Olyan ritkán beszélünk arról, amikor büszkék vagyunk. Mi anyák. Valahogy nem elégszünk meg azzal a társadalmi nyomással, ami amúgy is rajtunk feszül, hogy az anyaság mellett kiegyensúlyozott nők, kívánatos feleségek és tökéletes háztartási alkalmazottak legyünk, mi  még a „főállásunkban”, az anyaságban is szeretjük inkább a hibákat észrevenni. Jó, nem mindenki, de sokan igen. És én […] Tovább

Azért én örülök, hogy van, aki nem csak némán bólogat, vagy ingatja a fejét a monitor előtt, hanem megírja, hogy igenis vannak még igazi férfiak, nem is kevesen. Catherine is így tett. Éljenek az optimista posztok! 🙂 Mindig is tudtam, hogy szerencsés vagyok a férjemmel. Igazán jól választottam sok-sok évvel ezelőtt. Saját magam, és az […] Tovább

Liza sincs most elbűvölve a férfiaktól, nem tudom, a tavasz teszi? Ha van, aki szerint azért nincs veszve minden, megírhatná nekünk, mert már teljesen el vagyok keseredve… Annyiszor olvastam, hallottam, hogy a sorkatonaság hiánya, a szülői háztól, szülőktől való késői elszakadás az oka annak, hogy a férfiak (és a nők is persze) egyszerűen nem tudnak […] Tovább

Elsőre romantikus, aztán ijesztő, aztán putris, aztán mégis vonzó, aztán elbűvöl, aztán el sem ereszt többé. Valahogy így nőttem fel én is, félvadon, reggeltől estéig valahol kint a többiekkel, és a szüleink csak kikiabáltak sötétedéskor értünk. Ezt idézte fel bennem ez a képsor, amit pár héttel ezelőtt pillantottam meg a neten. Azóta vissza-visszatérek hozzá. Nem […] Tovább

Fél hét előtt 3 perccel arra riadok, hogy a férjem cifrát káromkodik. Elaludt. Persze a telefon az oka, amit ugyan lenyomott szundiba, de nem azért, hogy soha többé ne jelezzen aztán. Ilyenkor már a szomszéd városban kellene felvennie a munkatársát. Konstatálom, hogy bár két gyerek is félig rajtam fekszik, de a mellem nincs egyik szájában […] Tovább

Mariposa szülővárosában több tragikus esemény is történt, ami kapcsán gondolatban visszarepült a múltba, ahol sokszor érezte kilátástalannak az egész életét. Mióta ezt a posztot megírta, két újabb fiatalember döntött úgy, hogy végleg hátat fordít a világnak. Négy fiatal fiú, akiket soha többé nem hozhat vissza senki és semmi. Figyeljünk oda szeretteinkre, egymásra! A szülővárosomban megint […] Tovább

kép forrása Tovább

Későn találtunk egymásra, mint a legtöbb felnőtt rokonommal. Gyermekként idegenkedtem a tekintélyelvűségétől, ma már tudom, hogy ez csak eltévedt módszer, hogy azt higgyük, hatással vagyunk a világ működésére. Furcsa családba születtem, egy nem jól működő házasság utolsó defektjeként. Furcsa család, de mégis olyan gyakori volt akkoriban. Apa és anya, bár nem boldogok, de köti őket […] Tovább

Liza meséken keresztül hívja fel a figyelmünket generációs különbségekre. Érdekes téma, érdekes hasonlat. A jó nagyszülő olyan, mint a Mikulás – csak a mesében létezik, mondta a férjem egy beszélgetés során. A jó nagyszülőről él egy kép, hogy kedves, mosolygós, ha baj van mindig jelen van és segít, mégsem szól bele mindenbe, ha elmegyünk hozzá, […] Tovább

Nincs is annál felemelőbb, mikor a gyerek oviba jár, és elérkezik az az édes, felszabadító, tabudöntögető pisi-kaki-kuki korszak! Ilyenkor nincs az a kérdés, nincs az a szituáció, amire ne lehetne a válasz a gyerek részéről az, hogy „kaka”! És nincs, egyszerűen nem létezik módszer, ami segítene ebben a korszakban, egyszerűen csak majd elmúlik. Csak éljük […] Tovább