A hétvégén több helyre is ellátogattunk, mindenhol rendezvények, embertömeg, lárma. Ezer lehetőség, hogy egy gyerek eltűnjön a szemünk előtt, pláne ha több is van, akire figyelni kell. Ilyenkor érdemes felkészíteni a gyerekeket, hogy vészhelyzetben hogyan reagáljanak, ezeket jól be is gyakoroltatni. Bevallom, a miénk még folyamatban van, a fiúk elég nehéz esetnek számítanak ilyen szempontból. […] Tovább

Olyan ritkán beszélünk arról, amikor büszkék vagyunk. Mi anyák. Valahogy nem elégszünk meg azzal a társadalmi nyomással, ami amúgy is rajtunk feszül, hogy az anyaság mellett kiegyensúlyozott nők, kívánatos feleségek és tökéletes háztartási alkalmazottak legyünk, mi  még a „főállásunkban”, az anyaságban is szeretjük inkább a hibákat észrevenni. Jó, nem mindenki, de sokan igen. És én […] Tovább

Ha az ember csak néha belepillant a hírekbe, akkor időről-időre felröppen a téma, hogy meg kell védeni a hagyományos családot, mert veszélyben van, mert jajjistenem, mi lesz a világgal. Én hagyományos családban nőttem fel. Anyám egészen hagyományosan hagyta el az alkoholista apámat gyerekkoromban egy másik alkoholista pasiért, aki egészen hagyományos módon kiosztott neki néhány pofont […] Tovább

Fél hét előtt 3 perccel arra riadok, hogy a férjem cifrát káromkodik. Elaludt. Persze a telefon az oka, amit ugyan lenyomott szundiba, de nem azért, hogy soha többé ne jelezzen aztán. Ilyenkor már a szomszéd városban kellene felvennie a munkatársát. Konstatálom, hogy bár két gyerek is félig rajtam fekszik, de a mellem nincs egyik szájában […] Tovább

Nem egészen friss a hír, amiről írni akarok, de véleményem szerint megéri, hogy szóba hozzuk, és ismételten elmerengjünk a magyar gyámhatóság működésén. Nemrégiben posztoltam egyet arról a szigetszentmiklósi esetről, amikor semmiféle hivatalos szerv nem volt képes észrevenni, hogy a szülők a lehető legborzalmasabb körülmények között bánnak a gyerekeikkel, és amikor az eset kiderült, akkor mindenki […] Tovább

Hogy ennek miért van hírértéke, vagy egyáltalán, mi ebben a pláne? Hát az, hogy apám az elmúlt tizenpár évben nemhogy felhívni nem hívott fel soha, de konkrétan le se szart. Nyilván tudhatta, mert mégis ő az apám, hogy mikor van a születésnapom, de egyszer sem csörrentette meg a számomat. Ja, persze, nem is tudhatta, hogy […] Tovább

Liza arról a témáról írt nekünk, ami már többször is terítékre került nálunk, és úgy néz ki, nem is kerül le a napirendről egy darabig. Pedig milyen jó lenne!  Ha könnyebb lehetne az élete azoknak családoknak, amelyek gyereket vállalnak, és a nőknek sem kellene felőrlődniük a munkahely és a család között. A munkahelyek nem segélyszervezetek. Hihetetlen […] Tovább

Katalin élete nem tűnik túl boldognak. A házassága a szakadék szélén billeg. Vajon van még út visszafelé, vagy csak előre? És mi vár rá, ha lépni mer? Ha voltál már hasonló helyzetben, és sikerült döntened – vagy éppen, hogy nem – írd meg nekünk! Harmincöt éves vagyok, van két gyerekem, egy fiú és egy lány. […] Tovább

  El tudjátok képzelni, hogy a következő években elhangozzék ez a mondat Magyarországon? Persze, nem ide látogató kormányfő köszöntéseként, hanem a saját miniszterelnökünket üdvözölve. Mi tagadás, nekem nehezen megy, noha nagyon is pártolnám, ha végre nők is magas közjogi méltóságot tölthetnének be ebben az országban. Több kárt legalábbis nehezen tudnának csinálni, mint azok a férfiak, […] Tovább

  Ha beütöd a google-ba azt, hogy „csúfolták, öngyilkos lett”, akkor megdöbbentően sok találatot dob ki. Kamaszokról, akik 12-13-14-15-16-17 évesen próbálták eldobni az életüket társaik zaklatása miatt. Értjük: elég, ha néha kicsit gyöngének mutatkozik valaki, nem tud hirtelen ütős választ adni a gúnyolódásra, nem állnak mögötte hétpróbás cimborák, és máris kegyetlen zaklatások és gúnyolódások tárgya […] Tovább