gyerekük… […] Tovább

Catherine az év vége közeledtével számot vet. És furcsa kérdéseket boncolgat: vajon akkor is három gyermeke lenne, ha már az első után eldöntheti a következő gyermeke nemét, egyáltalán, élne ezzel a lehetőséggel – ha lehetne? Te hogy döntenél?   Amikor két éve gyermeket vártam, és túl voltunk azon a kötelező dialóguson, hogy milyen bátrak vagyunk, […] Tovább

Nincs is annál felemelőbb, mikor a gyerek oviba jár, és elérkezik az az édes, felszabadító, tabudöntögető pisi-kaki-kuki korszak! Ilyenkor nincs az a kérdés, nincs az a szituáció, amire ne lehetne a válasz a gyerek részéről az, hogy „kaka”! És nincs, egyszerűen nem létezik módszer, ami segítene ebben a korszakban, egyszerűen csak majd elmúlik. Csak éljük […] Tovább

Azt hiszem, kimondhatom, hogy mind közül ez a terhességem indul a legvacakabb tünetekkel – bár azért az elsőnél hetekig tartó vérzés sem volt épp egy leányálom. De rosszullét, hányinger egyiknél sem volt. Bele is lovaltam magam, hogy ha egyszer émelygős terhes leszek, akkor tuti, hogy nem fiam lesz… Tökéletesen el tudom képzelni, hogy a mostani […] Tovább