Úgy látszik, ez a téma újra és újra előbukkan az életemben. Bevallom, a mai napig felhívom anyut, ha valami olyasmit akarok készíteni, amit gyerekkorom óta – tőle – ismerek. Nem azért, mert nem sikerülne egyedül, még ha nem is pontosan úgy, ahogy megszoktam, hanem kényelemből. Egyszerűen kényelmesebb telefonon meghallgatni az instrukciókat, mint kilogikázni, hogy […] Tovább

  Vannak hónapok, mikor egy nő tutira megérzi, hogy működik a szervezete. Veszi a teste által kibocsájtott jeleket, érzi az ovulációs fájdalmat, a hangulatingadozásokat. Különösen, ha gyerekre vágyik. És ilyenkor teljes biztonsággal kijelenti, ha most nem jön össze, sose. De persze legtöbbször nem jön össze… Ilyen hónapom volt nekem is. Úgyhogy október 23-án, míg mások […] Tovább

Mielőtt gyerekünk születik, világosan látjuk, mit hogyan fogunk csinálni. Tökéletes napirendet, fejlődési ívet, előmeneteli tervet készítünk leendő gyermekünk számára. Azután ő megszületik, és a legtöbb elképzelésünk megbukik, vagy azért, mert kiderül, hogy úgy baromság, ahogy van, vagy azért, mert egyszerűbb az élet, ha néha engedünk. Nézzük az én listámat: – Nem néznek rajzfilmet, pláne nem […] Tovább

Egyszer csak betört ebbe a szép tavaszi időbe az őszi szünet, és a két nagyobb fiúra lecsaptak a nagyszülők. Így esett, hogy a férjemmel meghatottan lobogtattuk a pályaudvaron keszkenőinket a távolodó vonat ablakában lógó gyermekeink után. Na, jó, igazából már 20 perccel vonatindulás előtt eljöttünk, mert baromira nem bírjuk a vonatindulásig tartó kínlódást, meg valami […] Tovább

Nyárbúcsúztatót rendezett az egyik bolt a környékünkön. Nem igazán szeretem a kötelező népi tömegmegmozdulásokat, de úgy gondoltam, a gyerekeknek jó program, egy kicsi változatosság a kezdődő őszi rutinjukban. Ez egy aránylag zárt lakókörnyezet, ezeket  mostanában szokás lakópark névvel illetni, esetünkben ez annyit jelent, hogy nincs rajta átmenő forgalom. Gondoltam, ennek függvényében a rendezvényen részt vevők […] Tovább

Itt a nyár, a napom nagy része abból áll, hogy hónom alá csapom a fiúkat, és kibattyogunk a ház mellé a játszótérre. Mezítláb. Nagyfiam négy éves múlt, így ez a negyedik nyarunk a játszóterek különös világában. Emlékszem, tapasztalatlan anyaként mennyire nehezen indultam ebbe az új közösségbe. Mint sok “sorstársam”, én sem akartam „játszótéri anyuka” lenni, […] Tovább

Egy barátnőm vívódik. Van két gyönyörű gyermekük, egy kisfiú és egy kislány. A férje nagyon szeretne egy harmadik babát is, a barátnőm még bizonytalan. Arra gondoltam, összegyűjtöm, miért jó nagycsaládosnak lenni, hátha másnak is jól jön egy ilyen kis összefoglaló.   Aztán a hivatalos részébe bele is tört a bicskám, mert annyi dolog változott az […] Tovább

Lett egy macskánk. Az úgy történt, hogy sétálni mentem a fiúkkal, le a Duna-partra, hogy szedjünk zöldet a mór teknőseinknek. De mivel esős idő van, itt meg földút, meg csónakházak, így annyi pocsolyaküldetést kellett megakadályoznom, hogy kezdtem egészen beleőszülni. Éppen egy újabb tócsahadműveletnek próbáltam elejét venni, amikor megütötte a fülemet az éktelen macskanyávogás. Beletelt egy […] Tovább

Sokáig nem akartam nagy családot. Sokáig nem akartam gyereket sem. Elhittem, hogy alkalmatlan vagyok a feladatra. Aztán a férjem mellett mertem nagyot álmodni, megérkezett az első fiunk. És azóta mindig csak „még egyet” szeretnék. Most tartunk a harmadiknál, és igen, úgy érzem, még mindig jöhetne még egy. Egy utolsó – mondom már harmadszorra…     […] Tovább

Fülelek. Egyenletes légzés, mély szuszogás, bágyadtság rajtam is. Az álommanó megint többet ütött a kelleténél. Megnézem a telefonom, harminc perce bújtunk ágyba, nagyjából öt-tíz percet én is aludhattam. Lassan megmozdulok. A rohadék ágy megint megnyikordult a térdem alatt, de feleslegesen meredtem kővé, alszanak, mint a bunda. Csöndben kiosonok.   Emlékszem, mikor még csak egy gyerekem […] Tovább